SZOVJET CSAPATOK

KIVONÁSA

MAGYARORSZÁGRÓL

MKLE

1

2023. 04. 11.

Dobó Péter

vezérőrnagy (nyá.)

MKLE tiszteletbeli elnöke

MKLE

Akik a legtöbbet tudnának elmondani a témáról

Borsits László vezérezredes

Vezérkarfőnök

Fő tárgyaló partner

Matvej Burlakov vezérezredes

​

Annus Antal altábornagy

VKF általános helyettes,

Későbbi Közigazgatási ÁT

és

Viktor Silov altábornagy

Déli HDSCS parancsnoka

Az utolsó távozó katona

1991. június 19. 15.00

• Vörös HDS / kiegészülve a Román 1. és 4. HDS-gel, a Bolgár 1. HDS-gel a Jugoszláv 3. HDS-gel, állományában a Vajdasági Petőfi Brigáddal/1944. szeptember 23-án élen a 170. hk. dandárral átlépte a magyar határt
• 1945. április 04-től tovább nyomultak a nyugati hadszintéren
• A háborút követően követően a „keleti” és „nyugati” szövetségesek kialakítják a felügyeleti zónákat
• 1947 Párizsi Békeszerződés 90 napra megadja a jogi alapot a magyar megszállásnak
• 22. cikkely lehetővé teszi az ausztriai orosz megszállási zóna biztosítását garantáló erők további állomásoztatását
• 1955. május 16. Az Osztrák államszerződés aláírása / a szovjet csapatoknak el kellett volna hagyni a megszállt területet, így Magyarországot is/

Pillantsunk vissza az eseményekre

​

• Május 14.én megalakult a Varsói Szerződés 8 ország tagjai köztük Magyarországgal
• Ausztriából kivont + a Magyarországon állomásozó csapatok állományából egy különleges hadtest alakult
• kidolgozzák „HULLÁM” fedőnevű haditervet és a szovjet csapatok az esetleges rendszerellenes megmozdulás elleni beavatkozás biztosítására maradnak
• 1956. október 23. kitör a forradalom
• Nagy Imre miniszterelnök rádiónyilatkozatában bejelenti Magyarország semlegességét, így megszűnik a jogi alap a szovjet csapatok Magyarországi állomásoztatásának
• Ennek ellenére a kádári vezetés kérésére november elején újabb csapatok érkeznek Magyarországra és vérbe fojtják a forradalmat
• 1957. elején megalakítják a Déli Hadseregcsoportot

Pillantsunk vissza az eseményekre

• 1957. május 27-én Horváth Imre külügyminiszter és Révész Géza honvédelmi miniszter, valamint Gromiko külügyminiszter és Zsukov hadügyminiszter aláírta „a Magyar Népköztársaság területén ideiglenesen tartózkodó szovjet csapatok jogi helyzetét” rögzítő egyezményt.
• 1967-ben született egy húszéves időtartamra szóló megállapodás, miszerint Magyarország területén egy objektumban a szovjetek nukleáris robbanófejeket tárolhatnak, ez az egyezmény 1987-ben meghosszabbításra került. Ennek ellenére vélhetően négy objektumban őrizhettek nukleáris eszközöket: Császár térségében, Tabon, Kunmadarason, Kiskunlacházán.
• A hidegháborús fegyverkezési versenyt politikai és gazdasági okokból a nyolcvanas évekre már nem tudta és nem is akarta folytatni az átalakuló Szovjetunió.
• Az 1985-ben meghirdetett peresztrojka során nagyszabású reformok indultak és érdemben megkezdődtek a nagyhatalmak közötti tárgyalások a haderők csökkentéséről.
• 1986. április 18-án Gorbacsov bemutatta a Szovjetunió hagyományos fegyverzetcsökkentési tervét az Atlanti-óceán és az Ural közötti területen.

​

Pillantsunk vissza az eseményekre

​

• A Varsói Szerződés 1986. június 11-i budapesti tanácskozásán véglegesedett leszerelési javaslat szerint mindkét katonai tömb a következő egy-két évben 110–150 000 fővel, majd 1990-ig további 25%-kal csökkentette volna létszámát.
•  Ronald Reagan négy alkalommal találkozott a szovjet pártfőtikárral, akivel 1987-ben átfogó leszerelési egyezményt írt alá.
• 1988. decemberében Mihail Szergejevics Gorbacsov, az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) közgyűlésén bejelentette, hogy Európából kivonnak ötvenezer katonát egyoldalúan, mintegy hatezer harckocsit, és hat harckocsi hadosztályt a volt NDK, Csehszlovákia és Magyarország területéről.
• 1989. márciusában Németh Miklós Miniszterelnök Moszkvában járt, és három kérdést vetett fel a tárgyalásokon:

1. A varsói szerződéssel kapcsolatos reform kérdéskört,

2. A Magyarország területén állomásozó szovjet csapatok kivonását,

3. A nukleáris eszközök elvitelét Magyarország területéről.

• Pozitív visszajelzés teljes titoktartás mellett.

​

​

​

​

​

• A részleges csapatkivonás keretében 1989. április 25. és május 28. között a bejelentésnek megfelelően elhagyta Magyarországot a veszprémi 13. harckocsizó gárda-hadosztály^{[* 2]} (10 400 katona, közel 300 harckocsi, 150 páncélozott harcjármű, valamint a szárazföldi tüzérségi technika 90%-a). Sárbogárdról és Debrecenből is kivonták a szovjet alakulatokat, de mindkét helyőrségbe telepítettek katonákat a Nyugat-Dunántúlról.^[24]

​

• 1989 decemberében az Országgyűlés meghozta a határozatot, hogy haladéktalanul kezdődjenek meg a tárgyalások,
• és kijelölte a magyar delegációt Somogyi Ferenc, akkori külügyi államtitkár vezetésével. Ezzel január és március között megkezdődött a kivonulásról szóló tárgyalás előkészítése, és az egyezmény létrehozása

Pillantsunk vissza az eseményekre

• A részleges csapatkivonás keretében 1989. április 25. és május 28. között a bejelentésnek megfelelően elhagyta Magyarországot a veszprémi 13. harckocsizó gárda-hadosztály (10 400 katona, közel 300 harckocsi, 150 páncélozott harcjármű, valamint a szárazföldi tüzérségi technika 90%-a).
• Sárbogárdról és Debrecenből is kivonták a szovjet alakulatokat, de mindkét helyőrségbe telepítettek katonákat a Nyugat-Dunántúlról.
• Nagy Imre újratemetése 1989 június 16. Orbán Viktor beszéde.
• 1989. decemberében az Országgyűlés meghozta a határozatot, hogy haladéktalanul kezdődjenek meg a tárgyalások, a teljes kivonulásról.
• Németh Miklós magyar és Nyikolaj Rizskov szovjet miniszterelnök végül 1990. január 9-én Szófiában elvi megállapodást kötött a teljes csapatkivonás ütemtervéről.
• További egyeztetések után, február 1-jén kezdődtek meg Budapesten a kivonulásról szóló tárgyalások Somogyi Ferenc külügyminisztériumi államtitkár és Ivan Aboimov külügyminiszter-helyettes vezetésével.

​

​

Pillantsunk vissza az eseményekre

• A hosszú tárgyalássorozat végén

​

• 1990. március 10-én Horn Gyula magyar és Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter által Moszkvában aláírt egyezmény szerint a szovjet hadsereg 1991. június 30-ig kivonja Magyarországról a teljes személyi állományt, a szovjet állampolgárságú polgári személyeket, valamint elszállítja a fegyverzetet, a harci technikát és az anyagi eszközöket.
• A magyar minisztertanács 1990. áprilisában feladattervet fogadott el a kivonási feladatokkal kapcsolatban. A tennivalók koordinálásával Annus Antal vezérőrnagyot, a Magyar Honvédség vezérkari főnökének általános helyettesét bízták meg.
• A megállapodás után két nappal, 1990. március 12-én elsőként a Veszprém megyei Hajmáskéren állomásozó szovjet harckocsizó alakulat indult haza, majd őket követték a többiek.

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

• Körülbelül 35 ezer vasúti kocsira volt szükség a szovjet haditechnikai eszközök és katonák szállítására. 27 146 különféle gép- és harcjárművet kellett kivonni, közte 860 db harckocsit (T–72, T–64B), 600 db önjáró löveget, mintegy 1500 gyalogsági páncélozott harcjárművet, 196 db önjáró harcászati-hadműveleti rakétarendszert (Luna–M, 8K14). Ezen felül 230 ezer tonna lőszert és 100 ezer tonna üzemanyagot, valamint további 230 ezer tonnányi egyéb anyagot vitt magával a Déli Hadseregcsoport, beleértve a lebontott laktanyák épületelemeit.[31] A hatalmas logisztikai feladathoz Mándokon és Tornyospálcán katonai rakodóbázist létesítettek, ahol széles nyomtávú szovjet vasúti kocsikba rakodták át a szállítmányokat.[32] A másfél ezer szerelvény mozgatása a MÁV-nak körülbelül egymilliárd forintos árbevételt jelentett.[20] 260 szerelvénynek megfelelő anyagot (pl. technikai eszközök, üzemanyag, lőszer) a magyar kormány segítségével értékesített a szovjet hadsereg.[9]
• A tököli repülőtérről 1991. április 19-én repültek el a 36. szovjet légi hadsereg itt állomásozó 201. független repülőszázadának repülőgépei.[33]
• Az utolsó, 55 vagonból álló vonat az egyezmény szerinti határidő előtt két héttel, 1991. június 16-án 23.40-kor Mándokról indulva hagyta el Magyarországot a záhony–csapi vasúti határátkelőn. Ugyanitt, a záhonyi közúti Tisza-hídon távozott az utolsó katona, Viktor Silov altábornagy, a Déli Hadseregcsoport parancsnoka június 19-én 15.01-kor civilben, diplomata útlevéllel, fekete Volga 3102 típusú autóban.[32][34]

​

​

Pillantsunk vissza az eseményekre

Pillantsunk vissza az eseményekre

• A kivonás időszakában a HDS-en belül is jelentős változások voltak, amik nehezítették a szervező munkát / Anyagi-technikai integráció, haderő csökkentés, jelentős anyag és technika átcsoportosítások, német technika, felszerelés átvétele, munkásőrség lefegyverzése/

​

​

​

​

• A csapatkivonással kapcsolatos pénzügyi elszámolás hosszasan elnyúló tárgyalássorozattal járt. A szovjetek kezdetben több mint 50 milliárd forintban határozták meg a csaknem 60 helyőrségben, katonavárosban szovjet pénzeszközökből felépített és itt hagyott épületek, beruházások értékét, amit ők szovjet tulajdonnak tekintettek.
• A magyar fél követelésének egy részét a körülbelül 2000 bérbe vett épület felújításának, karbantartásának elmaradásából származó mintegy 29-30 milliárd forintos kár tette ki, másrészt a környezetben (például a vízben, talajban, élővilágban), valamint a műemlékekben esett kár is jelentős volt.

​

​

​

​

​

Pillantsunk vissza az eseményekre

�

​

​

Pillantsunk vissza az eseményekre

​

• Az egyeztetések sokáig nem vezettek eredményre. Az utolsó tárgyalás 1991. augusztus 14-én és 22-én, a szovjetek kivonulása után történt, amikor a szovjet követelés 53,4 milliárd forintnál tartott, míg a magyar kártérítési igény változott: az elmaradt állagmegóvás miatti kárigény 14,3 milliárdra csökkent, de többszörösére nőtt a környezetszennyezés és a műemlékekben okozott kár miatti követelés, aminek a tizedét sem ismerték el a szovjetek.

​

• Az ügyben hónapokig nem történt előrelépés, amiben közrejátszott többek között a Gorbacsov elleni puccs, a Szovjetunió felbomlása és a FÁK megalakulása. Végül a kivonulás után majdnem másfél évvel, 1992. november 11-én Borisz Jelcin budapesti látogatásán Antall József miniszterelnökkel írták alá a nullszaldós megállapodást.

Pillantsunk vissza az eseményekre

• A szovjet hadsereg 94 helyőrségben 328 ingatlant hagyott hátra. Az objektumok őrzését először a Magyar Honvédség végezte több ezer sorkatona részvételével. Később az ingatlanok a pénzügyminisztérium irányítása alá tartozó, zárolt állami vagyont kezelő szervezethez kerültek, és az őrzés-védelmi feladatokat nyugdíjas vagy leszerelt rendőrökből, katonákból alakult biztonsági szolgálatok vették át.
• Az átadott ingatlanok sorsa nagyon eltérő: egy részét hagyták teljesen elpusztulni (mint például a kunmadarasi repülőteret vagy a szentkirályszabadjai laktanyát),
• Másokat sikeresen hasznosítottak polgári célra (Hévíz-Balaton nemzetközi repülőtér Sármellék mellett, Mátyásföldi laktanya). A Komárom melletti Monostori erőd,
• Míg megint másokat átépítve a Honvédség használja (Hajdúhadháztéglás Újmajor)

​

​

Pillantsunk vissza az eseményekre

A kivonás volumene óriási volt

​

• Összesen 100 380 szovjet állampolgár hagyta el Magyarországot, köztük 49 700 (más forrás szerint 44 668) katona, a többi családtag, illetve polgári alkalmazott.
• Körülbelül 35 ezer vasúti kocsira volt szükség a szovjet haditechnikai eszközök és katonák szállítására.
• 27 146 különféle gép- és harcjárművet kellett kivonni, közte 860 db harckocsit, 600 db önjáró löveget, mintegy 1500 gyalogsági páncélozott harcjárművet, 196 db önjáró harcászati-hadműveleti rakétarendszert.
• 230 ezer tonna lőszert és 100 ezer tonna üzemanyagot, valamint további 230 ezer tonnányi egyéb anyagot vitt magával a Déli Hadseregcsoport, beleértve a lebontott laktanyák épületelemeit.
• A hadsereg kivonulását követően hatvan laktanyát, tíz légiforgalmi bázist és összesen 5750 épületet hagytak maguk mögött a teljes kivonulásához 1352 vasúti szerelvényre volt szükség.

​

​

​

​

Pillantsunk vissza az eseményekre

​

• Lengyelországból 56.000 fő
• Németországból (NDK adatai is benne) 390.000 fő
• Csehszlovákiából 75.000 Szovjet katona került kivonásra
• Nagyságrendileg több tízezer épületet, objektumot hagytak hátra,
• Több százezer tonna anyagot és eszközt szállítottak el.

​

​

​

​

​

​

Pillantsunk vissza az eseményekre

​

​

Köszönöm a figyelmet!