A közoktatás válsága��A problémák észlelése, okai, következményei�és�megoldásuk lehetőségei��(vitaanyag)

A felsoroltak közül melyik Magyarországon a legsúlyosabb megoldandó probléma?�És melyik a második? (az első és második hely szerint súlyozott átlagok)

A problémák súlyosságának megítélése pártpreferencia szerint

(Medián, 2023. november) (kormánypártiak, ellenzékiek, pártnélküliek)

Mi lehet az oka annak, hogy a kormány nem oldja meg ezeket a problémákat?�(Településtípus és iskolai végzettség szerint, %)

(Medián, 2023. november)

Mi lehet az oka annak, hogy a kormány nem oldja meg az Ön által említett problémát?�(Závecz Research, 2021. november)

Miközben az embereket érthetően elsősorban az infláció, az alacsony bérek és alacsony nyugdíjak nyomasztják, az ellenzéki beállítottságú és a bizonytalan szavazók világosan látják, hogy problémáik alapvető oka a maffiaállam működésének ikermotivációja: a hatalmon lévők személyes gyarapodása és a hatalomkoncentráció.

A közoktatás helyzete

PISA eredmények 2003 and 2022 között�szövegértés, matematika és természettudomány területen (Magyarország)

Az alulteljesítők aránya matematika, szövegértés és természettudomány területeken Magyarországon és az OECD átlagban, PISA, %, 2009-2022

A szövegértés alakulása néhány közép-európai országban, PISA, 2000-2022

A legjobban és legrosszabbul teljesítő tanulók aránya néhány közép-európai országban, PISA, 2022

A 6., 8. és 10. osztályosok átlagos teljesítménye szövegértésből, országos kompetenciamérés (2010–2024)�(Forrás: A közoktatás indikátorrendszere 2023 és )

A 16, 17 és 18 évesek aránya a közoktatásban, %, 2001-2022�(Forrás: A közoktatás indikátorrendszere 2023)

Korai iskolaelhagyók aránya, Magyarország és EU27, �2014-2023, %

A nem dolgozó, nem tanuló 15–17 éves az azonos korosztály arányában (%)

A felsőfokú végzettségűek aránya a 25–34 éves népességben Magyarországon és az EU27 átlagában, 2014–2023 (%)

Teljes részvételi hányad a felsőoktatában�A bruttó beiratkozási arány a teljes beiratkozott létszám (életkortól függetlenül) és annak a korcsoportnak (18-24 éves) a létszámának hányadosa, amely hivatalosan az adott oktatási szinthez tartozik.

Komplex probléma komplex megközelítést igényel

A rendszerváltás óta eltelt időszak oktatáspolitikailag három szakaszra osztható:

• Az első szakaszban, 1990 és 2006 között bár voltak hibák, de volt lehetőség a korrekcióra is. Fontos mérföldkövek:
• önkormányzatiság; helyi tanterv; szabad tankönyvválasztás; kompetenciaalapú tananyagtervezés;
• a „6+4+2”-es pedagógiai szerkezet bevezetése (bár ezt 1999-ben felszámolták);
• kétszintű érettségi;
• Sulinet program; nyelvi előkészítő évfolyam;
• kompetenciamérés bevezetése;
• deszegregációs/integrációs programok; Integrációs Pedagógiai Rendszer program;
• Comenius program (IMIP és ÖMIP); Útravaló program; stb.
• A második szakaszban, 2007 és 2010 között a reformfolyamat megtorpant: az oktatáspolitika sodródása politikai érdekcsoportokkal nem teszi lehetővé az érdemi szakmai korrekciókat.
• A harmadi szakaszban, 2010 után a politika hatalmi és ideológiai indoktrinációs céljait képviselő központosítás szintén nem teszi lehetővé a szakmai korrekciókat, és végzetesen torzítja a rendszert.

Az elmúlt három évtizedben három területen mindvégig adós maradt a szakmapolitika:

• mérethatékony és fenntartható iskolarendszer kialakítása;
• a pedagógusok anyagi és erkölcsi megbecsülése;
• aktív állampolgárság és társadalomtudományi műveltség szisztematikus fejlesztése.

A 2010 utáni kormányzati oktatáspolitika motivációja

Az oktatáspolitika terén foganatosított kormányzati intézkedéseknek nincs szakpolitikai motivációja, csak szakpolitikai következménye.

A tényleges kormányzati motivációk:

• az oktatás szereplői (tanárok, szülők, diákok, iskolák, önkormányzati fenntartók, szakmai szervezetek, érdekvédelmi szervezetek) autonómiájának felszámolása;
• ideologiai indoktrináció;
• az oktatás nyújtotta mobilitási csatornák ellenőrzése; kasztosítás;
• forráskivonás; a normatív finanszírozás minél nagyobb hányadának diszkrecionálissá tétele.

1. Az oktatás szereplői autonómiájának felszámolása

Autonómia felszámolása: rendszerszintű intézkedések

• Oktatási Minisztérium megszüntetése, az oktatás témaköre a Belügyminisztériumhoz kerül
• Belügyminisztériumi rendészeti problémamegoldási logika (Lásd: alulteljesítő iskolák 🡪 iskolaőr, kompetenciamérés kiterjesztése szinte minden évfolyamra, pedagógus értékelés, stb.)
• Országos Köznevelési Tanács (évi 5-6 ülés) vétójogából 🡪 véleményezési jog (javaslattevő, véleményező és tanácsadói tevékenységet végző országos szakmai testület -1382/2017. (VI. 16.) Korm. határozat)
• Szakszervezetek 🡪 kötelező tagságú Nemzeti Pedagógus Kar (tagja a Köznevelés-stratégiai Kerekasztalnak, amelyet a BM Köznevelési Államtitkársága hívhat össze – egyeztetési kötelezettség nélkül – 2017 óta működik)
• Sztrájkjog törvényi korlátozása - 2022. évi XXXIII. törvény előírja, hogy a pedagógussztrájk idején minden óvodában és iskolában biztosítani kell a gyermekfelügyeletet, a csoportokat nem lehet összevonni, és a tanórák felét – egyes esetekben akár a 100 százalékát – meg kell tartani.
• Nyilatkozási tilalom - A pedagógusok és intézményvezetők számára korlátozott a sajtóban vagy nyilvánosan történő megnyilvánulás lehetősége, különösen, ha az a fenntartót vagy az állami oktatáspolitikát bírálja.
• 2023. évi LII. törvényt a pedagógusok új életpályájáról - jogelvonó, jogkorlátozó jelleg a meghatározó: a pedagógusokkal szemben az állam (a munkaadó) kapott plusz jogosítványokat.

​

​

​

​

Autonómia felszámolása: fenntartói, intézményi szint

• 2013-tól kezdve a korábban önkormányzati fenntartású iskolák állami fenntartásba kerültek Létrejött a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK), majd 2017-ben átalakult tankerületi központokká, A köznevelési intézmények fenntartása, költségvetése és humánerőforrás-gazdálkodása a tankerületek hatásköre lett.
• Fenntartás és működtetés kettéválása: 2017-től az iskolák fenntartását a tankerület, míg működtetését (épület karbantartás, rezsi stb.) jellemzően a helyi önkormányzat végzi – ami gyakran forráshiányhoz, felelősségi vitákhoz vezet.
• Pénzügyi centralizáció: a költségvetés és gazdálkodás központosítva történik, az iskolák önálló gazdálkodása megszűnt.
• Igazgatóválasztás - az intézményvezetői pályázatot a fenntartó (tankerületi központ) írja ki, bírálja el, és a végső döntést is ő hozza meg miniszteri ellenjegyzéssel. A nevelőtestület és más szervek csak véleményezési joggal rendelkeznek.
• Munkáltatói jogkörök: a pedagógusok munkáltatója nem az iskola igazgatója, hanem a fenntartó. Ez a közvetlen irányítási viszonyokat gyengíti az iskola helyi vezetése és a tantestület között.
• Pedagógus minősítési rendszer: Központilag szabályozott, több szintből áll (pl. Pedagógus I, Pedagógus II, Mesterpedagógus). A pedagógusok előmenetele, bérezése és státusza ezen minősítésekhez kötődik. 2023-tól a pedagógus életpályamodell új alapokra került a LII. törvény nyomán 🡪 2013-tól mindenkit visszatettek a startvonalra, 2023-tól pályáztatás.
• Iskolarendőr / iskolaőr: bevezetésre került az iskolaőrség rendszere a rendbontások és erőszakos esetek megelőzésére – különösen a problémás vagy alul teljesítő iskolákban.
• Nem az iskola közösség döntése, hogy milyen tanártovábbképzési programokbanm vesznek részt, hanem kötelező részvétel bármilyen tankerület által kiírt programokban: Az iskolák számára központilag meghatározott programokhoz való csatlakozás kötelező lehet (pl. digitális átállás, kompetenciamérések, tankönyvrendszer, NAT).
• Tankönyvellátás centralizálása: a tankönyvkiadás és -forgalmazás is állami monopóliummá vált, szűkítve a pedagógusok választási lehetőségeit (az állami központi és az egyházi tankönyvek közti választásra).
• Nemzeti alaptanterv és tananyag szabályozása: A tananyagot és taneszközöket központilag határozzák meg. A pedagógiai szabadság és helyi tantervek mozgástere csökkent.
• Rugalmas iskolakezdés megszűntetése, évismétlés tilalmának megszűntetése : 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről, megszüntetve a rugalmas iskolakezdés lehetőségét és újra lehetővé téve az évismétlést az alsóbb évfolyamokon is.

​

​

Következmények: pedagógusok

A pedagóguspálya társadalmi presztízsének hanyatlása

• A pedagóguspálya vonzerejének csökkenése 🡪 a tanári szakma „elöregedése”
• Az újonnan belépők száma alacsony, a pályán lévők jelentős része 50 év feletti, jellemző a nyugdíjasok visszahívása
• Képesítés nélküli tanárok alkalmazása 🡪 az oktatás minőségének romlása,
• Folyamatos túlterheltség, kiégés
• A pedagógusok adminisztratív és szakmai terheinek jelentős megnövekedése, hozzájárul a pályaelhagyáshoz és a fiatalok elriasztásához.
• Korlátozott szakmai autonómia csökkenti a hivatás kreatív és önálló jellegét.

​

A tanárképzésre felvettek átlagos hozott pontszáma az egyéb szakokra felvettek átlagos hozott pontszámának százalékarányában (2010-2022)�(Forrás: A közoktatás indikátorrendszere 2023)

A pedagógusok életkori megoszlása, 2010-2022�(Forrás: A közoktatás indikátorrendszere 2023)

Az egyes szaktárgyakat szakos képesítés nélkül tanítók százalékaránya az általános iskolákban és a gimnáziumokban (2010–2022)�(Forrás: A közoktatás indikátorrendszere, 2023)

Következmények: szülők

Szülők szerepének csökkenése

• A gyermek iskolakezdési időpontjáról, valamint az évismétlésről szóló döntés felszámolása.
• Döntéshozatalból való kiszorulás: A szülőknek korábban több beleszólásuk lehetett az iskolai ügyekbe (pl. választás az iskolaszékbe, részvétel a fenntartói egyeztetésekben), de a központosítás következtében ezek a lehetőségek formálissá váltak, vagy teljesen megszűntek.
• Az iskola fizikai teréből történő kiszorulás.
• Korlátozott információáramlás: Az iskolák gyakran nem adhatnak ki nyilvánosan információt az oktatási rendszer problémáiról vagy saját működési nehézségeikről (nyilatkozási tilalom), így a szülők kevésbé tájékozottak.
• Kevesebb tartalmi választási lehetőség: A tankönyvek, tananyagok, sőt az iskolák programjai is egységesednek, ami csökkenti az iskolák közti választás valódi tartalmi különbségét.

Következmények: tanulók

Tanulókra gyakorolt hatások

• Uniformizált oktatás: A tanterv és tankönyvek centralizálása révén a tanulók minden iskolában ugyanazt a tananyagot kapják, viszont ennek nincs hatása az iskolák közti minőségi különbségre.
• Csökkentett tanulói jogok: Az érdekképviselet (pl. diákönkormányzat) szerepe formálisabbá vált, és kevesebb lehetősége van valódi befolyásolásra (például a Diákparlament megszüntetése).
• Iskolaőrség jelenléte: Az iskolaőrség rendszerének megjelenése egyes tanulók számára biztonságérzetet, mások számára kontrollt és nyomást jelent.
• A tanárokra nehezedő nyomás áttételes hatása: A pedagógusok jogfosztottsága, túlterheltsége, motiválatlansága közvetetten rontja az oktatás színvonalát, amelynek a tanulók a közvetlen elszenvedői.

​

Az évismétlő diákok százalékaránya az általános iskolában évfolyam szerint (2010–2020)�Forrás: A közoktatás indikátorrendszere 2023

Következmények: civil szervezetek

Helyi civil szervezetek és közösségek lehetőségeinek beszűkülése

• Helyi kezdeményezések korlátozása: A központi irányítás miatt nehezebb együttműködni az iskolákkal helyi projektek vagy programok során (pl. környezetvédelmi, kulturális vagy tehetséggondozó programok).
• Alacsonyabb autonómia az iskolák részéről: A tankerületi jóváhagyás szükséges szinte minden külső együttműködéshez, ami lelassítja vagy ellehetetleníti a helyi partnerekkel való együttműködést.
• A civil szervezetek fizikai kiszorítása az intézményekből, vagy teremhasználati térítési díjak követelése.
• DE! Fokozott aktivizmus válaszként: Ugyanakkor a centralizáció hatására megerősödött néhány szülői és civil kezdeményezés, amelyek nyomásgyakorlással próbálnak visszahatni a döntéshozókra.

​

Az oktatás szereplői autonómiájának helyreállítása: teendők

• Önálló oktatási minisztérium létrehozása (tervezésre, tényekre alapozott elemzésekre alkalmas közgazdasági-statisztikai osztállyal)
• A Országos Köznevelési Tanács jogosítványainak helyreállítása.
• Az államosított iskolák visszaadása az önkormányzatoknak vagy azok társulásának.
• Az iskolahálózat átalakítása a szakmai autonómia, esélyegyenlőség és mérethatékony, finanszírozható struktúra érdekében.
• A tartalmi szabályozás és pedagógusképzés tükrözze a 21. századi igényeket, a személyre szabott és a 21. századi kompetenciákat fejlesztő szemléletet.
• Intézményi autonómia visszaállítása – az iskolák kapjanak vissza döntési jogköröket például a tantárgyi kínálat, pedagógiai program, tankönyvválasztás és a költségvetés felhasználása terén.
• Intézményvezető választás – egy szakmai alapokon kidolgozott protokoll alapján, csak a tantestület kétharmadának egyetértésével, az igazgatók kiválasztása a NAT és a 6 K alapján megfogalmazott kiválasztási kritérium alapján történjen.
• A pedagógusok szakmai szabadságának garantálása– a tanárok jogainak és szakmai döntéseinek védelme jogszabályi úton, beleértve a szabad véleménynyilvánítás, önképzés és kísérletezés jogát.
• Valódi demokratikus részvétel a döntéshozatalban – a szülők, diákok, pedagógusok és helyi közösségek bevonása az oktatáspolitikai döntések előkészítésébe és visszacsatolásába, pl. iskolaszékek, köznevelési tanácsok megerősítése révén.

2. Iskolák ideológiai irányítása, ideológiai indoktrináció, �

Ideológiai indoktrináció 1.

​

​

Egyházi fenntartású intézmények térnyerése

• Kiemelt előnyök az egyházi iskolák számára�Az egyházi fenntartású intézmények kedvezőbb finanszírozási és szervezési feltételeket kapnak, mint az állami iskolák.
• Kötelező etika vagy hit- és erkölcstan oktatás�Minden évfolyamon kötelező a világnézeti nevelés valamilyen formája, választási lehetőséggel, de korlátozott semlegességgel.
• Gyengébb közösségi kontroll az egyházi intézmények felett�Szabályozási környezet támogatja az egyházi iskolák autonómiáját és szelektív beiskolázási gyakorlatát, miközben szinte megszűnt az önkormányzati beleszólás lehetősége.
• Egyenlőtlen intézményi autonómia�Az egyházi iskolák saját tanterveket és tankönyveket használhatnak, míg az állami intézmények szigorúan központilag szabályozottak.
• Finanszírozási rendszerbe kódolt előnyök�Az egyházi iskolák költségvetési támogatása stabilabb, különféle pozitív ösztönzők segítik bővülésüket, szemben az állami iskolák forráscsökkenésével.

A csak nem állami óvodával és általános iskolával rendelkező települések százalékaránya (2010–2022) Magyarországon�(Forrás: A közoktatás indikátorrendszere 2023)

Ideológiai indoktrináció 2.

„Hazafias” és „honvédelmi” nevelés szerepének növelése

​

• Nemzeti alaptanterv (NAT): A 2020-as NAT kiemelt célként jeleníti meg a hazafias és honvédelmi nevelést, különösen a történelem, irodalom és ének-zene tantárgyakban. A hangsúly a nemzeti identitáson, magyar hősökön és történelmi sikereken van.
• Hazafias és honvédelmi nevelés bevezetése iskolai programként: Egyre több iskola kínál honvédelmi alapismereteket, mint fakultatív programot vagy választható tantárgyat, illetve vesz részt honvédelmi nevelési programokban a Honvédelmi Minisztérium támogatásával.
• Tankönyvek szemléletváltása: az új tankönyvek – különösen történelemből – a nemzeti szuverenitás és identitás védelmét hangsúlyozzák. Sokszor idealizált, hősi szemléletben mutatják be a történelmet.
• Katonai jellegű nevelési programok terjesztése: Kadétprogramok és a honvédelmi táborok szerveződnek, a diákok fizikai erőnlétének, fegyelmének és nemzeti elkötelezettségének erősítésére.

Ideológiai indoktrináció: következmények

Központosított döntéshozatal térnyerése:

• A központi kormányzat és alárendelt hivatalok döntéshozatali aránya 2011 és 2017 között 10%-ról 71%-ra emelkedett.
• Az oktatási intézmények döntési aránya 63%-ról 29%-ra csökkent.
• A helyi önkormányzatok szerepe 27%-ról teljesen megszűnt (0%). (Forrás: OECD Education at a Glance, 2012; 2018)

Az állami iskolák háttérbe szorulása:

• Az egyházi és nem egyházi magániskolákba járó tanulók aránya 9,4-ról (2010) 20,4%-ra nőtt (2022),
• miközben az állami iskolahálózat fokozatosan szűkült.

Tanulói túlterhelés:

• A zsúfolt tanterv miatt jelentősen nőttek a tanulókra nehezedő terhek, csökkentve a kreatív és kompetenciaalapú tanulás lehetőségeit.
• Heti 5-5 testnevelés és ének óra.

Ideológiai indoktrináció felszámolása - teendők

• Tantervi és tankönyvi pluralizmus biztosítása�– Többféle tanterv és tankönyv hivatalos engedélyezése, amelyek közül az iskolák és pedagógusok szabadon választhatnak.(Legyen legalább 3 támogatott tankönyv, amelynek kiválasztása szakmai alapokon történjen.) A tankönyvek akkreditációja legyen folyamatosan elérhető.�– A központosított tananyagközlés helyett többféle világnézet és értékrend megjelenésének biztosítása.
• Pedagógusi szakmai autonómia visszaállítása�– A tanárok szabadon választhassanak módszert, szemléletet és taneszközt, szakmai szempontok alapján.�– A pedagógiai programok alakítását helyezzék vissza az iskolai közösségek kezébe.
• Világnézeti semlegesség az állami iskolákban�– Az állami oktatásban garantálni kell a vallási és politikai semlegességet.�– Az etika/hit-és erkölcstan oktatás váljon teljesen szabadon választhatóvá, indoktrinációmentessé.
• Demokratikus iskolairányítás helyreállítása�– A szülők, pedagógusok, diákok és helyi közösségek beleszólási jogának megerősítése az iskolai működésbe.�Oktatáskutatás és hatásvizsgálatok szerepének erősítése�– A tantervek, tankönyvek és nevelési programok ideológiai torzulásait független kutatásokkal folyamatosan vizsgálni és korrigálni kell.
• Nevelési célok újraértelmezése a 21. században�– A nevelés középpontjába az autonóm, kritikus gondolkodásra képes, demokratikus értékek mentén tájékozódó állampolgár nevelése kerüljön, nem pedig az egyoldalú lojalitás kialakítása. Az ismeretátadás mellett, az ún. 21. századi kompetenciák fejlesztésére is kerüljön kellő hangsúly az iskolában.

3. Mobilitási csatornák beszűkülése

Mobilitási csatornák beszűkülése 1.

1. Korai szelekció erősödése. �– A 6 és 8 osztályos gimnáziumok fenntartása és bővülése miatt a tanulók egy része már 10-12 évesen kikerül az általános iskolai rendszerből, így a később fejlődő vagy hátrányos helyzetű diákoknak csökken az esélyük a minőségi középiskolai oktatáshoz.�– Ez a szelekció társadalmi alapon történik, nem pusztán teljesítmény szerint.
2. Kötelező iskoláztatás korhatárának 16 évre csökkentése (2011. évi CXC. törvény szerint)
3. Szakképzési törvény (2019. évi LXXX. törvény) és a szakképzés átalakítása�– A tanulók egy része (technikumok, szakképző iskolák) nem a köznevelési rendszer része, hanem szakképzési jogviszonyban áll, így elveszítik például a diákjogviszonnyal járó jogokat (pl. DÖK, pedagógiai szakszolgálatokhoz való hozzáférés).�– A szakképzésből való átjárás a gimnáziumok felé gyakorlatilag megszűnt.
4. Kötelező iskolakezdés�– A 2011. évi CXC. törvény alapján az iskolaérettség megállapítása már nem a szülők és pedagógusok döntése, hanem a Kormányhivatal hatásköre. Ez a rugalmatlanság különösen a hátrányos helyzetű családokat sújtja, akiknek kevésbé van lehetőségük egyéni érdekérvényesítésre.

Mobilitási csatornák beszűkülése 2.

5. Évismétlés és buktatás visszaállítása�– Az évismétlés lehetősége (melyet korábban korlátoztak) újra lehetővé vált, ami a gyengébb helyzetű tanulókat gyakrabban sújtja, miközben nem nyújt valódi felzárkóztatási eszközt.
6. Inkluzív nevelés háttérbe szorulása�– A sajátos nevelési igényű és hátrányos helyzetű tanulók integrációját támogató programok visszaszorultak, a szegregáció nőtt.�– Az iskolák egy részének lehetősége van szelektív beiskolázásra (pl. egyházi fenntartású intézmények).
7. Társadalmi szegregáció�– Az iskolák közötti bebetonozott térbeli-társadalmi különbségek miatt hátrányos helyzetű tanulók kevesebb eséllyel jutnak el érettségiig vagy felsőoktatásba.
8. Tanulmányi ösztöndíjak, támogatások beszűkülése�– A hátrányos helyzetű tanulók számára korábban elérhető ösztöndíjprogramok (pl. Útravaló) forrásai csökkentek vagy elérhetőségük korlátozott.
9. Az integrációs normatíva megszűntetése (2013-ban) .Bár néhány eleme más támogatási formákba (pl. EFOP-projektek, célzott fejlesztési források) beépült, a közvetlen, ösztönző jellegű támogatás megszűnt.
10. Az Országos Oktatási Integrációs Hálózat felszámolása.
11. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság felszámolása.

A társadalmilag-gazdaságilag előnyös és hátrányos helyzetű tanulók iskolai koncentrációja az izolációs index alapján, PISA, 2022

Szegregációs index (Magyarország, 1980-2011)

Az index (a tanulók számával súlyozva) nagyobb körzetekben (fekete folytonos vonal), mikrorégiókban (kék hosszú szaggatott vonal) és nagyobb településeken (városokban; zöld szaggatott vonal). Magyarország, 1980-tól 2011-ig. (Megjegyzés: A 2006 utáni index a hiányzó adatokra vonatkozó, általunk készített benchmark imputációk alapján készült. A szegregációs index azt mutatja meg, hogy az etnikumok közötti kapcsolatok lehetőségeinek mekkora hányadát zárja ki a szegregáció (0 ≤ S ≤ 1). A körzetek olyan falvak, városok és községek csoportjai, amelyek tanulói közlekedés szempontjából zártak, és amelyeket az általunk megfigyelt ingázási minták alapján határoztunk meg. Forrás: Kertesi Gábor és Kézdi Gábor: „Etnikai szegregáció a magyar iskolák között: hosszú távú trendek és földrajzi eloszlás”, Statisztikai Szemle, Különszám 16.)

​

A HHH tanulók iskolai szegregációja alternatív mutatókkal mérve�Forrás: A közoktatás indikátorrendszere 2023

Gettóiskolák Magyarországon (2006-2014)

A társadalmi-gazdasági háttér hatása a matematika teljesítményre, PISA 2022

Mobilitási csatornák beszűkülése – következmények 1.

• Területi különbségek mélyülése�– A leszakadó régiókban működő iskolák kevesebb erőforrással és pedagógiai lehetőséggel rendelkeznek, ez tovább növeli a regionális egyenlőtlenségeket.
• Bizalomvesztés az állami oktatásban�– A középosztálybeli szülők egy része elfordul az állami iskoláktól, és alternatívát keres (pl. egyházi, magán, alternatív iskolák), ami tovább növeli az oktatási rendszer töredezettségét.
• A társadalmi kohézió gyengülése�– Ha a gyerekek nem tanulnak együtt különböző hátterű társaikkal, az empátia, megértés és együttműködési készség csökken, nő a társadalmi távolság és előítélet.

​

Mobilitási csatornák beszűkülése – következmények 2.

• A társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődése, társadalmi és területi kasztosodás�– A hátrányos helyzetű tanulók esélyei a felemelkedésre drámaian csökkennek, így az oktatás nem csökkenti, hanem fenntartja vagy növeli a társadalmi különbségeket.
• A szegregáció növekedése�– Egyre több iskola válik szociálisan homogénné: a hátrányos helyzetű tanulók koncentrálódnak bizonyos intézményekben, míg a jobb helyzetű családok gyerekei elvándorolnak más iskolákba (pl. egyházi, magán vagy elitiskolákba).�– Ez a folyamat "szegregációs spirálhoz" vezet: az elmaradó iskolákban csökken az oktatás minősége, a pedagógusok elfordulnak ezektől az intézményektől.
• Korai iskolaelhagyás növekedése�– A tanulók egy része, főként a szakképző iskolákból, végzettség nélkül hagyja el az iskolát, ezzel tartósan kiszorul a munkaerőpiacról.
• Csökken a felsőoktatásba jutás esélye�– A mobilitási lehetőségek beszűkülésével a hátrányos helyzetű diákok közül egyre kevesebben jutnak el az érettségiig és a felsőoktatásba.

Mobilitási csatornák bővítése – teendők 1.

• Korai gyermekkori nevelés megerősítése –minőségi óvodai ellátás biztosítása, a szülők aktív bevonása, a nyelvi és szociális fejlesztés támogatása.
• A szülői jogosítványok visszaállítása a rugalmas iskolakezdés tekintetében.
• Iskolai szelekció csökkentése – a 6 és 8 osztályos gimnáziumok szerepének átgondolása, hogy ne vonják el a jobb helyzetű tanulókat az általános iskolákból.
• Az iskolák közötti különbségek csökkentése, egységes minőségi alapoktatás megteremtése minden településen. Annak garantálása, hogy iskolai végzettség vagy szakma nélkül senki sem hagyhatja el a köznevelést.
• Valódi integrációs politika és normatíva visszaállítása – a szegregáció csökkentése érdekében újra be kell vezetni az integrációs normatívát, amely pénzügyi ösztönzést nyújt az együttneveléshez.
• Esélykiegyenlítő programok és szakmai támogatás biztosítása a pedagógusoknak.
• Erős átjárhatóság biztosítása az iskolatípusok között – A szakképzésből is legyen valódi lehetőség visszajutni a közismereti tanulmányokba, érettségit és továbbtanulást biztosító irányokba.

Mobilitási csatornák bővítése – teendők 2.

• Rugalmas tanulási utak, moduláris képzések, egyéni haladási lehetőségek kialakítása. Térítésmentes és célzott támogatási programok. Ingyenes taneszközök, digitális eszközök, utazási támogatás biztosítása a rászorulóknak.
• Ösztöndíjak, mentorprogramok és tanulási támogatás a hátrányos helyzetű diákok számára (pl. Útravaló, Arany János Program újragondolt formában). Egyéni fejlesztés, iskolapszichológusok és fejlesztőpedagógusok alkalmazása.
• Minőségi pedagógiai munka feltételeinek megteremtése – A hátrányos helyzetű térségekbe történő pedagógus-vonzás ösztönzése (pl. lakhatási támogatás, bérkiegészítés, továbbképzési lehetőségek).
• Nyelvtanulási egyenlőtlenségek felszámolása:
• Angolt mint első idegen nyelvet alanyi jogon tanulhasson minden tanuló;
• Jogosult lehessen nyelvi felkészítő osztályba járni (a 7. és 13. évfolyamok között)
• elérhetővé tenni mindenki számára a minőségi nyelvtanulást az iskolarendszeren belül.
• Biztosítani kell a korszerű digitális tanulási eszközökhöz és internetkapcsolathoz való hozzáférést, különösen a leszakadó régiókban.

4. Forráskivonás

Forráskivonás a közoktatásból - intézkedések

• A közoktatás GDP-arányos finanszírozásának csökkenése – Az oktatásra fordított összkiadások (különösen a közoktatásé) csökkentek a GDP arányában – az OECD-átlaghoz viszonyítva jelentősen elmarad Magyarország.�– A pedagógusbérek GDP-arányos értéke is stagnál vagy csökken a reálkeresetekhez képest.
• A pedagógusbérek reálértékének csökkenése – A 2013-as életpályamodell bevezetése után nem követték az inflációt vagy a minimálbér-emelkedést.�– A bérek leváltak a minimálbérhez kötött bértáblától (2015-ben), ezáltal reálértékük fokozatosan csökkent.
• Az önkormányzatok szerepének megszüntetése és forrásaik elvonása – A 2013-as államosítással az önkormányzatok elvették az iskolafenntartást, de az épületek fenntartása (rezsi, karbantartás) sok esetben rájuk maradt forrás nélkül. – A működtetési és fenntartási feladatok szétválasztása strukturális forráshiányt okozott sok településen.
• A közoktatási intézmények gazdálkodási autonómiájának megszüntetése – Az iskolák nem rendelkeznek saját költségvetéssel, beszerzéseiket, kiadásaikat a tankerületek intézik, gyakran központi engedélyhez kötve – ez pazarláshoz, lassú döntéshozatalhoz, és alulfinanszírozottsághoz vezet.
• Infrastrukturális lemaradás – EU-s forrásfüggőség – Az iskolai épületek, eszközök és digitális eszközpark többnyire csak uniós pályázatok révén újulnak meg, miközben a hazai költségvetésből erre alig jut támogatás.

Az oktatás kormányzati kiadásai a GDP százalékában

A közoktatásra fordított magyarországi kormányzati és magán kiadások megoszlása és alakulása az EU25 átlagához képest (2015=100), 2015-2021, EAG2024)

Az egy tanulóra jutó kiadás az alap- és középfokú oktatásban az európai országokban, USD PPP, 2021, EAG 2024

Az egy tanulóra jutó kiadás a közoktatásban és a teljes oktatásban az európai országokban, USD PPP, 2021, EAG 2024

Az egy tanulóra jutó kiadás a közoktatásban az európai országokban, USD PPP, 2021, EAG 2024

Az állami és nem állami közoktatás támogatási jellemzői�A nem állami tanulók állami támogatása kb. 15%-kal magasabb�(számítás becsült tanulói létszámmal)

Forráskivonás – következmények

• Pedagógushiány és pályaelhagyás – A reálértékben csökkenő bérek, a túlterheltség és a presztízsvesztés miatt egyre kevesebben választják a pedagóguspályát, a már pályán lévők közül pedig sokan távoznak.
• Tanulókra háruló hátrányok – A pedagógushiány, az elmaradt fejlesztések miatt csökken az oktatás minősége, ami különösen a hátrányos helyzetű tanulókat érinti.�– Nő a lemorzsolódás, csökken a továbbtanulás esélye.
• Iskolák működési nehézségei – Az iskolák gyakran alapvető eszközökre (kréta, nyomtatópapír, fűtés) is külső adományokra szorulnak, mert saját gazdálkodási jogkörük nincs.�– A karbantartások elmaradnak, az infrastruktúra elöregszik, sok helyen méltatlan körülmények között zajlik a tanítás.
• Területi és társadalmi egyenlőtlenségek növekedése – A forráshiány különösen a szegényebb régiókban és településeken jelentkezik súlyosan, ahol az önkormányzatok nem tudják pótolni a hiányzó állami támogatást.�– Ez tovább mélyíti az oktatási szegregációt és rontja a tanulói mobilitás esélyeit.
• Elveszett innováció és pedagógiai fejlődés – A tanárok inkább a túléléssel, mintsem a szakmai megújulással foglalkoznak.

​

A közoktatás forrásbővítése – teendők 1.

• Áttérés a szektorsemleges finanszírozásra.
• A közoktatás GDP-arányos finanszírozásának emelése – A magyar közoktatásra fordított kiadások emelése legalább az OECD-átlag közelébe (jelenleg kb. 3–3,5%, míg az ajánlott szint 5% körül van).�– Ennek része lehet a pedagógusbérek jelentős és hosszú távon garantált reálértékű emelése.
• Uniós források hosszú távú és fenntartható bevonása – Az EU-s támogatások ne csak épületfelújításra vagy eszközvásárlásra szolgáljanak, hanem tartós rendszerszintű fejlesztésekre (pl. pedagógusképzés, digitális infrastruktúra, esélyegyenlőségi programok).
• Igazságosabb forráselosztás kialakítása – Több forrást kell juttatni azoknak az iskoláknak, amelyek hátrányos helyzetű, halmozottan hátrányos tanulókkal foglalkoznak – újra bevezethető például egy célzott integrációs normatíva.�– A finanszírozásnak figyelembe kell vennie a társadalmi, területi és intézményi különbségeket.
• Magán- és céges források bevonása szabályozottan – Adókedvezményekkel, partnerségi programokkal ösztönözhető a vállalati szerepvállalás az iskolák támogatásában (pl. gyakorlati képzések, digitális eszközök adományozása), de mindezt átlátható és egyenlő hozzáférést biztosító keretek között.

​

A közoktatás forrásbővítése – teendők 2.

• Önkormányzatok pénzügyi mozgásterének helyreállítása – A helyi önkormányzatok ismét kapjanak lehetőséget és forrást arra, hogy a helyi iskolákat támogathassák – akár működtetésben, akár pedagógiai programokban.
• Intézményi gazdálkodási autonómia visszaállítása – Az iskolák önállóbb gazdálkodási jogkört kapjanak, hogy saját költségvetéssel tervezhessenek, pályázatokra önállóan jelentkezhessenek, és saját döntésekkel tudjanak forrásokat felhasználni.
• Pazarlás és túlközpontosítás megszüntetése – A tankerületi rendszer átszervezése úgy, hogy ne bürokratikus akadály, hanem hatékony koordinációs szerv legyen. �– A közbeszerzések, tankönyvkiadás és infrastruktúra-fejlesztés során versenyt és szakmai szempontokat kell előtérbe helyezni.
• A pedagóguspálya vonzóvá tétele célzott befektetésekkel – A tanárképzésbe, mentori rendszerekbe, gyakornoki programokba való befektetés hosszú távú megtérülést eredményez.�– Az oktatásba való befektetés nem kiadás, hanem társadalmi és gazdasági megtérülést hozó fejlesztés.

A minőségi pedagógus-ellátás biztosítására egy komplex megoldási javaslat�https://www.t-tudok.hu/files/2/kutatasi_zarojelentes_t-tudok_magyar_210x297mm.pdf�

Összeállította: Lannert Judit (Lannertjudit@gmail.com) � Németh Szilvia (szilvia.nemeth@t-tudok.hu) �Közreműködő: Polónyi István (polonyiistvandr@gmail.com)