1 of 22

51. óra�Napóleon�TK. 29-30. lecke (124-130. oldal)

2 of 22

1. A jakobinus diktatúra bukása után

A hatalom ismét a nagypolgárság kezében van => DIREKTÓRIUM
Királypárti és jakobinus felkelések => hadsereg leveri

3 of 22

2. Bonaparte Napóleon�(Ajaccio, 1769 – Szent Ilona szigete, 1821)

1793: Toulon ostroma – a forradalom tábornoka
Jakobinus-barát

Baráti viszony Robespierre testvérével

A termetén élcelődő tisztjeit a „kis korzikai” így fegyelmezte meg: „Önök egy fejjel magasabbak nálam, de hamar kiküszöbölhetjük a különbséget”.

4 of 22

1795: leveri a királypártiak felkelését
1796: itáliai hadjárat => 1797: campoformiói béke
1798: egyiptomi hadjárat

Louvre kincsei

1799: Franciaország első konzulja a Direktórium bukása után
1800: Marengo

Két nappal házassága után Bonaparte Nizzában átvette a francia „Itáliai Hadsereg” vezetését, és 1796. március 27-én sikeres hadjáratot indított Észak-Itáliában az osztrák és szárd–piemonti erők ellen. Győzelmet győzelemre halmozott és elfoglalta Milánót. �A Lodinál aratott győzelme - "a kis káplár” (le petit caporal) dicsősége – után óriási népszerűségre tett szert katonái körében. Ezt részben annak is köszönhette, hogy magas rangja ellenére sokkal több időt töltött katonái körében, mint az összes többi francia tábornok együttvéve. Kiszorította az osztrákokat Lombardiából, és legyőzte a Pápai Állam hadseregét is, a Francia Köztársaság pedig annektálta a Pápai Állam egyes területeit. �1797-ben Bonaparte Ausztria ellen vezette seregeit. Legfőbb győzelme a Mantovai osztrák vár bevétele volt, és a Rivoli melleti csata, 1797 tavaszán. Győzelmei miatt az osztrákok kénytelenek voltak békét kötni Itáliában. Ez volt a híres Campo Formiói béke: 1797 október 17-én. A béke Észak-Itália területének nagy részét a Francia Köztársaság uralma alá rendelte, Németalfölddel és a Rajna melletti területekkel együtt.

Bonaparte ezután Velencébe vonult és megadásra kényszerítette a várost, véget vetve a Velencei Köztársaság ezeréves függetlenségének. 1797 végén Bonaparte az általa elfoglalt észak- és közép-itáliai területek nagy részét a csatlós Ciszalpin Köztársaságban egyesítette.

Bonaparte következő hadjárata súlyos kudarccal végződött. Seregével Egyiptom ellen vonult, hogy a briteket elvágja Indiától. Málta elfoglalása (1798. június 10.) után Alexandrián keresztül Kairóba vonult, és 1798. július 21-én a „piramisok csatájában” legyőzte a mamelukok hadseregét, és bevette Kairót. A Horatio Nelson admirális vezette brit flotta azonban augusztus 1-jén megtámadta hajóit, és az abukiri csatában győzelmet aratva megsemmisítette az Afrikában rekedő franciák flottáját. Az Egyiptomban rekedt hadvezér folytatta az ország közigazgatásának átszervezését, a kíséretében lévő tudósok pedig az ókori egyiptomi kultúrát tanulmányozták. Miután az Oszmán Birodalom hadat üzent Franciaországnak, Bonaparte bevonult Szíriába. Akkónál azonban a brit parancsnokság alatt harcoló törökök visszavonulásra kényszerítették.

1799. november 9-én (a VIII. év brumaire 18-án) államcsínnyel, együttesen buktatták meg Barrast., aki félrevonult birtokaira. Napóleon lemondatta a Direktórium tagjait, katonáival szétkergette az 500 –ak tanácsát (vagyis feloszlatta a törvényhozást) és létrehozta a háromtagú Konzulátust.

Első Konzulként lényegében katonai diktatúrát hozott létre. Óriási hatalom összpontosult a kezében: ő nevezte ki a minisztereket, a tábornokokat, a köztisztviselőket, a bírákat és az Államtanács tagjait. A belső stabilitás megteremtéséhez először le kellett zárnia a háborút. A marengói diadal után először az osztrákokkal megkötötte a lunéville-i békét (1801), majd az angolokkal az amiens-i békét (1802). A hálás francia nép 1802 augusztusában Napóleont örökös konzullá választotta.

Marengo: nagy diadal az olasz hadszintéren => ha itt veszít, valószínűleg uralma végét jelentette volna

5 of 22

6 of 22

1804: Franciaország császára

A polgárság uralma történelmi jelmezben

A koronát nem a jelen lévő VII. Pius pápa, hanem Napóleon teszi a saját fejére

7 of 22

Rendezte az egyház és az állam viszonyát
Nemzeti bank, szilárd pénz
Code Civil (Polgári Törvénykönyv)
Közigazgatás megszervezése
Iskolák alapítása

8 of 22

1805: Austerlitz: „a három császár csatája”

9 of 22

1806: hadjárat a poroszok ellen

Jena, Auerstadt

Kontinentális zárlat az angolok ellen

10 of 22

1809: hadjárat Ausztria ellen, elfoglalta Bécset, a győri csata

Nézzük meg a TK. 127. oldalának térképén, Európa mely országai kerültek Napóleon fennhatósága alá!

11 of 22

1812: Oroszország ellen vonul a „grande armée”

borogyinói csata

Napóleon Kutuzov

500 ezer fő

győz, de visszavonul

Vajon a győzelme ellenére miért kénytelen visszavonulni?

Időközben megromlott a kapcsolat Franciaország és Oroszország között. Néhány sikertelen megegyezési kísérlet után 1812. június 24-én Napóleon megindította a támadást Oroszország ellen. A kb. 453 000 fős Grande Armée és a szövetséges csapatok átkeltek a Nyeman határfolyón. Az oroszok egy ideig csak visszavonultak és a felperzselt föld taktikáját alkalmazták. Mihail Kutuzov, az orosz hadsereg főparancsnoka végül Borogyinónál felvette a harcot Napóleonnal. A borogyinói csatában (1812. szeptember 7.) egyik fél sem tudott kicsikarni döntő győzelmet, az oroszok ismét visszavonultak. Napóleon elfoglalta az égő Moszkvát, de a tél közeledte miatt visszavonulásra kényszerült. November végén a Brezina folyón való átkelésnél a Grande Armée maradványa is kis híján megsemmisült.

12 of 22

13 of 22

1813: Lipcse: „népek csatája” => vereség => száműzik Elba szigetére

Hatalomra kerülése óta a legnagyobb kudarc a lipcsei ún. „népek csatájában” érte, ahol a Grande Armée – a szövetséges (szász, württembergi, hesseni) csapatok átállásai miatt – megsemmisítő vereséget szenvedett. 1814-ben a koalíció csapatai már elérték Franciaország határát. Kihirdették, hogy nem a francia nép ellen, hanem a császár ellen harcolnak. Márciusban elfoglalták Párizst. 1814. április 6-án marsalljai követelésére Napóleon császár Fontainebleau-ban lemondott a trónról fia, Napoléon François Joseph javára.

A fontainebleau-i szerződés értelmében megtarthatta császári címét, saját királyságként megkapta Elba szigetét, a francia állam évi 2 millió frankot biztosított számára, és magával vihette 400 főnyi testőrségét.

1814. május 4-én érkezett meg Elbára. Azt nyilatkozta ugyan, hogy a világtól visszavonultan akar élni, de valójában nem nyugodott bele hatalma elvesztésébe. Figyelemmel kísérte az európai eseményeket, és úgy döntött, visszatér Franciaországba.

14 of 22

15 of 22

1815: Napóleon 100 napos uralma
1815: Waterloo => megsemmisítő vereség => száműzik Szent Ilona-szigetére

Mozaweb: Napóleoni háborúk

1815. március 1-jén szállt partra testőrségével Cannes-nál. Miközben átkelt az Alpokon, a republikánus érzelmű parasztok felsorakoztak mellette és Grenoble közelében az elfogására küldött hadsereg is átállt hozzá. Március 20-án már Párizsban volt. Visszatérése után a nép lelkesedése hamar alábbhagyott, és egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a visszatérés kudarcra van ítélve.

Hogy megakadályozza a szövetséges csapatok találkozását, seregével villámgyorsan Belgiumba vonult. Itt 1815. június 16-án megverte a poroszokat. Két nappal később Waterloonál a Wellington herceg vezette brit csapatokkal csapott össze.Az öldöklő küzdelemben már-már sikerült felülkerekednie, amikor felbukkantak Blücher porosz tábornagy vezette csapatok. A kimerült franciák minden hősiességük ellenére súlyos vereséget szenvedtek a waterlooi csatában (1815. június 18.).

Párizsban a törvényhozás lemondásra kényszerítette a császárt (1815. június 22.). Napóleon a brit kormánytól kért védelmet, azonban nem engedték angol földre, hanem az Atlanti-óceán déli részén fekvő Szent Ilona szigetére száműzték.

16 of 22

17 of 22

18 of 22

1821-ben halt meg, máig tisztázatlan okból:

Arzénmérgezés => gyógyszer vagy hajápoló

Koporsóját felnyitva a holttestet teljesen épen találták => az arzén lassítja a szövetek bomlását
Elhízással jár

Gyomorrák => nem valószínű, mert elhízott

19 of 22

Az 1806-ban megrendelt Diadalív csak 1836-ra készült el

Célja: a grande armée dicsőségének emléket állítani

20 of 22

3. Napóleon után

1814: a bécsi kongresszus

Európa újrarendezése
Az elűzött uralkodók hatalmának visszaállítása

21 of 22

1815: Szent Szövetség

Oroszország, Ausztria, Poroszország, (Franciaország)

I. Sándor I. Ferenc III. Frigyes Vilmos

Célja: segítséget nyújtanak egymásnak a népek forradalmi megmozdulásaival szemben

Metternich osztrák herceg

22 of 22

Házi feladat:

Másold be a mai vázlatot a füzetedbe!
Szorgalmi: Légy te is Napóleon!
Füzetbe:

Mi köti össze �Napóleont és �Beethovent?
Mikor uralkodott �XVII. Lajos?