Colosseum
Az amfiteátrumok jellegzetes, elliptikus alaprajzú építmények voltak, melyek elsősorban cirkuszi játékok számára biztosítottak megfelelő környezetet. A küzdőteret több emelet magasságban ülősorok övezték, ahonnan a nézők biztonságosan tekinthették meg a küzdelmeket.
Hivatalos elnevezése Amphitheatrum Flavium volt, később egyes történészek szerint a közelben álló Colossus szoborról kapta ma is ismert nevét.
A Colosseum a világtörténelem egyik leghíresebb és legnagyobb amfiteátrumát Kr. u. 72-80 között építették fel.
Vespasianus császár idején kezdték meg építését. �Kr. u. 80-ban a császár utóda, Titus avatta fel. Végső alakját Domitianus császár idején nyerte el.
Vespasianus és Titus a Flavius dinasztia császárai voltak, ezért kapta a Colosseum először az Amphiteatrum Flavium nevet.
A felavatása igen látványos, száz napig tartó ünnepségsorozattal történt, amin 5000-nél is több állatot áldoztak fel.
A legfelső (negyedik) emeleten a talpkövek és konzolok hatalmas rudakat tartottak, melyekre kifeszített sátortető az amfiteátrum nagy részét lefedhette.
Császári páholy
A lehető legjobb kilátást biztosította a császár és kísérete számára
Küzdőtér
86 m hosszú és 54 m széles volt.
Lejárat
A tervezőknek hála a Colosseumot vész esetén nagyon gyorsan ki lehetett üríteni.
Sétáló folyosó
Földalatti folyosórendszer
A viadalokban részt vevő vadállatokat a küzdőtér alatt kialakított kamrákból juttatták fel a porondra rejtett ajtókon keresztül hatalmas emelőszerkezetek, csigák segítségével.
Információk
Az építés ideje: Kr. u. 72–80
Magassága: 188 m
Szélessége: 156 m
Befogadóképessége: 50-80 ezer fő között
Építtető: Vespasianus császár
Érdekesség:
A vízelvezető csatornák lezárásával még mesterséges tavat is létrehozhattak az arénában, melyen tengeri csatákat rendeztek.
A Colosseum ülésrendje jól tükrözte a római társadalom hierarchiáját és a nemek társadalomban betöltött szerepét. A porondon zajló eseményeket az alsóbb sorokból lehetett legjobban látni. Ezek a római elit tagjainak, a szenátoroknak voltak fenntartva; a nők a férfiaktól elkülönülve a legfelsőbb sorokban ültek, amelyek egyben a szegény rétegeknek és a rabszolgáknak voltak fenntartva.
A Colosseum küzdőterén az évtizedek során rengeteg gladiátor és vadállat vesztette életét, halálával szórakozást nyújtva a lelkes tömegnek.
A keresztényüldözések időszakában sok keresztény is hasonló sorsra jutott.
Kr. u. 217-ben a földszinti rész a főként fából készült szerkezetekkel együtt egy villámcsapás miatt keletkezett nagy tűzben leégett. Ebben az időben földrengés is gyengítette.
Az utolsó gladiátorjátékokra az 5. század első felében került sor, de a rómaiak által „venationak” nevezett látványosságokat, amelyek során vadállatokra vadásztak, egészen a hatodik század utolsó harmadáig rendeztek a Colosseumban.
A VI. században egy aprócska templomot alakítottak ki benne és az arénát, a császári kapu környékét temetőként használták.
A 12. században az egykori amfiteátrum egy óriási „bérházzá” alakult. A lakótereket az aréna nézőtér alatti árkádos részeiből alakították ki; a 13. századtól pedig egy arisztokrata család erődjeként funkcionált. Majd a köveit építkezésekhez elhordták.
A 17. században az épület a botanikusok édenkertjévé vált. A romok között nem kevesebb, mint 337, különböző növényfajtát jegyeztek fel.
Beda Venerabilis angol teológus, történetíró, filozófus
„Amíg a Colosseum áll, Róma is állni fog. Ha a Colosseum elpusztul, elpusztul Róma is. Ha Róma elpusztul, akkor az egész világ is.”