184
.
�Uruguay –dél-amerikai ország. Észak-északkeleten Brazíliával, nyugaton Argentínával, délen-délkeleten közel 500 km hosszan az Atlanti-óceánnal határos. A második legkisebb független ország Dél-Amerikában Suriname után. A neve guaraní nyelven azt jelenti: „a festett madarak folyója”.
Főváros – Montevideo (1 305 082)
Nagyobb városai – Salto (104 011), Ciudad de la Costa, (95 176), Paysandú 76 412), Las Piedras (71 258)
Államforma – elnöki, parlamentáris köztársaság, az 1967-es alkotmányban rögzítettek alapján. Egységes állam, ugyanazok a rendelkezések érvényesek az igazságszolgáltatás, az oktatás, az egészségügy, a biztonság, a külpolitika és a honvédelem terén. A végrehajtó hatalom az államelnök kezében van, ezt 13 miniszterén keresztül gyakorolja.
A törvényhozói hatalom a kétkamarás Nemzetgyűlés kezében van. A képviselőháznak 99 tagja van, ők arányosan képviselik a 19 tartományt. A szenátusnak 31 tagja van, ebből 30 választott tag, valamint az alelnök, aki egyben a szenátus elnöke is.
Az igazságszolgáltatást, a szenátus jóváhagyásával, a Legfelsőbb Bíróság vezeti, ők nevezik ki a bírákat is. Ez a hatalmi ág teljesen független a másik háromtól.
Hivatalos nyelv – a spanyol.
Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás – a lakosság legnagyobb része európai ősökkel rendelkezik, ezen felül jelentős számú mesztic és afro-uruguayi él az országban.
A 2011-es népszámlálás szerint az ország lakosságának 87,7%-a fehér, 7,8%-a afro-uruguayi, 2,4%-a mesztic, 0,2%-a ázsiai és 1,9 egyéb származású. Az írástudók aránya magas (98%), a munkaerő jól képzett. Erős a városi középosztály, viszonylag kiegyenlítettek a jövedelmi szintek.
A lakosság 66%-a római katolikus vallású, 2%-a protestáns, 1%-a zsidó, míg 31% vallást nem gyakorlónak mondja magát.
Függetlenség – Brazíliától – kikiáltása 1825. augusztus 25 – elismerése 1828. augusztus 28
Terület – 176 215 km² (90.)
Népesség – 2016-os becslés – 3 427 000 (133.)
Népsűrűség – 20 fő/km²
GDP – (ENSZ statisztika) 57 471 millió USD (75.) – egy főre jutó – 16 807 USD/fő (48.)
Pénznem – uruguayi peso (UYU)
Időzóna – UTC -3
Nemzetközi gépkocsijel – ROU – jobboldali közlekedés
Hívószám – +598 és internet – .uy
Történelme – az első európaiak a 16. század elején érkeztek a mai Uruguay területére. A spanyolok és a portugálok is akarták gyarmatosítani, végül a spanyolok kerekedtek felül. A későbbi főváros, Montevideo a 18. században alakult ki egy spanyol katonai erődítmény körül, amelyet Mauricio de Zabala, Buenos Aires kormányzójának parancsára kezdtek el építeni 1724-ben. A települést 1730-ban várossá nyilvánították és az Uruguay folyótól keletre eső területek közigazgatási központjává tették (innen a Keleti Köztársaság elnevezés).
A 19. század elején függetlenségi mozgalmak söpörtek végig Dél-Amerikán, amelyek Uruguayt is elérték. 1811-ben a felkelők José Gervasio Artigas tábornok vezetésével döntő csapást mértek a spanyolokra. 1817-ben azonban a portugálok szállták meg Montevideót, majd az önállósodó Brazília és Argentína vetélkedett Uruguayért. 1821-ben Brazília meg is szállta a területet és Cisplatina néven provinciájává tette. A brazil uralom azonban nem sokáig tartott. 1825-ben a függetlenségért harcoló csapatok végleg kiűzték a megszállókat.
Így augusztus 25-én Uruguay önálló állam lett.
Uruguay őslakosságát, a charrúa indiánokat három évszázad alatt gyakorlatilag teljesen kiirtották, illetve asszimilálták. A népirtás csúcspontja 1831. április 11 volt Salsipuedes-ben, amikor Uruguay első elnöke, Fructuoso Rivera tábornok seregével rajtaütött az indiánokon. Ezzel a charrúa kultúra és nép megsemmisült, noha sok uruguayi mondhatja magát charrúa származásúnak a spanyolok és az indiánok keveredésének köszönhetően. A 19. század végén nagy bevándorlási hullám kezdődött Európából – elsősorban Spanyolországból és Olaszországból – és fellendült a gazdaság is. Montevideo természetes kikötőjének köszönhetően Argentína, Brazília és Paraguay számára is árulerakatot biztosított. Uruguay maga, elsősorban élőállattal – azon belül is juhval – kereskedett.
A 20. század elején – előbb 1903 és 1911 között, majd 1911 és 1915 között – az országot irányító José Batlle y Ordóñez elnök politikai, szociális és gazdasági reformjai tették Uruguayt jóléti állammá, amelynek fejlettségi szintje elérte az európai államok szintjét.
Politikai és gazdasági stabilitása miatt ebben az időszakban kezdték Uruguayt Dél-Amerika Svájcaként emlegetni, sőt, lakói ma is szívesen büszkélkednek ezzel a címmel.
Az összes fővárosba vezető út mentén helyeztek el hasonló feliratokat
Montevideo – Városkép
Montevideo – Városkép a kikötő felől
Montevideo – A kikötő
Montevideo – A rakodómunkás szobra a kikötő bejáratánál
Montevideo – Az elnöki palota
Montevideo – A kormánypalota
Montevideo – A Nemzetgyűlés épülete
Montevideo – A főváros szíve, a Függetlenség-tér
A legismertebb kép a térről
José Artigas szobra – Nemzeti hős, sokan az uruguayi nemzet atyjának hívják
Montevideo – A Salvo-palota, a város emblematikus épülete. Eredetileg világítótornyos szállodának készült , ma irodák és magánlakások gazdája.
Montevideo – Bruno Mauricio de Zabala, spanyol hadvezér és gyarmati kormányzó, visszaverte a kalózok és a portugálok támadásait. Őt tartják a főváros alapítójának
Montevideo – A Fortaleza del Cerro, volt erőd, ma Jose Artigas hadtörténeti múzeuma
Az erőd udvara
Montevideo – A központi vasútállomás
Montevideo – Pihenés és séta a platánok között az Alkotmány-téren
Montevideo – A városháza épülete
Montevideo – Jézus Szent Szívének temploma, nemzeti szentély
Montevideo – A régi városfal
Közelkép
Montevideo – A távközlési torony, az ország legmagasabb épülete a maga 170 méterével és 35 emeletével.
Montevideo – A Nemzeti színház
Montevideo – A nemzetközi repülőtér
Montevideo – A belváros
Montevideo – Külvárosi életkép
Utcakép a belvárosban
Montevideo – Utcakép
Montevideo –A botanikus kert
Montevideo – A központi temető
Montevideo – „Isten hozott tengerpartunkon”
Montevideo – Szökőkút a Plaza Zabala-n
Montevideo – Mozaik a járdán
Montevideo – A hajósok emlékműve a tengerparton
Montevideo – Csecsebecsék turistáknak
Montevideo – A La Caretta szoborkompozíció, az ökrösszekérrel érkező honalapítók emlékére emeltetett.
A lovas postakocsi is része ennek a kompozíciónak
Montevideo – A gaucho-k ( marhahajcsárok)napjára rendezett lovasbemutató résztvevői
Montevideo – Népművészeti bolt
Montevideo – A három országalapító – a Törvény, az Erő és a Szabadság – szobra és a 40 méter magas obeliszk
Montevideo – Az óváros
Montevideo – Utcakép a központban
Montevideo – Vendéglő az óvárosban
Montevideo – Utcakép az óvárosban
Montevideo - Az ország utolsó indiánjai
Colonia del Sacramento – Az ország legrégibb városa, a 17. században alapították, óvárosa világörökség
Colonia del Sacramento – jellegzetes utcák az óvárosban
Colonia del Sacramento – Az erőd. Még a portugálok építették 1680-ban
Colonia del Sacramento – Kávézó és oldtimer idilli környezetben
Piriapolis – Luxus tengerparti üdülő, az amerikai turisták kedvence
Punta del Este – Turistaparadicsom, a főváros után a leglátogatottabb
Az uruguayi tengerpart emblematikus szállodája
Punta del Este – „A kéz” – a vízbefulladtak emlékére
Maldonado – Hullámzó a Bárra-híd, de teljesen biztonságos
Közelkép
Tacuarembo – A La Patria gaucho fesztivál városa
Gyülekeznek a gaucho fesztiválra
Lovasbemutató
Felvonulás
Az ünnepség tánccal zárul
Gyerekek is részt vállalnak a fesztiválból
Este a nemzeti eledel, a parrillada. Grillezett marhahús, óriási adagokban
Hús minden mennyiségben, főleg a marhahús közkedvelt. Az évi egy főre eső húsfogyasztás 90 kg, beleértve a csecsemőket is
A Bosque de Ombués, sajátos erdő egyedi fákkal, turista célpont
A hagyományos candombe dobok
Zenekar
Kísérik a karnevált
Hagyományos gaucho öltözet.
Gaucho férfi és gaucho feleség
Hagyományos csizmák
A gaucho-k jellegzetes kése
Gaucho övek
A tarajos korallfa virága az ország nemzeti virága (csörgősipkavirág)
Rendszámtábla
A brazil határon
Emlékmű a matéteának, a nemzeti italnak
A maté teáscsésze és a kötelező termosz, ebből töltik a forró vizet a tealevelekre
Az emberek megszokott kísérője a csésze és a termosz
A teáscsészék lopótökből készülnek
Kissé stilizált, gaucho-s teáscsészék
Szívókák a matéteához
Cervantes a falon, mozaik formájában
Ilyen kedves figurákkal „reklámozzák” játszótereken a nemzeti sportot, a focit
Egy százas bankó
Rendőrök
Táncosok
Tévhit, hogy a tangó hazája Argentína. Uruguay legalább annyira az. A világ talán legismertebb tangóját , a La Cumparsita-t is az uruguayi Rodriguez szerezte
Lányok a labdarugómérkőzésen
Arcok
Színes házak a gyarmati időkből
A köztársasági gárda
Katonai parádé
Utcai festő, grafikus
Helyi szépségek
feherlaszlo43@gmail.com
http://5mp.eu/web.php?a=feherlaszlo43