1 of 100

184

.

2 of 100

3 of 100

 

�Uruguay –dél-amerikai ország. Észak-északkeleten Brazíliával, nyugaton Argentínával, délen-délkeleten közel 500 km hosszan az Atlanti-óceánnal határos. A második legkisebb független ország Dél-Amerikában Suriname után. A neve guaraní nyelven azt jelenti: „a festett madarak folyója”.

Főváros – Montevideo (1 305 082)

Nagyobb városai – Salto (104 011), Ciudad de la Costa, (95 176), Paysandú 76 412), Las Piedras (71 258)

Államforma – elnöki, parlamentáris köztársaság, az 1967-es alkotmányban rögzítettek alapján. Egységes állam, ugyanazok a rendelkezések érvényesek az igazságszolgáltatás, az oktatás, az egészségügy, a biztonság, a külpolitika és a honvédelem terén. A végrehajtó hatalom az államelnök kezében van, ezt 13 miniszterén keresztül gyakorolja.

A törvényhozói hatalom a kétkamarás Nemzetgyűlés kezében van. A képviselőháznak 99 tagja van, ők arányosan képviselik a 19 tartományt. A szenátusnak 31 tagja van, ebből 30 választott tag, valamint az alelnök, aki egyben a szenátus elnöke is.

Az igazságszolgáltatást, a szenátus jóváhagyásával, a Legfelsőbb Bíróság vezeti, ők nevezik ki a bírákat is. Ez a hatalmi ág teljesen független a másik háromtól.

Hivatalos nyelv – a spanyol.

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás – a lakosság legnagyobb része európai ősökkel rendelkezik, ezen felül jelentős számú mesztic és afro-uruguayi él az országban.

A 2011-es népszámlálás szerint az ország lakosságának 87,7%-a fehér, 7,8%-a afro-uruguayi, 2,4%-a mesztic, 0,2%-a ázsiai és 1,9 egyéb származású. Az írástudók aránya magas (98%), a munkaerő jól képzett. Erős a városi középosztály, viszonylag kiegyenlítettek a jövedelmi szintek.

A lakosság 66%-a római katolikus vallású, 2%-a protestáns, 1%-a zsidó, míg 31% vallást nem gyakorlónak mondja magát.

Függetlenség – Brazíliától – kikiáltása 1825. augusztus 25 – elismerése 1828. augusztus 28

Terület – 176 215 km² (90.)

Népesség – 2016-os becslés – 3 427 000 (133.)

Népsűrűség – 20 fő/km²

GDP – (ENSZ statisztika) 57 471 millió USD (75.) – egy főre jutó – 16 807 USD/fő (48.)

Pénznem – uruguayi peso (UYU)

Időzóna – UTC -3

4 of 100

Nemzetközi gépkocsijel – ROU – jobboldali közlekedés

Hívószám – +598 és internet – .uy

Történelme – az első európaiak a 16. század elején érkeztek a mai Uruguay területére. A spanyolok és a portugálok is akarták gyarmatosítani, végül a spanyolok kerekedtek felül. A későbbi főváros, Montevideo a 18. században alakult ki egy spanyol katonai erődítmény körül, amelyet Mauricio de Zabala, Buenos Aires kormányzójának parancsára kezdtek el építeni 1724-ben. A települést 1730-ban várossá nyilvánították és az Uruguay folyótól keletre eső területek közigazgatási központjává tették (innen a Keleti Köztársaság elnevezés).

A 19. század elején függetlenségi mozgalmak söpörtek végig Dél-Amerikán, amelyek Uruguayt is elérték. 1811-ben a felkelők José Gervasio Artigas tábornok vezetésével döntő csapást mértek a spanyolokra. 1817-ben azonban a portugálok szállták meg Montevideót, majd az önállósodó Brazília és Argentína vetélkedett Uruguayért. 1821-ben Brazília meg is szállta a területet és Cisplatina néven provinciájává tette. A brazil uralom azonban nem sokáig tartott. 1825-ben a függetlenségért harcoló csapatok végleg kiűzték a megszállókat.

Így augusztus 25-én Uruguay önálló állam lett.

Uruguay őslakosságát, a charrúa indiánokat három évszázad alatt gyakorlatilag teljesen kiirtották, illetve asszimilálták. A népirtás csúcspontja 1831. április 11 volt Salsipuedes-ben, amikor Uruguay első elnöke, Fructuoso Rivera tábornok seregével rajtaütött az indiánokon. Ezzel a charrúa kultúra és nép megsemmisült, noha sok uruguayi mondhatja magát charrúa származásúnak a spanyolok és az indiánok keveredésének köszönhetően. A 19. század végén nagy bevándorlási hullám kezdődött Európából – elsősorban Spanyolországból és Olaszországból – és fellendült a gazdaság is. Montevideo természetes kikötőjének köszönhetően Argentína, Brazília és Paraguay számára is árulerakatot biztosított. Uruguay maga, elsősorban élőállattal – azon belül is juhval – kereskedett.

A 20. század elején – előbb 1903 és 1911 között, majd 1911 és 1915 között – az országot irányító José Batlle y Ordóñez elnök politikai, szociális és gazdasági reformjai tették Uruguayt jóléti állammá, amelynek fejlettségi szintje elérte az európai államok szintjét.

Politikai és gazdasági stabilitása miatt ebben az időszakban kezdték Uruguayt Dél-Amerika Svájcaként emlegetni, sőt, lakói ma is szívesen büszkélkednek ezzel a címmel.

5 of 100

Az összes fővárosba vezető út mentén helyeztek el hasonló feliratokat

6 of 100

Montevideo – Városkép

7 of 100

Montevideo – Városkép a kikötő felől

8 of 100

Montevideo – A kikötő

9 of 100

Montevideo – A rakodómunkás szobra a kikötő bejáratánál

10 of 100

Montevideo – Az elnöki palota

11 of 100

Montevideo – A kormánypalota

12 of 100

Montevideo – A Nemzetgyűlés épülete

13 of 100

Montevideo – A főváros szíve, a Függetlenség-tér

14 of 100

A legismertebb kép a térről

15 of 100

José Artigas szobra – Nemzeti hős, sokan az uruguayi nemzet atyjának hívják

16 of 100

Montevideo – A Salvo-palota, a város emblematikus épülete. Eredetileg világítótornyos szállodának készült , ma irodák és magánlakások gazdája.

17 of 100

Montevideo – Bruno Mauricio de Zabala, spanyol hadvezér és gyarmati kormányzó, visszaverte a kalózok és a portugálok támadásait. Őt tartják a főváros alapítójának

18 of 100

Montevideo – A Fortaleza del Cerro, volt erőd, ma Jose Artigas hadtörténeti múzeuma

19 of 100

Az erőd udvara

20 of 100

Montevideo – A központi vasútállomás

21 of 100

Montevideo – Pihenés és séta a platánok között az Alkotmány-téren

22 of 100

Montevideo – A városháza épülete

23 of 100

Montevideo – Jézus Szent Szívének temploma, nemzeti szentély

24 of 100

Montevideo – A régi városfal

25 of 100

Közelkép

26 of 100

Montevideo – A távközlési torony, az ország legmagasabb épülete a maga 170 méterével és 35 emeletével.

27 of 100

Montevideo – A Nemzeti színház

28 of 100

Montevideo – A nemzetközi repülőtér

29 of 100

Montevideo – A belváros

30 of 100

Montevideo – Külvárosi életkép

31 of 100

Utcakép a belvárosban

32 of 100

Montevideo – Utcakép

33 of 100

Montevideo –A botanikus kert

34 of 100

Montevideo – A központi temető

35 of 100

Montevideo – „Isten hozott tengerpartunkon”

36 of 100

Montevideo – Szökőkút a Plaza Zabala-n

37 of 100

Montevideo – Mozaik a járdán

38 of 100

Montevideo – A hajósok emlékműve a tengerparton

39 of 100

Montevideo – Csecsebecsék turistáknak

40 of 100

Montevideo – A La Caretta szoborkompozíció, az ökrösszekérrel érkező honalapítók emlékére emeltetett.

41 of 100

A lovas postakocsi is része ennek a kompozíciónak

42 of 100

Montevideo – A gaucho-k ( marhahajcsárok)napjára rendezett lovasbemutató résztvevői

43 of 100

Montevideo – Népművészeti bolt

44 of 100

Montevideo – A három országalapító – a Törvény, az Erő és a Szabadság – szobra és a 40 méter magas obeliszk

45 of 100

Montevideo – Az óváros

46 of 100

Montevideo – Utcakép a központban

47 of 100

Montevideo – Vendéglő az óvárosban

48 of 100

Montevideo – Utcakép az óvárosban

49 of 100

Montevideo - Az ország utolsó indiánjai

50 of 100

Colonia del Sacramento – Az ország legrégibb városa, a 17. században alapították, óvárosa világörökség

51 of 100

Colonia del Sacramento – jellegzetes utcák az óvárosban

52 of 100

Colonia del Sacramento – Az erőd. Még a portugálok építették 1680-ban

53 of 100

Colonia del Sacramento – Kávézó és oldtimer idilli környezetben

54 of 100

Piriapolis – Luxus tengerparti üdülő, az amerikai turisták kedvence

55 of 100

Punta del Este – Turistaparadicsom, a főváros után a leglátogatottabb

56 of 100

Az uruguayi tengerpart emblematikus szállodája

57 of 100

Punta del Este – „A kéz” – a vízbefulladtak emlékére

58 of 100

Maldonado – Hullámzó a Bárra-híd, de teljesen biztonságos

59 of 100

Közelkép

60 of 100

Tacuarembo – A La Patria gaucho fesztivál városa

61 of 100

Gyülekeznek a gaucho fesztiválra

62 of 100

Lovasbemutató

63 of 100

Felvonulás

64 of 100

Az ünnepség tánccal zárul

65 of 100

Gyerekek is részt vállalnak a fesztiválból

66 of 100

Este a nemzeti eledel, a parrillada. Grillezett marhahús, óriási adagokban

67 of 100

Hús minden mennyiségben, főleg a marhahús közkedvelt. Az évi egy főre eső húsfogyasztás 90 kg, beleértve a csecsemőket is

68 of 100

A Bosque de Ombués, sajátos erdő egyedi fákkal, turista célpont

69 of 100

A hagyományos candombe dobok

70 of 100

Zenekar

71 of 100

72 of 100

Kísérik a karnevált

73 of 100

Hagyományos gaucho öltözet.

74 of 100

Gaucho férfi és gaucho feleség

75 of 100

Hagyományos csizmák

76 of 100

A gaucho-k jellegzetes kése

77 of 100

Gaucho övek

78 of 100

A tarajos korallfa virága az ország nemzeti virága (csörgősipkavirág)

79 of 100

Rendszámtábla

80 of 100

A brazil határon

81 of 100

Emlékmű a matéteának, a nemzeti italnak

82 of 100

A maté teáscsésze és a kötelező termosz, ebből töltik a forró vizet a tealevelekre

83 of 100

Az emberek megszokott kísérője a csésze és a termosz

84 of 100

A teáscsészék lopótökből készülnek

85 of 100

Kissé stilizált, gaucho-s teáscsészék

86 of 100

Szívókák a matéteához

87 of 100

Cervantes a falon, mozaik formájában

88 of 100

Ilyen kedves figurákkal „reklámozzák” játszótereken a nemzeti sportot, a focit

89 of 100

Egy százas bankó

90 of 100

Rendőrök

91 of 100

Táncosok

92 of 100

Tévhit, hogy a tangó hazája Argentína. Uruguay legalább annyira az. A világ talán legismertebb tangóját , a La Cumparsita-t is az uruguayi Rodriguez szerezte

93 of 100

Lányok a labdarugómérkőzésen

94 of 100

Arcok

95 of 100

Színes házak a gyarmati időkből

96 of 100

A köztársasági gárda

97 of 100

Katonai parádé

98 of 100

Utcai festő, grafikus

99 of 100

Helyi szépségek

100 of 100

  • Készítette: Fehér László – 2015 december

feherlaszlo43@gmail.com

http://5mp.eu/web.php?a=feherlaszlo43

  • Zene: La Cumparsita - Gerardo Hernán Matos Rodríguez