102.
Litvánia – a Litván Köztársaság állam északkelet-Európában, a Balti-tenger partján. Északról Lettország, délkeletről Fehéroroszország, délről Lengyelország és délnyugatról Oroszország Kalinyingrádi területe határolja. Egyike a három balti államnak. Kb. 100 km hosszú partvonallal rendelkezik, amelyből csak 38 km-nek van közvetlen kijárata a Balti-tengerre.
Főváros – Vilnius (545 280)
Nagyobb városok – Kaunas (290 068), Klaipéda (154 275), Siauliai (102 983), Panevezys (98 598)
Államforma – az 1991-es függetlenség után, népszavazás útján, új alkotmányt hoztak létre. Vitatott volt az elnök szerepe, végül is egy fél-elnöki rendszert fogadtak el. Az ország államfője a köztársasági elnök, akit közvetlenül választanak meg öt éves időtartamra, de nem több, mint két mandátumra. Az elnök felügyeli a kül- és biztonságpolitikát valamint ő a hadsereg főparancsnoka is. A parlament jóváhagyásával kinevezi többek közt a miniszterelnököt, aki a miniszterek segítségével gyakorolja a végrehajtó hatalmat.
A litván parlamentnek (Seimas) 141 tagja van, akiket 4 évre választanak meg. Egy politikai párt jelöltjei legalább 5%-os támogatottsággal juthatnak be a törvényhozó testületbe, a pártszövetségeknek ehhez 7%-ot kell elérniük.
Az igazságszolgáltatás szintjén az elnök nevezi ki az alkotmánybíróság három tagját, hármat a parlament elnöke és még hármat a Legfelsőbb Bíróság elnöke. Mandátumuk kilenc évre szól.
Hivatalos nyelv – a litván.
Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás – az ország népességének 86,7%-a litván. Néhány nagyobb kisebbség is jelen van: lengyel (5,6%), orosz (4,8%), belarusz (1,3%) és egyéb nemzetiség (1,6). A lengyelek főleg az ország dél-keleti részében (Nyugat-Vilnius régió) élnek, míg az orosz kisebbség többséget alkot Visaginasban, de jelen van még Vilniusban és Klaipédában is. Számottevő muszlim tatár kisebbség is él az országban.
Vallási megoszlás: 77,2% római katolikus, ortodox 4,9%, evangélikus 0,8%, muzulmán és egyéb (0,9%) és 16,2% nem nyilatkozott felekezeti hovatartozásáról.
Függetlenség – a Szovjetuniótól, kikiáltva – 1990. március 11, elismerve 1991. szeptember 6.
Terület – 65 300 km² (122.)
Népesség – 2017-es becslés – 2 821 674 (138.)
Népsűrűség – 43 fő/km²
GDP – (ENSZ statisztika) összesen 48 392 millió USD (86.), egy főre jutó – 14 384 USD/fő (54.)
Pénznem – euró (EUR)
Időzóna – UTC +2
Nemzetközi gépkocsijel, közlekedés – LT, jobboldali
Hívószám – +370
Internet – .lt
Történelme – a területre az i.e. 2. évezred első felében indogermán eredetű balti törzsek érkeztek. Az i.e. 5–6. században megindult a néppé válás folyamata. A 8. században a lettektől elkülönült litvánok kisebb fejedelemségeket hoztak létre. Litvánia neve az 1008-as Quedlinburgi évkönyvben szerepel először, mint a Kijevi Nagyfejedelemség része. A 13. század közepén Mindaugas fejedelem a kis államalakulatokat egyesítve felvette a nagyfejedelem címet. A Litván Nagyfejedelemség Európa jelentékeny részére terjedt ki, a Balti-tengertől a Fekete-tengerig. A litván nemesség, városlakók és parasztok 1386-ban tértek át a kereszténységre, azután, hogy Litvánia nagyfejedelmét, Jagellót (Jogaila) 1386. február 2-án lengyel királlyá koronázták. Litvánia és Lengyelország perszonálunióban egyesültek.
Lengyelország harmadik felosztásakor (1795), a mai Litvánia nagy része (egy kis terület porosz birtok lett), a napóleoni háborúk után pedig az egész az Orosz Birodalom fennhatósága alá került. A 19. század végére megerősödött a litván nemzeti mozgalom, ebben jelentős szerepet vállalt a katolikus egyház, és megalakultak az első pártok is. 1918. február 16-án Kaunasban a Litván Tanács kinyilvánította Litvánia függetlenségét. Az 1939-es Molotov–Ribbentrop-paktum Litvániát német érdekszférának ismerte el, majd az 1939. szeptember 28-i második szovjet-német egyezmény szovjet hatáskörbe utalta. Az 1939. október 10-i szovjet-litván kölcsönös segítségnyújtási szerződésben a SZU átadta Litvániának a Kelet-Lengyelország megszállásakor elfoglalt Vilniust és környékét, cserében katonai támaszpontokat létesíthetett az ország területén. 1940. június 15-én a Vörös Hadsereg megszállta az országot, új szovjetbarát kormány és parlament alakult. Július 21-én kikiáltották a Litván SZSZK-t, amelyet augusztus 3-án felvettek a Szovjetunióba. A szovjet terrorintézkedések miatt a lakosság nagy része 1941. júniusban felszabadítóként fogadta a német csapatokat. A megszállás során a litván zsidók 90%-a életét vesztette. Ez volt az egyik legmagasabb halálozási arány a Holokauszt idején. 1944-ben a Vörös Hadsereg újra elfoglalta Litvániát, és a szovjet hatóságok, kollaborálás vádjával, mintegy 150 ezer embert telepítettek ki Közép-Ázsiába és Szibériába. A gorbacsovi peresztrojka és glasznoszty után 1990. március 11-én kikiáltották a független Litván Köztársaságot. Az utolsó szovjet katona 1993. augusztus 31-én hagyta el az országot. 1995-ben az Európai Unió társult tagja lett. 2001. május 31-én a Világkereskedelmi Szervezet 141. tagjává vált. 2004 márciusában a NATO, májusban az Európai Unió teljes jogú tagja lett.
Vilnius – városkép
Vilnius – az elnöki palota
Vilnius – a városháza
Vilnius – a parlament
Vilnius – Gediminas, litván nagyfejedelem szobra
Vilnius – az üzleti negyed
Vilnius – a főváros történelmi központja, világörökség
Vilnius – a Litván Nagyhercegi Palota
Vilnius – az óváros, világörökség
Vilnius – óvárosi utcakép
Vilnius – óvárosi sikátor
Vilnius – életkép
Vilnius – a várkastély falainál
Vilnius – a Gediminas-torony, állami és történelmi szimbólum
Vilnius – a Szent Anna katedrális
Vilnius – a Berdhardiner templom. Előtte Adam Mickiewicz, lengyel költőóriás szobra, aki ezen a téren lakott
Vilnius – katedrális, harangtoronnyal
Vilnius – a Szentháromság-templom a Bazsalikom-kapuval
Vilnius – a Kikelet-városkapu
Vilnius – az Uzupis-köztársaság, a főváros független művésznegyede
A főváros egyik kerülete, ma 120 lakossal ez a bohém negyed. Régen itt volt a zsidó negyed, majd a gettó
A „köztársaság”, a „bolond város” jelképe egy bronz-angyal, 2001-ben leplezték le
Vilnius – a Nemzeti Színház bejárata
Vilnius – az egyetem belső udvara, közép-kelet Európa legnagyobbja
Vilnius – a Nemzeti Múzeum, előtte Mindaugas, az ország első ismert nagyfejedelme és első, egyben egyetlen királyának szobra
Vilnius – a Nemzeti Bank patinás épülete
Vilnius – kézművesség az Írók utcájában
Vilnius – parádé a Függetlenség-napján
Vilnius – a Három Kereszt, a mélyen gyökerező katolicizmus szimbóluma
Vilnius – sétálóutca
Vilnius – a nemzeti „vallás”, a kosárlabda emlékműve
Vilnius – a nagy litván költő, Martynas Mazvydas szobra
Vilnius – patinás vendéglő
Kaunas – a Szent Mihály-templom
Kaunas – a városháza
Kaunas – utcakép
Kaunas – a II. Világháború áldozatainak emlékműve
Közelebbről
Kaunas – Danielius Dolskis, énekes, a város szülöttének szobra
Kaunas – a skanzen bejárata
Jellegzetes falusi ház
Méhkaptárak
Népviselet a skanzenben
Klaipéda – a történelmi belváros
Klaipéda – a kikötő, balra az „Öreg malom” szálloda
Klaipéda – az egyetem
Klaipéda – a történelmi múzeum
A Raudoné-kastély, volt királyi kastély, napjainkban iskola
Zarija – a fafaragás központja
Tarkai-sziget – kastély
Közelebbről
A kastély bejárata
Belső udvar
Trakai – jellegzetes faházak
Paluse – fatemplom
A Keresztek dombja – katolikus zarándokhely, egyben az ország kiemelkedő turisztikai látványossága
Népviseletben
Néptáncosok
Kórus
„Sztálin világa” – szoborpark, a levitézlett kommunista apologéták arcmásával
Természeti kuriózum, homokdűnék a Balti-tenger partján
Ez az oszlop jelzi Európa
földrajzi központját
Helyi szépségek