91.
�Közép-afrikai Köztársaság – ország Afrika középső részén. Szomszédos országai: északról Csád, keletről Szudán, délről a Kongói Demokratikus Köztársaság és a Kongói Köztársaság, nyugatról Kamerun határolja. A tengerektől elzárt, közép-afrikai ország. A Föld legszegényebb országaihoz tartozik.
Főváros – Bangui (542 393)
Nagyobb városok – Bimbo (129 655), Mbaiki (67 132), Berbérati (61 815), Kaga-Bandoro (56 520)
Államforma – elnöki köztársaság. 2004. december 5-én elfogadták az új alkotmányt, amely szerint az ország egy többpárt-rendszeres, parlamentáris demokrácia. Az elnököt hat évre választják, ő nevezi ki a miniszterelnököt, aki a minisztereivel gyakorolja a végrehajtó hatalmat. .
2005 márciusában megtartották az első szabad, demokratikus választásokat, amelyen el kellett dönteni a 105 tagú parlament összetételét.
Mindezek ellenére, az ország északi részén fegyveres lázadás tört ki a kormányerők ellen, egyre jobban terjedt az erőszak. Több mint 7000 ember menekült a szomszédos Csádba a vérengzések elől. A politikai helyzet máig sem rendeződött. Mint sok más volt francia gyarmat, a Közép-afrikai Köztársaság jogrendje a francia jogon alapul. A Legfelsőbb Bíróság tagjait az elnök által kinevezett bírók alkotják, úgyszintén az alkotmánybíróság tagjait is.
Hivatalos nyelv – a francia és a szangó.
Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás – a lakosság 33%-a baja, 27%-a banda, 13%-a mandija, 10%-a sara, 7%-a mbum, 4%-a m'baka, 4%-a jakoma, 2%-a egyéb népcsoporthoz tartozik.
A hivatalos nyelv a francia és a szangót, de beszélik még az arabot és egyéb törzsi nyelveket is.
Az ország lakossága megnégyszereződött a függetlenség kikiáltása óta. Nagy problémát jelent azonban az AIDS elterjedése. Ettől lényegesen csökken az emberek várható élettartama. A városi lakosság aránya: 42%, a születéskor várható élettartam: férfiaknál 40 év, nőknél 43 év, a népességnövekedés: 1,62% és az írástudatlanság: 49%.
A lakosság 35%-a törzsi vallású, 25%-a római katolikus, 25%-a protestáns, 15%-a pedig szunnita muszlim.
Függetlenség – Franciaországtól – kikiáltva – 1960. augusztus 13.
Terület – 622 984 km² (44.)
Népesség – 2016-os becslés – 4 594 621 (122.)
Népsűrűség – 7 fő/km²
GDP – (ENSZ statisztika) összesen 1838 millió USD (180.), egy főre jutó – 333 USD/fő (193.)
Pénznem – CFA frank (XAF)
Időzóna – UTC +1
Nemzetközi gépkocsijel, közlekedés – RCA, jobboldali
Hívószám – +236
Internet – .cf
Történelme – i. e. 1000 és i. u. 1000 között kelet-adamawa nyelveket beszélő népek hatoltak kelet felé a mai Kamerunból Szudánig és letelepedtek a mai Közép-afrikai Köztársaság legnagyobb részén.
A 19. század első évtizedeitől kezdve a muszlim kereskedők egyre inkább behatoltak az országba, a helyi vezetőkkel különleges kapcsolatokat építettek ki, hogy biztosítsák kereskedelmi érdekeiket és letelepedésüket a régióban. Az elsőnek érkező kereskedők aránylag békések voltak és a helyi lakosság jóindulatától függtek, de 1850 körül rabszolga-kereskedők jól felfegyverzett katonáikkal hatoltak be a régióba. 1860 és 1910 között szudáni, csádi, kameruni továbbá helyben letelepült rabszolga-kereskedők a keleti vidékek lakosságának nagyobb részét exportálták. Ezen a vidéken ma is nagyon kevesen laknak. Közép-Afrikába az európaiak behatolása a késői 19. században kezdődött. Pierre Savorgnan de Brazza gróf vezetésével Francia-Kongóban megalapították a róla elnevezett támaszpontot, Brazzavillet, ahonnan expedíciók indultak az Ubangi folyón felfelé, hogy érvényesítsék Franciaország igényét Közép-Afrikára.
A gyarmati uralom első évtizedében (1900–1910) az Ubangi-Shari vidék afrikai uralkodói fokozták rabszolgavadász tevékenységüket. A gyarmati uralom második évtizedében (1910–1920) a magántársaságok és a gyarmati állam fegyveresei továbbra is brutális eszközökkel kényszerítették munkára a helyi lakosságot. A gyarmati uralom harmadik évtizede (1920–1930) ellentmondásos időszak volt. Utakat építettek, ipari növények termesztését vezették be, mozgó egészségügyi szolgálat vette fel az álomkórral a harcot és protestáns missziók létesültek szerte az országban. A gyarmati uralom ötödik évtizedét (1940–1950) a II. világháború és a nyomására hozott politikai reformok jellemezték.
1960. augusztus 13-án a Közép-afrikai Köztársaság elnyerte függetlenségét. 1965-ben Bokassa ezredes egy puccs után felfüggesztette az alkotmányt és feloszlatta a Nemzetgyűlést. 1972-ben örökös elnöknek nyilvánította magát, majd 1976. december 4-én pedig I. Bokassa néven a Közép-afrikai Császárság uralkodója lett. Egy évvel később Bokassa császár párját ritkító fényűzéssel koronáztatta meg magát. 1979-ben Franciaország puccsot szervezett Bokassa ellen és eltávolította. Napjainkig jellemző az örök kormányváltás, főleg puccsok révén. A helyzet állandósul, mint instabil.
Bangui – városkép
Bangui – a parlament
Bangui – belváros
Bangui – a Notre Dame templom
Bangui – az egyetem
Bangui – a „Hősök kertje”, az ország nagyjainak mellszobraival
Bangui – a Mártírok emlékműve
Bangui – a Függetlenség emlékműve
Bangui – utcakép
Bangui – utcai piac
Bangui – csarnoki kofák
A Boali vízesés, turistacélpont
Fafaragások
Az ország erdeinek területe évente 0,4%-kal csökken
Asszonyok, hagyományos öltözékben
Külszíni gyémántbánya
Gyermekek a dzsungelben
Bokassa sírhelye
Jegyespár
Falusi kép
Jellegzetes falusi kunyhó
Átkelés, komppal
Maszkok
Utak a dzsungelben
Menekülttábor
Koedukált rendőrség
Pálmabor csapolása
Pigmeusok a kongói határ közelében
A fuláni törzs asszonyai
Férfi portré
Női portré
Szabómester
Díszes, sajtos kosarak
Asszonyok készítik elő a maniókát a főzéshez
Idős nő tánca
Jellegzetes, a xilofonhoz hasonló hangszer, a balafon
Helyi szépségek