92.
Kuba – hivatalosan Kubai Köztársaság, karibi szigetország. Területéhez, Kuba szigetén túl – mely a Nagy-Antillák legnagyobb tagja – hozzátartozik még 1600 kisebb sziget is, amelyek közül méretével kiemelkedik a Pinos-sziget. Az egykori spanyol gyarmat ma a legnépesebb karibi ország, egyben a világ egyik utolsó szocialista berendezkedésű állama. A Egyesült Államok az országtól bérli a haditengerészeti támaszpontjáról és börtönéről hírhedt Guantánamói-öblöt.
Főváros – Havanna (2 106 146)
Nagyobb városok– Santiago de Cuba (431 272), Holguin (346 191), Camagüey (321 992)
Államforma – de facto kommunista pártállam, de iure – a hatályos kubai alkotmány szerint – „független és szuverén szocialista munkásállam, egységes és demokratikus köztársaság formájában megszervezve". Ötévente kerül sor parlamenti választásokra. Minden képviselői helyre csak egy jelölt van. A gyakorlatban a jelöltek személyét a Kubai Kommunista Párt helyi szervezete jelöli ki. Az Államtanács 31 tagból áll (elnök, első alelnök, 5 alelnök, titkár, 23 további tag), tagjait a parlament választja meg mandátuma első ülésén. A kormány miniszterelnökből, első miniszterelnök-helyettesből, titkárból, miniszterelnök-helyettesekből, miniszterekből áll. A gyakorlatban a Minisztertanács, az Államtanács és a Kommunista Párt Politikai Bizottsága együtt üléseznek és döntenek.
Hivatalos nyelv – a spanyol.
Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás – a lakosság faji megoszlása: fehér: 64%, mulatt: 25%, fekete: 10%, indián: 1%. Kétségtelenül a római katolikus a legjelentősebb vallás, amelyet a lakosság több mint 90%-a követ. A protestánsok száma hozzávetőleg 300 000. Közvetlenül a szocialista hatalomátvétel után az államvezetés számos vallásellenes rendeletet hozott, így például munkanap lett a húsvét és a karácsony, az ország hivatalosan ateista állam lett. A egyházellenes szigort először 1991-ben enyhítették. Az enyhülési folyamat azóta is tart, ennek fontos mérföldköve II. János Pál pápa 1998-as látogatása a szigetországban.
Függetlenség – Spanyolországtól – kikiáltva – 1868. október 10, ténylegesen – 1902. május 20.
Terület – 109 884 km² (105.)
Népesség – 2016-os népszámlálás – 11 239 224 (74.)
Népsűrűség – 102 fő/km²
GDP – (ENSZ statisztika) összesen – 87 206 millió USD (65.), egy főre jutó – 7657 USD/fő (80.)
Pénznem – kubai peso (CUP) és kubai konvertibilis peso (CUC)
Időzóna – UTC -5
Nemzetközi gépkocsijel, közlekedés – C, jobboldali
Internet – .cu
Hívószám – +53
Történelme – Kolumbusz Kristóf 1492-ben szállt partra a szigeten. Ekkor az avarakok éltek itt, akik az akkori időben igen elterjedt etnikai csoportja volt az egész karibi térségnek. Sebastian de Ocampo 1509-1511 között teljesen feltérképezte, majd 1512-ben Diego Velázquez de Cuéllar felfedezte és meghódította a szigetet. Ezután kezdtek teljesen berendezkedni és egymás után épültek fel az első települések. Az első Nuestra Asuncion de Baracoa volt 1511-ben, majd ezután a fontosabb városok jöttek, mint Santiago de Cuba, Bayamo, Puerto Principe és 1514-ben Habana. A spanyol hódítók fokozatos berendezkedése nyomán megindult és fellendült a kereskedelem, bár a kalóztevékenység megnehezítette a gyarmat elérését. Az őslakosokra kivetett robot miatt a sziget lakossága megcsappant, a munkaerő pótlására nagyszámú rabszolgát telepítettek be. A sorozatos rabszolgafelkelések hatására a gyarmattartók etnikailag és nyelvileg vegyesen telepítették a feketéket, hogy ezzel is csökkentsék a lázadás esélyét. A 19. század elejére egyre inkább visszhangot kaptak a függetlenségi mozgalmak törekvései, Kuba azonban a latin-amerikai országok függetlenségi harca idején hű maradt a spanyol koronához. 1817-ben betiltották a rabszolga-kereskedelmet a szigeten (nem a rabszolgaságot, hanem csak a rabszolgák eladását). 1868-ban kikiáltották a függetlenséget, Ezek után Carlos Manuel de Céspedes elindította a felkelést. A tízéves háború igen véres volt, rengeteg ültetvényt pusztítottak el. A harc a felkelők belső nézeteltérései miatt bukott el. Végül a spanyolok győzelmével és feltételeivel 1878-ban véget ért a több, mint 250 000 áldozatot követelő felkelés. Ekkoriban tűnt fel José Martí. Bár száműzetésben élt, sokat tett hazájáért. Sikerült elérnie, hogy 1886-ban eltöröljék a rabszolgaságot.
1902-ben lett független. Az 1952-es elnökválasztás első fordulója után Fulgencio Batista egy újabb vértelen államcsínyt követett el, ismét ő lett az elnök. Batista azonban nem volt hajlandó visszatérni az alkotmányos kormányzáshoz, ezért széles ellenállás kezdődött ellene az országban. Az egyik ilyen ellenzéki csoport a Fidel Castro vezette mozgalom lett. 1959-re már az egész ország a forradalom mellé állt, Batista kénytelen volt a Dominikai Köztársaságba menekülni.
1961. május 1-jén mondta el Castro a beszédét, mely hivatalosan a szocialista (kommunista) berendezkedés kezdetét jelentette.
Bár a Szovjetunió egyre nagyobb segélyeket küldött, a kubai gazdaság a csőd szélére érkezett, ezt a mind nagyobb számú menekült is bizonyítja. A Szovjetunió összeomlása után a kubai rezsim reformokra kényszerült. A reformok azonban kizárólag a gazdaságot, elsősorban az idegenforgalomban újra engedélyezett külföldi befektetéseket érintették. Bizonyos sikert azonban hoztak, a kubai rezsim nem omlott össze, hanem új, pénzes támogatót talált: Venezuelát. Politikai téren nyitás nem következett be, sőt a rezsim növelte az elnyomást bármilyen kritikus hang ellen.
2006. július 31-én Fidel Castro egészségi okokból, ideiglenesen átadta a teljes hatalmat öccsének, Raúl Castrónak. 2008. február 19-én hivatalosan lemondott elnöki, kormányfői és hadvezéri posztjáról öccse javára, azonban a pártfőtitkári posztot megtartotta.
2016. november 25-én halt meg.
Havanna – városkép
Havanna – a Központi Bizottság és az Államtanács székhelye
Közelebbről
Havanna – a Capitolium, a washingtoni kisebb méretű másolata, 1929-ben, eredetileg parlamentnek épült
Havanna – a világ egyik legnagyobb (17 méteres) beltéri szobra van a Capitoliumban, a Köztársaságot szimbolizálva.
Havanna – a forradalom múzeuma
Havanna – a nemzeti múzeum
Havanna – a Nagyszínház
Havanna – a Nemzeti Szálloda, patinás épület, itt szálltak meg annak idején az amerikai maffia emberei is
Havanna – az egyetem, 1728-ban alapították
Havanna – a Castillo del Morro erőd, védelmet nyújtott a kalóztámadások ellen. Az ország leglátogatottabb turistalátványosságainak egyike, világörökség
Havanna – a Malecon, tengerparti sétány
Havanna – a Szent Kristóf katedrális
Havanna – belvárosi kép
Havanna – koloniális házak az óvárosban, világörökség
Havanna – utcakép
Havanna – Carlos Manuel de Cespede, az ország első elnökének szobra
Havanna – José Marti, függetlenségi harcos, író és költő szobra
Havanna – a José Marti-emlékmű a Forradalom-terén
Havanna – Che Guevara és elhíresült mondása – „ A teljes győzelemig”
Havanna – az óváros emblematikus tere, a Plaza Vieja. Világörökség
Havanna – óvárosi utcakép
Havanna – a Capitolium közvetlen közelében
Havanna – az óvárosra jellemző, lepusztult lakások
Havanna – óvárosi életkép
Havanna – Hemingway szobra kedvenc kocsmájában, a Floriditában
Havanna – Hemingway emlékműve
Havanna – szivargyár
Szivarkészítés
Havanna – a Kolumbusz Kristóf nevét viselő temető, turistacélpont
Havanna – az egyedi Coco taxik
Havanna – még napjainkban is az 1950-es amerikai autók vannak forgalomban
Havanna – esküvő
Havanna – improvizált tömegközlekedési busz, a „Teve”(Camillo)
Havanna – a „Beszélgetés”, utcai szoborkompozíció
Camagüey – a történelmi városközpont, világörökség
Camagüey – a város főtere, szobrokkal
Camagüey – Ignacio Agramonte, a spanyolok elleni függetlenségi háború kiemelkedő alakjának szobra szülővárosában
Cienfuegos – a történelmi városközpont, világörökség
Közelebbről
Cienfuegos – a Palacio de Valle, egy lenyűgöző, mór stílusban épült palota, a város nevezetessége
Santiago de Cuba – a főtér
Santiago de Cuba – utcakép
Santiago de Cuba – Compay Segundo, zeneszerző és muzsikus sírhelye
Santiago de Cuba – a San Pedro de la Roca erőd, világörökség
Santiago de Cuba – díszőrség Fidel Castro sírjánál
Trinidad – a főtér, világörökség
Trinidad – színes házak a gyarmati időkből, világörökség
Santa Clara – Che Guevara mauzóleuma
A Torre de Manaca Iznaga – 44 m magas és hétszintes torony a 18. századból, a Cukormalmok-völgyében, innen felügyelték a rabszolgákat
Mamutfenyők a Cathedral Grove Parkban
A Vinales-völgy, a fekete dohány hazája, világörökség
Dohányültetvény
Egy naiv művész alkotása az emberiség fejlődéstörténetéről egy 180 m széles és 120 m magas sziklaalakzaton a Vinales-völgyben
Jellegzetes, kerék nélküli ökrös fogat
A Zapata-félsziget, természeti rezervátum, benne Guama, az egyetlen rekonstruált indián falu,
Közelebbről
Taino ház a hegyek között
Taino indiánok panoptikuma
Tamales, kubai módra
Falusi iskola, nagyban hozzájárult az analfabetizmus felszámolásához
Tarisznyarákok inváziója a Disznó-öböl szomszédságában
Bongo dobok
A güiro – dörzsöléssel, kaparással megszólaltatott idiofon hangszer
Asszonyok, hagyományos öltözékben
Jellegzetes csempézett ablakok
Tüzelő beszerzése
Cukornádból késztett rum, nemzeti ital
Szantéria-szertartás, a különböző vallási hagyományokból származó elemek elegye
Szuvenír-árus
Kommersz kerámia
A nagyra értékelt végtermék, a Bolivar-szivar
Szivarfogyasztó
Táncosok
Fehér gyömbérliliom, nemzeti virág
Kubai trogon, nemzeti madár
Helyi szépség