90.
Koszovó – vitatott jogállású terület a Balkán-félszigeten (Rigómező). Túlnyomó részét a részben elismert Koszovói Köztársaság, egy önállóságát saját maga kikiáltó állam irányítja, melynek de facto ellenőrzése van a terület fölött; a szerb enklávék nem tartoznak bele ebbe a területbe. Szerbia nem ismeri el Koszovó elszakadását és mind a mai napig ENSZ-irányítás alatt álló területnek tekinti a saját területén. Koszovót eddig hatvankilenc állam ismerte el a világon. Északnyugaton Montenegróval, északon és keleten Szerbiával, délen Macedóniával, délnyugaton Albániával határos.
Főváros – Pristina (204 721)
Nagyobb városok – Prizren (177 781), Urosevac (108 610), Mitrovica (84 235), Peja (82 299)
Államforma – parlamentáris köztársaság. Az elnök az állam feje, őt a parlament választja meg és a kormány hagyja jóvá. Mandátuma öt évre szól.
A törvényhozói hatalmat az egykamarás parlament gyakorolja. Ennek 120 tagja van, ebből 100 közvetlen választások eredményeként jut a parlamentbe, 20 hely pedig fenn van tartva a különböző kisebbségek képviselői számára. Mandátumuk négy évre szól.
Az igazságszolgáltatás független a Legfelsőbb Bíróság vezetése alatt, amely egyben alkotmánybíróság is.
Hivatalos nyelv – az albán és a szerb.
Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás – a lakosság zöme albán nemzetiségű, arányuk az összlakosságban 87%. Vannak továbbá szerbek 7%, bosnyákok 3%, cigányok 2% és törökök 1%.
A lakosság nagy része a háború alatt menekültté vált, de a legtöbb albán gyorsan visszatért otthonába. A konfliktus következményeként mintegy 200 ezer nem albán, különösen szerbek és cigányok kényszerültek elhagyni a tartományt, hogy megmeneküljenek az újra felerősödő erőszakhullámtól. Ez a balkáni háborúk történetének talán egyik legnagyobb etnikai tisztogatása volt.
Koszovó lakosságának mintegy 90%-a szunnita muszlim, 7 %-a szerb ortodox és 3%-a római katolikus.
Függetlenség – Szerbiától – kikiáltva –2008. február 17.
Terület – 10 908 km² (163.)
Népesség – 2016-os becslés – 1 907 592 (148.)
Népsűrűség – 166 fő/km²
GDP – (ENSZ statisztika) összesen – 7387 millió USD(150.), egy főre jutó – 3665 USD/fő (117.)
Pénznem – euró (EUR)
Időzóna – UTC +1
Nemzetközi gépkocsijel, közlekedés – KS, jobboldali
Hívószám – +383
Internet – nincs
Történelme – az ókorban Koszovó területe egy nagyobb terület, Dardania része volt. I. e. 28-ban Augustus a Római Birodalomba olvasztotta, azon belül Moesia provincia része lett. A 6. században szlávok telepedtek le a Balkán-félszigeten. 850 körül a térség az első bolgár birodalomhoz tartozott, itt ötvöződött a keresztény és szláv kultúra. Bizánc visszahódította 1018-ban. A régió volt a Konstantinápollyal szembeni szláv ellenállás központja. Az uralom gyakran változott, egy részről a szerbek és bolgárok, más részről a bizánciak között, míg végül Raska, szerb fejedelemség hódította meg a 11. században.
A 12. században teljesen beolvasztották a Szerb Királyságba, a 13. században a Nemanja-dinasztia idején itt volt a középkori szerb állam világi és vallási központja: a királyi székváros, Prizren, illetve a szerb ortodox pátriárka székhelye, Peja. A virágkort a Szerb Cárság 1346-os kikiáltása jelentette, amely 1371 után egy központosított feudális abszolút monarchiává alakult. 1389-ben, az első rigómezei csatában a törökök megverték Lázár fejedelem koalíciós seregét. 1402-ben megalakult a Szerb Despotátus, Koszovó annak leggazdagabb területe lett, nevezetes volt bányáiról. 1448-ban a második rigómezei csata során a magyar Hunyadi János szenvedett vereséget az Oszmán Birodalom seregeitől. Koszovó teljes egészében 1455-ben került török uralom alá. A muszlim uralom négy és fél évszázada eredményeként az azt megelőzően döntően szláv keresztény lakosság száma csökkent, török-albán lakosság váltotta fel őket.
A II. világháború után a kommunista Jugoszlávia idején ismét Szerbia része. 1963-ban létrehozzák a Koszovói Autonóm Tartományt. Milosevics 1989-ben megszüntette Koszovó autonómiáját és a szerb parlament közvetlen fennhatósága alá vonta a tartományt. Az albán szeparatizmus ennek hatására még erőteljesebbé vált, és a megalakuló Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK) terrorakciókkal, útblokádokkal, rendőri és civil célpontok elleni támadásokkal küzdött a tartomány elszakadásáért. Mindezek következményeképpen a kilencvenes évek végén Milosevics súlyos atrocitásokkal terhelt rendőri-katonai akciót indított a tartományban a rend helyreállításáért. Az USA 1999 márciusában elkezdte bombázni Szerbiát. A bombázások katalizálták a helyzetet, és a korábbi korlátozott atrocitások helyett immár súlyos etnikai tisztogatások kezdődtek a térségben. A koszovói parlament tagjai, valamint a koszovói elnök 2008. február 17-én fogadta el a függetlenségi nyilatkozatot, amelyet napjainkban 115 ország ismer el.
�
Pristina – városkép
Pristina – a parlament és a kormányhivatal
Pristina – a Szkander bég-tere, a névadó szobrával, háttérben a közigazgatási palota
Más nézetből
Pristina – Szkander bég (Kasztrióta György), az albánok nemzeti hőse
Pristina – belvárosi kép
Pristina – utcakép
Pristina – az „Újszülött” ország emlékműve
Pristina – a Nagymecset
Pristina – az Áldott Teréz Anya temploma
Pristina – a Nemzeti Könyvtár
Pristina – Ifjúsági- és Sportpalota
Pristina – Bill Clinton, a felszabadító amerikaiak akkori elnökének szobra
Pristina – a Tudományok és Művészetek Akadémiája
Pristina – a Nemzeti Múzeum
Pristina – a Nemzeti Színház
Pristina – a Néprajzi Múzeum
Pristina – társalgó a Néprajzi Múzeumban
Pristina – a főváros egyik emblematikus pontja, az óratorony
Pristina – a kommunista időkből fennmaradt Testvériség és Egység
Pristina – piaci életkép
Pristina – utcakép a régi városrészben
Pristina – Zahir Pajaziti, a volt Koszovói Felszabadító Hadsereg (UCK) parancsnokának emlékszobra, Koszovó Hősének nyilvánították
Pristina – Kalkuttai Szent Teréz szobra
Pristina – a Trón Istennője, évezredes kerámia, a főváros szimbóluma
Prizren – a történelmi városközpont
Prizren – a Szinán Pasa mecset
Prizren – a Nagymecset, törökfürdővel
Prizren – a Szent Megváltó temploma
Prizren – a Kaljaja-erőd a 11. századból
Prizren – ünneplő népviseletben
Mitrovica – a híd választja el egymástól az albán és a szerb közösséget
Mitrovica – belvárosi kép
Peja – városközpont
Peja – a szerb ortodox patriarchátus, itt székel a pátriárka
Peja – Haxhi Zeka, a vidéket iparosító, jövedelmét a törökök elleni függetlenségi mozgalomba fektette
Skenderaj – utcakép
Gjakova – kőhíd az oszmán birodalom idejéből
Gracanica – szerb ortodox templom – és kolostor együttes, világörökség
Életkép egy hegyi faluban
Hagyományos hangszer a lahuta
Férfi néptáncosok
Női néptáncosok
Természeti adottságai kivételesek
Helyi szépségek