74.
Japán – szigetország Kelet-Ázsiában. Nyugaton a Japán-tenger, északon az Ohotszki-tenger, keleten a Csendes-óceán és délen a Kelet-kínai-tenger mossa partjait.
A 6852 szigetéből a négy legnagyobb Hokkaidó, Honsú, Kjúsú és Sikoku, ezeket nevezik főszigeteknek.
Főváros – Tokió (13 617 445)
Nagyobb városok – Jokohama (3 732 616), Oszaka , (2 668 586), Nagoja (2 283 289) Szapporo (1 947 097).
Államforma – alkotmányos monarchia. A jelenlegi alkotmány 1947-ben lépett érvénybe, felváltva a korábbi abszolút monarchiát egy liberális demokráciával. Az alkotmányban létezik az úgynevezett béke paragrafus, amely megtiltja, hogy az állam háborút viseljen. A mindenkori uralkodó a „nemzet és nép egységének jelképe”, jogköre rendkívül behatárolt.
A kétkamarás Országgyűlés két házból, név szerint Képviselőházból (alsóház) és Tanácsosok Házából (felsőház) áll. Mindkét ház tagjait a nép választja: az alsóház 480 tagját négyévente, a felsőház 242 képviselőjét pedig hatévente. A végrehajtó hatalommal a mindenkori kormány rendelkezik. Tagjai a miniszterek, élén a kormányfővel, azaz a miniszterelnökkel. Az igazságszolgáltatás alapja a kínai jog, majd később a római – germán jog, független a többi hatalmi ágtól.
Hivatalos nyelv – a japán.
Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás – a japán társadalom nyelvészetileg és kulturálisan homogén, a kisebbségek a külföldi munkásokra korlátozódnak. A lakosság keretén belül a japánok aránya 98,5%, a koreiak, kínaiak, filippínók, brazilok és peruiak csoportja a legnagyobb az itt élő kisebbségek közül. A várható élettartam az egyik legmagasabb a világon, a férfiaknál 78,8, a nőknél 85,6 év. A japán társadalom azonban rohamosan öregszik, ami a második világháborút követő magas születési arány fokozatos csökkenésének tudható be. 2016-ban a japánok 27,3%-a volt 65 évnél idősebb.
A népesség többsége nem hisz egyetlen egységes vallásban. A fiatal korosztály zöme szembehelyezkedik a vallásokkal. A II. világháború alatt a japánok sintoisták voltak és elutasítottak minden más vallást. Napjainkban a lakosság 52%-a sintoista, 35%-a buddhista, 2,3%-a keresztény a többi egyéb vallású vagy nem nyilatkozott.
Függetlenség – nemzetalapítás – i. e. 611. február 11.
Terület – 377 972 km² (68.)
Népesség – 2017-es népszámlálás – 126 740 000 (10.)
Népsűrűség – 335 fő/km²
GDP – (ENSZ statisztika) összesen 4 383 076 millió USD (3.), egy főre jutó – 34 629 USD/fő (27.)
Pénznem – japán jen (JPY)
Időzóna – UTC +9
Nemzetközi gépkocsijel, közlekedés – J, baloldali
Hívószám – +81
Internet – .jp
Történelme – a Jajoi-korszakban, az i.e. 3. század körül jelent meg Japánban először a rizstermesztés és a fazekasság új formája, valamint a kohászat, amelyet kínai és koreai bevándorlók hoztak magukkal. Ebben a korban kezdődött a mezőgazdaság rohamos fejlődése is. A 6. században a koreai Pekcse királyság követetek küldött Japánba a buddhizmus terjesztésére. A kezdeti ellenállás dacára a buddhizmus a vezető réteg vallása lett és az Aszuka-korszakra rendkívül elterjedt. A Nara-korszak a 8. században elhozta az első egységes kormányzás megszilárdulását. Központja az akkori császári székhely, Heidzsókjó (a mai Nara) volt. Japán fokozatosan átvette a kínai adminisztrációs rendszert. 784-től tíz éven keresztül, Kammu császársága idején az uralkodó székhelye Nagaokakjóban volt. Ezután a fővárost ismét átköltöztették, ezúttal Heiankjóba (a mai Kiotó), ami a császárok székhelye maradt több mint ezer évig.
Az ország feudális korszakát egy új uralkodó harcos osztály, a szamuráj réteg kialakulása jellemezte. A 13. században kétszer is mongolok támadták meg, de a pusztító viharok miatt nem jártak sikerrel. Ezeket a viharokat a japánok isteni segítségnek hitték és kamikadzének („isteni szél”) nevezték el. A 16. században Portugáliából jezsuita misszionáriusok és kereskedők érkeztek Japánba. A japánok nanbanoknak („déli barbár”) nevezték őket. Megindult a kereskedelem Japán és a nyugat között. 1867-ben a sógun a császár javára lemondott hatalmáról, ám ezt nem mindenki fogadta el. Kitört a polgárháború, amely aztán végérvényesen megbuktatta a sógunátust.
Ezután Japán átvette a nyugat politikai, igazságszolgáltatási és katonai rendszerét. Az elmaradott, feudális országból rövid idő alatt iparosodott nagyhatalom lett. Hogy fedezze szükségleteit, háborúkat indított a szomszédos területek megszerzésére. Az első kínai–japán háború és az orosz–japán háború győzelmei után Japánhoz csatolták Tajvant, Koreát és a Szahalin-szigetek déli részét. Az ország az első világháborúban a győztes antant hatalmak oldalán állt, így a háború után tovább növelhette befolyását és területét. Folytatta terjeszkedő politikáját, amelynek részeként 1931-ben elfoglalta Mandzsúriát. 1941. december 7-én a japánok megtámadták a Pearl Harbor-i amerikai haditengerészeti támaszpontot, valamint hadat üzentek az Egyesült Államoknak és Nagy-Britanniának. Miután 1945-ben Hirosimát és Nagaszakit amerikai atombomba pusztította el, ezen felül a Szovjetunió is megtámadta, augusztus 15-én az ország kapitulált.
1947-ben Japán új, pacifista alkotmányt fogadott el. A szövetséges megszállás hivatalosan a San Francisco-i egyezmény életbelépéséig, 1952-ig tartott. Négy év múlva az ország beléphetett az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. Több évtizeden keresztül Japán hihetetlen gazdasági növekedést tudott produkálni, aminek köszönhetően a világ egyik legnagyobb gazdasági hatalmává vált.
Tokió – városkép
Tokió – a császári palota, az előtérben a Seimon Isibasi híd
Tokió – az Akaszaka-palota, volt császári rezidencia, napjainkban reprezentációs célokat szolgál
Tokió – a parlament
Tokió – a városháza
Tokió – belvárosi kép
Tokió – a főváros kereskedelmi és közigazgatási központja
Tokió – a Nemzeti Múzeum
Tokió – a Kabuki-za színház, az ország legpatinásabb előadóterme
No színházi előadás
Tokió – az Aszakusza-negyed, leginkább itt őrizték meg a régi polgári város arculatát
Tokió –az egyetem
Tokió – a Nyugati Művészetek Múzeuma, Le Corbusier tervezte, világörökség
Tokió – az Edo-Tokyo múzeum
Tokió – a Senso-ji templom
Tokió – a Ginza, a legismeretebb üzleti- és szórakoztató negyed
Tokió – a Szivárvány-híd
Tokió – autóút a tömbházon keresztül
Tokió – a TV torony
Tokió – a Tokió-dóm, a Nagy Tojás, sport- és kulturális rendezvények színhelye
Tokió – a tsukiju halpiac, közel 400 féle tengeri élőlényt forgalmaz, 30 millió dollár értékben naponta
Gyalogátkelő
Kiotó – a városháza
Kiotó – a Kinkakudzsi Aranytemplom, a zen buddhizmus fellegvára, világörökség
Kiotó – buddhista templom
Kiotó – a gésák utcája a Gion negyedben
A negyed lakói
Az Otagi Nebutsud-ji templom őrzi 1200 argát (Buddha-tanítvány) kőszobrát
Kiotó – a Sanjusagento egy 125 m hosszú fatemplom, 1001 darab, egyenként 3 méteres aranyozott szoborral
Kiotó – bambuszerdő
Jokohama – híd szigetek között
Jokohama – a Nippon Maru, vitorláshajó a Tengerészeti Múzeumban
Osaka – városkép, előtérben a vár
Oszaka – belváros
Oszaka – a kastély
Oszaka – a városháza
Szapporo – közigazgatási központ, a prefektúra
Szapporo – hófesztivál
Nagoja - belváros
Nagoja – fesztivál
Nagoja – az Ipari és Technológiai Múzeum, benne a Toyota gyáré is
Nagoja – metróállomás
Hirosima – a Béke Emlékmű az atombomba szörnyűségeire emlékeztet
Hirosima – memento
Harangkongatással emlékeznek minden augusztus 6-án
Kobe – az ország legjelentősebb kikötője
Kobe – jellegzetes dombos utcái
Nara – az ősi város emlékművei, világörökség
Nara – az Ezer Lámpás temploma
Nara – hagyományos viselet
Kamakura – Buddha monumentális kültéri bronzszobra, az ország egyik legismertebb ikonja
Kamakura – sintó szentély
A Himedzsi várkastély, az ország (sokak szerint a világ) legszebb és legerősebb várkastélya a 14. századból, világörökség
A Horjúdzsi buddhista templom, kolostorként és papneveldeként is szolgál, világörökség
Icukusima – sintó szentély, világörökség
A szentély díszkapuja, ma már nemzeti szimbólummá vált
Iwami Ginzan , volt ezüstbányatelep, világörökség
Nakano – hómajmok a majomparkban
Nagoro – madárijesztők lakta szellemfalu, turistacélpont
Sirakava falu, világörökség
Közelebbről
Nikko – sintó szentély
Sintó papok
Behavazott út a Tateyama-hegyen
Takayama – vidéki kisváros
Vidéki szatócsbolt
Bambuszból készült vízmerők
Az ainu kisebbség öltözete
Harang és ütő
Hagyományos papucsok
Esküvő, hagyományos öltözékben
Bonszai – törpefa
Ikebana, a virágrendezés művészete
Origami, a papírhajtogatás művészete
Imatáblák
Dobosok
Buddhista szerzetes
Jellegzetes, papírból készült lámpások
Szórakoztató előadás két maiko és egy gésa társaságában
Lakásbelső
A teafőzés szertartása
Búcsún
Szamurájviselet
Pacsinko, nemzeti szerencsejáték
Porcelántál
Szumósok parádéja
Kendó
Készül a hagyományos rizsbor, a szaké
Szusi, a világszerte elterjedt nemzeti eledel
Owakudani, a Pokol Völgye, vulkanikus közeg, amelynek vize vas és kén tartalmú, ennek hatására fekete lesz a főtt tojások héja
Táncosok
Japán spániel, az évszázadokon keresztül nemesített kutyafajtát ölebként és társasági kutyaként tartják
Jellegzetes temetkezési kellék
A Fudzsi – Japán legmagasabb hegye (3776 m), az ország egyik jelképe, a japánok szent hegye, világörökség
Szakura, a cseresznyevirágzás, nemzeti jelkép és a japán identitás része
Helyi szépségek