64.
Honduras – közép-amerikai ország, északról és keletről a Karib-tenger, délről Nicaragua, dél-nyugaton a Csendes-óceán, nyugatról pedig El Salvador és Guatemala határolja.
A fejletlen agrárország földjéből ólmot, aranyat, ezüstöt, rezet és cinket bányásznak.
A trópusi ültetvények legfontosabb terményei: a banán, a kávé, a cukornád, a gyapot és a dohány.
Főváros – Tegucigalpa (1 055 729)
Nagyobb városok – San Pedro Sula (719 063), Choloma (242 974), La Ceiba (204 140)
Államforma – elnöki köztársaság.
Az ország 1982-ben elfogadott alkotmánya kimondja, hogy a kormányzati forma a köztársaság, demokratikus és képviseleti. Ezt biztosítja a három hatalmi ág: a törvényhozó, a végrehajtó és az igazságszolgáltatás, amelyek függetlenek és nem egymást kiegészítő vagy alárendelt kapcsolatok.
Hagyományosan, igen kiterjedt hatáskörrel rendelkezik az elnök, meghatározó szerepe van az ország vezetésében. Az elnököt a nép közvetlenül választja. A hivatali ideje négy év, és nincs lehetőség az újraválasztására.
A törvényhozó hatalom az egykamarás, 128 tagú Nemzeti Kongresszus kezében van.
A Legfelsőbb Bíróságnak kilenc bírája és hét póttagja van, őket a Kongresszus nevezi ki hét évre, újraválaszthatók.
Hivatalos nyelv – a spanyol.
Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás – az ország összlakosságának 90%-a mesztic (európai és amerindián keverék), 7%-a amerindián, ezek az őslakos bennszülöttek, 2%-a fekete és 1%-a fehér.
A népesség 54%-a városokban él.
Az országban a hivatalos nyelv mellett beszélik még az angolt, valamint több indián nyelvet is.
A lakosság vallási összetétele: 97%-a római katolikus, 3%-a pedig protestáns vallású.
Függetlenség – Spanyolországtól – 1821. szeptember 15.
Terület – 112 492 km² (102.)
Népesség – 2010-es becslés – 8 249 574 (96.)
Népsűrűség – 79 fő/km²
GDP – (ENSZ statisztika) összesen – 19 497 millió USD (109.), egy főre jutó – 2522 USD/fő (135.)
Pénznem – hondurasi lempira (HNL)
Időzóna – UTC -6
Nemzetközi gépkocsijel, közlekedés – HN, jobboldali
Hívószám – +504
Internet – .hn
Történelme – partjait először Kolumbusz pillantotta meg, de meghódítására csak Mexikó elfoglalása után, 1524-ben került sor. A spanyolok Hondurast a Guatemalai Királyság tartományaként szervezték meg, a fővárost az Atlanti-óceán partjára tervezték, majd később Comayagua-ban, végül Tegucigalpán, az ország központi részén lett a végleges székhely. Az ezüstbányászat kulcsfontosságú tényező volt a spanyol hódításban, ezekben rabszolgákkal dolgoztattak, ezeket főleg Angolából hoztak be.
A függetlenségét 1821-ben vívta ki, de a térség többi államához hasonlóan belépett a Közép-amerikai Egyesült Tartományok nevű államszövetségbe, amelynek felbomlása után, 1838-ban lett önálló. A Hondurasi Köztársaságot 1838-ban kiáltották ki. Az ország északi régiói fejlesztéséért, a 19. század végén, a kormány földet és jelentős mentességet adott az amerikai gyümölcs- és infrastrukturális vállalatoknak. Ennek eredményeképpen több ezer munkavállaló érkezett az északi partra, hogy banán-ültetvényeken és más olyan vállalkozásokban dolgozzon, amelyek az exportipar köré nőttek. A banán-exportáló vállalatok, amelyek 1930-ig uralták a gazdaságot, a Cuyamel Fruit Company, valamint az Egyesült Fruit Company és a Standard Fruit Company létrehozott egy enkláve gazdaságot Észak-Hondurasban, átvették az infrastruktúra ellenőrzését valamint az önellátó, adómentességet élvező ágazatokat. A gazdasági növekedés jelentős volt. Amerikai csapatok biztosították ennek a vállalkozásnak a folytonosságát. 1904-ben írta O. Henry a "Banán köztársaság" kifejezést Honduras leírására.
Alig több mint másfél évszázados történelme során 140 véres, illetve vértelen puccsot élt át az ország, az alkotmányát tizenötször fogalmazták újra.
Tegucigalpa – városkép
Tegucigalpa – városrész
Tegucigalpa – az elnöki palota
Tegucigalpa – a régi elnöki palota, napjainkban múzeum
Díszőrség
Tegucigalpa – a parlament
Tegucigalpa – a Miasszonyunk-temploma
Tegucigalpa – belvárosi kép
Tegucigalpa – a Szent Mihály-templom, a 18. század elején épült
Tegucigalpa – a központi park
Tegucigalpa – stílusok találkozása
Tegucigalpa – bevásárló utca
Tegucigalpa – húsvéti búcsú
Tegucigalpa –Valle, a függetlenségi mozgalom atyja
Tegucigalpa - utcakép
Pedro de Sula – az ország ipari központja
San Pedro Sula – a bazilika
Korabeli ház, koloniális stílusban
San Pedro Sula – külvárosi nyomor
Flor de Copán – szivarüzem
A végtermék
La Ceiba – belváros és a karneválok színhelye
La Ceiba – indul a karnevál
La Ceiba – a városháza
Lenca – kerámiáiról híres városka
Comayagua – volt főváros, a gyarmati idők jellegzetes temploma
Comayagua – húsvéti díszes utcai szőnyeg színes fűrészporból
Choloma – vegyes forgalom
San Lorenzo – ez a „műalkotás” a halásztelepülés szimbóluma
Roatan – ezen a szigeten ismerkednek az óceánjárók utasai először az országgal
Cayos-Cochinos – a világ egyik legtisztább vizű strandja
Copán – maja romok parkja, világörökség
Copán – a maja civilizáció egyik fennmaradt ékköve, a Rosalila-templom
Copán az amfiteátrum
Copán – sztélé (kőfaragás), a maja civilizáció emblematikus szimbóluma
Copán – lépcsők, prekolumbián hieroglifákkal
Copán – a Cabanas-erőd
Garifuna (őslakosok) falu
Garifuna leánykák
Garifuna zenészek
A Rio Plátano rezervátum, világörökség
A rezervátum lakói
Vidéki utca
La Mosquitia – élet az esőerdőben
A banán az ország legfontosabb kiviteli cikke
Belföldön is kelendő gyümölcs
Életkép
Táncosok
A Brassavola digbiana (orchidea-féle), nemzeti virág
Arakanga – másként a vörös ara, a nemzet madara
Helyi szépség