54.
Gambia – az afrikai kontinens legkisebb területű és szinte teljesen sík állama. Nyugat-Afrikában fekszik a Gambia-folyó mentén. Szárazföldön Szenegállal határos, nyugaton az Atlanti-óceán határolja.
Az ország hossza 740 km, szélessége 35 km. Legjelentősebb folyója a Gambia. Széles torkolattal ömlik az Atlanti-óceánba. A lakosság 80%-a a mezőgazdaságban dolgozik, a gazdaság a földimogyoró-termesztésén és annak exportján alapul.
Főváros – Banjul (34 828).
Nagyobb városok – Serekunda (348 118), Brikama, (83 764), Bakau (48 417), Farafenni (30 829).
Államforma – elnöki köztársaság.
Az 1994-es államcsíny előtt Gambia volt az egyik legrégebbi létező többpárti demokrácia Afrikában. 1994-ben Jammeh a katonák segítségével került hatalomba. 1998-ig betiltott minden pártot, és diktatórikusan vezette az országot. A turizmus az országnak nagy bevételt jelent, ezért kénytelen volt választásokat kiírni, hogy turisták érkezzenek az országba. 1996-ban új alkotmányt vezetett be. Ez elvileg biztosítja az alapvető emberi jogokat egy nagyon erős elnöki hatalom mellett, meghatároz egy 53 tagú egykamarás parlamentet és garantálja az igazságszolgáltatás függetlenségét.
Hivatalos nyelv – angol.
Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás – a hivatalos nyelv mellett beszélt nyelv még a mandinka, a fulbe, a wolof, a diola, a serahuli, a serer, az aku, a manjago és a bambara. Az országban 9 főnyelvet beszélnek, ezen kívül 20 különböző nyelvváltozatot.
A legújabb adatok szerint a mandinka nép aránya már 42%. Hívják őket még malinkéknek, mandingóknak is. Több Nyugat-Afrikai országban elterjedt szudáni népről van szó. A következő nagyobb etnikai csoport, a fulbe, régi nevén fulani, szinte egész Nyugat-Afrikában elterjedt szudáni néger népcsoport. A szudáni négerek magas termetű, igen sötét bőrű afrikai feketék.
Az ország lakosságának a 90%-a szunnita mohamedán, 9% római katolikus, a maradék 1% pedig törzsi vallású.
Függetlenség – az Egyesült Királyságtól – 1965. február 18.
Terület – 10 689 km² (161.)
Népesség – 2013-as népszámlálás – 1 882 450 (148.)
Népsűrűség – 173 fő/km²
GDP – (ENSZ statisztika) összesen – 851 millió dollár (194.), egy főre jutó – 473 USD/fő (187.)
Pénznem – dalasi (GMD)
Időzóna – UTC +0
Nemzetközi gépkocsijel, közlekedés – WAG, jobboldali
Hívószám, internet – +220, internet –.gm
Történelme – a térségről szóló legkorábbi feljegyzések 9–10. századi arab kereskedőktől származnak. A muszlim vallásra először a Szenegál folyó középső szakaszán, annak északi részén fekvő Tekrur királyság lakói tértek át 1066-ban. Muszlim kereskedők a Szaharán át kereskedtek rabszolgákkal, arannyal és elefántcsonttal. A 14. század elején a mai Gambia legnagyobb része a Mali Birodalom adófizetője volt. A portugálok a térséget a 15. század közepén érték el és jövedelmező kereskedésbe kezdtek.
A 17. század végétől az egész 18. századon át Nagy-Britannia és Franciaország vetélkedett a Szenegál és Gambia folyók vidéke feletti politikai és kereskedelmi fennhatóságért. Az 1783-ban Versailles-ban kötött szerződés a Gambia folyót Nagy-Britanniának juttatta.
A transzatlanti rabszolga-kereskedelem három évszázada alatt hárommillió rabszolgát szállítottak el innen. A rabszolgák többségét az afrikaiak adták el, ezek leginkább a törzsi háborúk hadifoglyai voltak, mások adósrabszolgák, másokat meg egyszerűen elraboltak. A rabszolgák kezdetben Európába kerültek szolgának, a 18. századtól az Antillák és Észak-Amerika munkaerő-igényét elégítették ki. 1807-ben a Brit Birodalomban betiltották a rabszolga-kereskedelmet és a britek sikertelen kísérletet tettek, hogy Gambiában is véget vessenek ennek. 1816-ban helyőrséget telepítettek Bathurstba (ma Banjul). A következő években Banjul a Sierra Leonéba települt brit főkormányzó igazgatása alatt állt. Gambia 1888-ban lett különálló gyarmat, majd 1889-ben brit koronagyarmat.
A II. Világháborúban a gambiai csapatok a szövetségesek oldalán harcoltak Burmában. A háború után fokozatos alkotmányreformot hajtottak végre. Az 1962-es általános választások után a következő évben az ország megkapta a teljes belső önkormányzatot. 1965. február 18-án Gambia, a Nemzetközösségen belül, független alkotmányos monarchia lett. Röviddel később a kormány népszavazásra bocsátotta azt a kérdést, hogy közvetlenül választott köztársasági elnökkel cseréljék le Gambia uralkodóját (a brit uralkodót). A népszavazás sikertelen maradt, mert az alkotmány megváltoztatásához kétharmados többség kellett volna. 1970. április 24-én, egy másik népszavazás után Gambia köztársaság lett a Nemzetközösségen belül, Sir Dawda Kairaba Jawara miniszterelnököt választották államfővé. 1994 júliusában katonai puccs volt. Eltávolították Jawara kormányát és betiltottak minden ellenzéki politikai tevékenységet.
2001 végén és 2002 elején Gambiában elnökválasztást, képviselőválasztást és helyi választásokat tartottak, amit a tapasztalt hiányosságok ellenére a külföldi megfigyelők szabadnak, tisztességesnek, átláthatónak minősítettek
�
Banjul – városkép
Banjul – a parlament
Banjul – az 1994-es puccs emlékére állíttatott diadalív
Banjul – a nagymecset
Banjul – keresztény templom
Banjul – a piac bejárata
Banjul – a nemzetközi repülőtér
Banjul – kompkikötő, várakozó utasokkal
Banjul – életkép
Banjul – utcakép
Banjul – sikátor az óvárosban
Városi esküvő
Serekunda – mecset
Készülnek az ünnepi fogások
Bakau – egy a sok halásztelepülés közül
Bakau – halvásár
Kunta Kinteh (James)-sziget, a rabszolgaság szimbóluma, világörökség
Tanji – falumúzeum
Serekunda – a szenagambiai kőkörök, Szenegállal közös világörökség
Tere – fere
Hagyományos viseletben
Szuvenírek, fafaragások
Kiindulási pont egy őserdei sétára
Jellegzetes halászbárka
Női táncos
Napjainkban is igen elterjedt fuvarozási mód
Helyi csemege, a szárított hal
Asszonyok, színesben
Zenekar
Vásárból, hazafelé
Hagyományos dob
Helyi szépségek