40.
Dzsibuti – a Vörös-tenger partján, az Ádeni-öböl végében, illetve a Báb el-Mandeb szoros partján fekvő ország Kelet-Afrikában. Földünk egyik legforróbb területe. Északon Eritrea, nyugaton és délen Etiópia, délkeleten pedig Szomália határolja.
Az ország gazdaságának legfőbb bevételi forrását a szolgáltatási tevékenységek jelentik, ugyanis az ország stratégiai földrajzi helyzete révén Észak-Afrika szabadkereskedelmi övezete. A főváros kikötője igen jelentős tranzitforgalmat bonyolít le.
Főváros – Dzsibutiváros (623 891)
Nagyobb városok – Ali Sabieh (40 047), Tadjoura (22 193), Obock (17 776), Dikhil (12 043).
Államforma – elnöki köztársaság.
Az 1981-es alkotmánymódosítás óta Dzsibuti egypárt-rendszerű állam volt 1992-ig, amikor is új alkotmányt fogadtak el, amely napjainkban is érvényben van
Az államfőt 6 évre választja a nép. Ő a kormány feje is. Ő nevezi ki a végrehajtó hatalom minisztereit, a kabinetet.
A törvényhozó hatalom az öt évre választott, 52 fős parlament.
A jogrendszer az iszlám jogot követi.
Az alkotmány szerint biztosítva van a hatalmi ágak függetlensége.
Hivatalos nyelv – az arab és a francia.
Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás – a lakosság etnikai megoszlása: szomáli 60%, afar 37%. A szomáliak fekete bőrű, hamiták. Az afarokat más néven danakiloknak is hívják. A francia és az arab hódítás még ma is érzékelteti hatását. A lakosság 1% francia, 2% egyéb.
A hivatalos nyelvek mellett beszélik még a szomáli és az afar nyelvet is, ezeket nemzeti nyelvként ismerik el .
A népesség vallás szerinti megoszlása: muszlim 93%, római katolikus 4%, protestáns 1%, ortodox 1%, egyéb 1%..
Függetlenség – Franciaországtól – 1977. június 27.
Terület – 23 200 km² (150.)
Népesség – 2016-os becslés – 846 687 (159.)
Népsűrűség – 38 fő/km²
GDP – (ENSZ statisztika) összesen – 1589 milló USD (182.), egy főre jutó – 1137 USD/fő (131.)
Pénznem – dzsibuti frank (DJF)
Időzóna – UTC +3
Nemzetközi gépkocsijel, közlekedés – DJ, jobboldali
Hívószám, internet – +253, internet –.dj
Történelme – a terület már legalább az újkőkorszak óta lakott. A fazekasság megjelenésére az i. e. 2. évezred közepéről találtak leleteket.
A mai Dzsibuti, Szomáliához hasonlóan, a muszlim arab szultánok uralma alá került a 7. és a 10. század között. Az itt élő nomád pásztornépeket, elsősorban az afarokat és a szomálikat a hódítók az iszlám hitre térítették. Az arabok uralma után a területen az Oszmán Birodalom és Etiópia fennhatósága érvényesült. A 17. századtól különböző szultanátusok jöttek létre, melyek közül a legjelentősebb a Tadzsurai Szultanátus volt.
1946-ban a gyarmati státuszt Franciaország tengerentúli területévé változtatták. 1967-ben Afar és Issza néven francia felségterületté keresztelték át. Ugyanekkor a két etnikai népcsoport anyaországa területi követelésekkel lépett fel. Szomália az isszák, míg Etiópia az afarok által lakott területeket akarta megszerezni. Franciaország, a két állam törekvéseit és ellentéteit kihasználva, a számos lázongás ellenére megakadályozta az ország önállósodását. Aztán 1972-ben Dzsibuti széles körű önkormányzati jogokat kapott. Az anyaországhoz tartozásról már korábban, 1958-ban, majd 1967-ben is tartottak népszavazást, s az eredmények mindegyik esetben ellentmondásosak és vitatottak voltak. Az 1977-ben lebonyolított újabb népszavazás, ami az afarok nagy részének távolmaradása mellett zajlott, már egyértelmű eredményt hozott, s ennek eredményeként 1977. június 27-én Dzsibuti függetlenné vált. Az ország első elnöke Hassan Gouled Aptidon lett, aki valamennyi népcsoport képviselőjét bevonta ugyan a kormányába, de az afarok és isszák ellentéte folyamatosan jelen volt és van a politikai életben, ami különböző kormányválságokat és kormányátalakításokat eredményezett.
A függetlenség elnyerése után az országot felvették az Afrikai Egységszervezetbe és az Arab Liga tagja lett. 1981-ben Gouled egyértelmű választási győzelmet aratott, s a győzelem birtokában minden más pártot betiltott a sajátján, a
Népi Tömörülés a Haladásért nevű párton kívül és pártállammá nyilvánította Dzsibutit.
Ezután a politikai helyzet konszolidálódott. A külpolitika területén az ország közeledett Franciaországhoz, ahonnan gazdasági segítséget kapnak. Az ország mindmáig szinte kizárólag a külföldi segélyektől függ. 1992-ben új alkotmányt fogadtak el, amely szerint már több párt működhet a politikai életben.
�
Dzsibuti – városkép
Dzsibuti – a parlament
Dzsibuti – az elnöki palota
Dzsibuti – a Nagymecset
Dzsibuti – római katolikus templom
Dzsibuti – a Népek Palotája, előtte az afara harcos szobra
Közelebbről
Dzsibuti – városrész
Dzsibuti – a Menelik-tér
Dzsibuti – gyarmatkori házak
Dzsibuti – utcaképek
Dzsibuti – buszterminál
Dzsibuti – külvárosi kép
Tadjoura – városközpont
Tadjoura – afar nők tánca
Tadjoura – asszonyok
Tadjoura – kerámiák
Dikhil – városkapu
Dikhil – a Bernard-tér
Dikhil – a pálmakert
Ünnepi díszben
Lányok, hagyományos öltözetben
Esküvőn
Vásárból hazafelé
Üveg, raffia és kagyló, kész a szuvenír
A teve itt is megbecsült haszonállat
A Grand Bara sivatag
Sziklarajzok
Az Abbé lefolyástalan sóstavának sóképződményei.
A harc egyik módja a népbetegség ellen
Táncosok
Dzsibuti – a zöld taxik városa
A kéknyakú egérmadár –
a nemzet madara
Helyi szépségek