33.
�Costa Rica – jelentése spanyolul „gazdag part”, a közép-amerikai kontinenshídon elterülő ország. Karib-tengeri és csendes-óceáni partvidékét keskeny síkság kíséri. Délen Panamával, északon Nicaraguával határos. Az ország magját alkotó, az 1500 m átlagmagasságú fennsíkot a Kordillerák vulkánokkal tűzdelt láncai fogják közre. �Főváros – San José (333 981) �Nagyobb városok – Puerto Limon (58 522), San Francisco (57 324), Alajuela (42 975), Liberia (40 887). �Államforma – elnöki köztársaság erős alkotmánnyal, sok évtizedes - megszakítások nélküli - demokratikus berendezkedéssel, így a térség legstabilabb államának mondható. A végrehajtó hatalom az elnök kezében van. A kabinetet az elnök nevezi ki. Az elnök, alelnök és az 57 képviselő mandátuma négy évre szól. �A Legfelsőbb Választási Testület, a Számvevőszék, a főügyészi hivatal és az ombusman hivatala teljes függetlenséget élvez. �A Legfelsőbb Bíróság négyoldalú, az alkotmányjog, a büntető törvénykönyv, a polgári jog és a kereskedelmi törvény alkalmazását szavatolja. �Hivatalos nyelv – a spanyol.�tnikai, nyelvi, vallási megoszlás – népcsoportok: fehér és kreol 87%, mesztic 7%, fekete, mulatt 3%, kelet-ázsiai 2%, indián 1%. A fehér lakosság, elsősorban spanyol származású, de jelentős számú olasz, német, angol, holland, francia, ír, portugál, libanoni és a lengyel, valamint egy jókora zsidó közösség is létezik. Az afrikai származású populáció 6% alatt van. Az indiánok száma körülbelül 40 ezerre tehető. Sok az ilegális bevándorló, ezek számát az összlakosság 10%-ra becsülik, zömmel Nicaraguából.�A lakosság 97%-a a spanyolt és 3 %-a pedig az indián, törzsi nyelvet valamint az angol-kreolt beszéli. Az oktatásban leginkább az angol nyelvet használják, de helyenként a spanyolt vagy a portugált is.�A lakosság 70,5%-a római katolikus, 13,8%-a protestáns, 11,3% vallás nélküli és 4,4% egyéb vallású. Az államvallás a római-katolikus de az alkotmány garantálja a teljes vallásszabadságot.�Függetlenség – Spanyolországtól – kikiáltva 1821. szeptember 15 – elismerve 1850. május 10.�Terület – 51 100 km² (136.)�Népesség – 2011-es népszámlálás – 4 586 353 (121.)�Népsűrűség – 90 fő/km²�GDP – (ENSZ statisztika) összesen 49 553 millió USD (83.) –egy főre jutó – 11 015 USD/fő (63.) �Pénznem – Costa Rica-i colón (CRC) �Időzóna – UTC -6�
Nemzetközi gépkocsijel, közlekedés – CR, jobboldali�Hívószám, internet – +506, –.cr�Történelme – a prekolumbián időkben a térség lakossága ahhoz az átmeneti övezethez tartozott, amely összekötötte a közép-amerikai és az andoki magaskultúrákat. A modern Costa Rica kultúrájára az indián befolyás aránylag kicsi, mert többségük elpusztult a himlőhöz hasonló járványos betegségekben és a spanyolok bánásmódja következtében.�A keleti partjait Kolumbusz 1502-ben fedezte fel. A nyugati part előtt 1519-ben járt először spanyol hajós, míg a belső magasföldet csak 1561-ben sikerült meghódítani. A spanyol gyarmati időkben, a közlekedési nehézségek miatti viszonylagos elszigeteltségben, a spanyol koronától való függés aránylag laza volt. Costa Rica volt a legszegényebb spanyol gyarmat Közép-Amerikában. Döntő tényező volt a gazdasági fejlődésében a bennszülött munkaerő hiánya. Míg a többi spanyol gyarmat telepesei indiánokat dolgoztattak földjeiken, Costa Ricában kénytelenek voltak maguk megművelni azt. Így Costa Rica fejlődése különbözött szomszédaitól, és nem alakultak ki oly mértékű társadalmi egyenlőtlenségek, mint szomszédainál. Costa Ricában paraszti demokrácia alakult ki, elnyomott mesztic vagy indián réteg nélkül. Egy idő után a spanyolok letelepedése a dombvidékeken összpontosult, amelyeknek termékeny vulkáni talaja van és az éghajlata is mérsékeltebb, mint a partmenti alföldeken. �Costa Rica az egyesült Közép-Amerikához csatlakozott, amikor azok közösen kikiáltották függetlenségüket Spanyolországtól, 1821-ben. Tagsága az újonnan alakult Közép-Amerikai Szövetségi Köztársaságban nem volt hosszú életű; 1838-ban, miután a szövetség már régen nem működött ténylegesen, formálisan is kilépett és kikiáltotta függetlenségét. �Története jóval békésebb, mint a többi latin-amerikai államé, politikailag is jóval stabilabb volt. A 19. század vége óta két jelentősebb erőszakos időszak volt. Az egyik 1917-19-ben Federico Tinoco Granados diktatúrája volt, míg végül megdöntötték és száműzetésbe kényszerítették. A másik 1948-ban tört ki. José Figueres Ferrer vezetett fegyveres lázadást a vitatott elnökválasztási eredmények miatt. A 44 napos polgárháború alatt több mint 2000 halott volt. Ez volt Costa Rica történetének legvéresebb eseménye a 18. század óta. A polgárháború után az győztes junta, amelyet a korábbi ellenzék vezetett, feloszlatta a hadsereget és a demokratikusan megválasztott törvényhozással új alkotmányt fogadtatott el 1949. május 8-án. Miután reformjai hatályba léptek, a rezsim 1949. november 8-án békésen átadta hatalmát az új demokratikus kormánynak. Figueres puccsa után nemzeti hős lett és az új alkotmány szerint 1953-ban megtartott első demokratikus elnökválasztáson győzött. Azóta Costa Ricában több elnökválasztás is volt. Mindegyik békés, átlátható választás volt a nemzetközi közösség szerint is és viszonylag nyugodt hatalomátadással járt
San José – városkép
San José – az elnöki palota
San José – a Kék Palota, a parlament székhelye
San José – a városi katedrális
II. János Pál szobra a katedrális előtt
San José – a Nemzeti Múzeum
San José – a Nemzeti Színház
San José – a Nemzeti Levéltár
San José – a nagyposta épülete
San José – az Edificio Metalica, Eiffel által, acélelemekből tervezett iskolaépület
San José – a „gyerekek múzeuma”, volt börtön
San José – az Egyetem
San José – a Legfelsőbb Bíróság
San José – belváros
San José – az Avenida Central
San José – a Coronada-templom
San José – Juan Vázquez de Coronado konkvisztádor szobra
San José – az elhíresült fővárosi szuvenír- és festménypiaca
San José – a Plaza de Cultura
A főtér másik oldala
San José – életkép
San José – a Függetlenség-napja
San José – a Juan Mora Fernandez-tér
San José – a piaci csarnok
San José – „A nő”
San José – a Függetlenség-emlékmű
San José – Simon Bolivar szobra a városi parkban
San José – utcakép
San José – a Zene Háza a központi parkban
San José – az állatkert bejárata
San José – a nemzetközi repülőtér
San José – a kígyóisten szobra
San José – a fővárosi piros taxik
San José – buszmegállóban
San José – rendőrök
Cartago – az Angyalok bazilikája
A templom belső tere
Cartago – a 15. századbeli Szent Jakab apostol-plébánia romjai. Világörökség
Grecia – a Miasszonyunk temploma
Közelebről
A Guayabo-emlékmű, egy i.e 1000 és i.u. 1400 között lakott település romjai, amely rejtélyes módon kihalt.
Heredia – a Fortin és az amfiteátrum, a város szimbóluma
Heredia – a főtér
Ujarras – a 17. századbeli Szeplőtelen Fogantatás templomának romjai
Kávéültetvények az Orosi völgyében
San Lucas – börtönsziget volt 1991-ig
Puerto Limon – a tengeri zöld teknősök hazája
Puerto Limon – állandó célállomása a sétahajók turistái számára
A rejtélyes eredetű sziklagömbök
A Poás-vulkán krátere a Nemzeti Parkban
A napjainkban is működő Arenal vulkán,
Banánszüret
Kerámiák
Aranyból kreált figurák a prekolumbián időkből
Falusi ház, az előtérben a hagyományos festett kordé
Közelebbről, a festett mintákkal csak ebben az országban találkozunk
A parasztok jellegzetes kalapja
Népviseletben
Színkavalkád
Guayami indián család
Maszkok
Guanacaste jellegzetes kerámiái
Kerámiák
Monteverde – a Pillangók Kertjének bejárata
Függőhíd az őserdőben
Monteverde – trópusi séta a drótkötélpályán
Monteverde – kilátó a felhők és az őserdei lombkorona fölött
Monteverde – séta az őserdőben, teljes biztonságban
Krokodil szafari a Tracoles-folyón
Szuvenír turistáknak
Tortuguero – innen kezdődik az azonos nevű Nemzeti Park és a hajóutak az őserdők szívébe
Tortuguero színes házai
Házak az őserdőben
Ebben a Nemzeti Parkban teljes védettséget élveznek a zöld teknősök
Villa Vanilla – belépő az őserdei fűszerek világába
Casado – nemzeti étel, főtt rizs, sült útifű, csirke- vagy marhahús, tükörtojás, zöldség, bab- és káposztasaláta, citromlével leöntve
Portrék
Zenekar
Helyi szépségek