A DÓM TÉR ÉS KÖRNYÉKE
A Lenau líceum épületének helyén egykor a szerb városháza állott, melyet 1776-ban (német) színházzá alakítottak át. A mostani építmény 1879-ből származik és a királyi állami főreáliskola számára készült.
A Nikolaus Lenau Elméleti Líceum német tannyelvű iskola. Nevét a biedermeier korszak egyik írója után kapta, aki a közeli Csatádon született, amit később az íróról Lenauheimra neveztek át. A mellszobra az iskola előcsarnokában található.
Az iskola 36 tanteremmel, több tornateremmel, számítógépes teremmel és több mint 24 000 kötetes könyvtárral rendelkezik. Ezek mellett biológia- és multimédia termek, díszterem, kémia- és fizika laboratórium, egy diák klub, valamint orvosi és fogorvosi rendelő is található benne.
A tanulók különböző iskolán kívüli tevékenységeken is részt vehetnek, mint: kórus, színjátszókör, amit a Temesvári Állami Német Színház szervez számukra, egy irodalmi kör, néptánccsoport, újságírás a Die Lenaulupe című iskolaújságban, sulirádió, 2 röplabda csapat (külön lányok és fiúk számára) és 2 kosárlabdacsapat (lányok és fiúk számára).
A németországi és franciaországi diákokkal folytatott csereprogramok célja a nyelvtudás fejlesztése, a multikulturalizmus és a többnyelvűség támogatása, valamint új barátságok kialakítása.
Az iskolai hagyományok közé tartozik a német nyelvű matematikaverseny, a diákolimpiák, a különböző tematikus bálok, énekversenyek, a különböző szervezetekben végzett önkéntes munka és a karácsonyi vásár.
�
A NIKOLAUS LENAU ELMÉLETI LÍCEUM
A magyaros szecesszió egyik temesvári remekműve a Komor Marcell és Jakab Dezső tervezte Leszámítoló Bank. A két híres építész nevéhez fűződik egyébként a nagyváradi Fekete Sas palota, a marosvásárhelyi kultúrpalota, a szabadkai városháza és zsinagóga is.
Lekerekített vonalai, boltíves ablakai, remekbe szabott kovácsoltvas díszítései és nem utolsó sorban a pécsi Zsolnay gyárban készült, színes majolika díszek Temesvár egyik legszebb épületévé avatják. A homlokzatán található, népies jellegű növényi díszítések által körülvett méhkas és méhecske jelzik a palota eredeti, banki funkcióját. A méhkas, mint a szorgalom, éberség és szolgálatkészség jelképe, Temesvár valamennyi korabeli banki épületén megtalálható.
A Dóm tér sarkán emelt palota Steiner Miksa iparmágnás megrendelésére készült, aki a századforduló Temesvárának egyik leggazdagabb polgára volt. Vegyipari beruházásai mellett az ingatlanpiacon is sikeresen vállalkozott, több tekintélyes bérpalota építése fűződik a nevéhez. Az épület földszintjén működött a bank, a felsőbb emeleteken pedig bérlakások voltak.
�
A STEINER MIKSA PALOTA
Merész formáival, keleties hangulatával emelkedik ki a tér palotái közül a pár évvel ezelőtt elegánsan felújított szerb ortodox püspökség székháza. Monumentalitása nemcsak külalakjában, de belső szellemiségében is él .
Szecessziós homlokzatát a 20. század eleji átépítés során nyerte, Székely László műépítész tervei alapján. A kapu felett a püspökség címere is helyet kapott. Előtte egy egyemeletes egyszerű épület volt, amely a 18. század közepén keletkezett, alapkövét 1745-ben rakták le Popovics György temesvári szerb püspök idején. Eredetileg - mint a város többi hasonló korú épülete - ez is vidéki barokk stílusban készült.
Amellett, hogy ma már a város egyik építészeti gyöngyszemének számít, a püspöki palota a temesvári szerb közösség történelmének szerves része. Megépítése óta az ortodox kultúra és hit igazi fellegvárának bizonyult. Az idők során számos kulturális és egyházi esemény fűződött a tevékenységéhez. Gazdag egyházművészeti gyűjteménye számos liturgikus tárgyat, rézmetszetet, az elmúlt századok püspökeinek és híresebb bánáti szerb személyiségeinek a portréit, régi, értékes kéziratokat tartalmaz.
�
A TEMESVÁRI SZERB PÜSPÖKSÉG
A temesvári Szerb Ortodox Püspökség székesegyháza egyben a romániai szerb közösség legjelentősebb egyházi épülete is. A templom közvetlenül a város "szívében" található. A körülötte álló egyházmegyei épületekkel együtt egy egész tömböt alkot a város legrégebbi terének, a Dóm térnek a nyugati oldalán.
A temesvári szerb közösség és a Szent György vértanú tiszteletére szentelt ortodox katedrális már a legrégibb időktől kezdve szerves része Bánság legnagyobb városának. A temesvári szerb ortodox egyházmegyére vonatkozó írásos források a 16. századból származnak, amikor még az a Peć-i szerb pátriárkához tartozott. A pozsareváci béke megkötése után (1718) a belgrádi metropolitához került, amelynek területe bővült a magyarországi részekkel, valamint Bánáttal és Olténiával. A jelenlegi székesegyház építése 1745-ben kezdődött, Popović György püspök idején, és 1748-ig tartott. Alapja, falai a tetőzetig már a jelenleg ismert alakban épültek, de a magasabb részeket, a tornyokat 1791-ben építették hozzá. 1748-ban még valószínűleg katonai stratégiai okokból ez nem volt lehetséges. Gyakorlatilag a templom megőrizte eredeti megjelenését. Az első ikonosztáz, Stefan Tenecki festőművész alkotása, 1843-ban lett lecserélve. A mostani Mihail Janić fafaragó és Konstantin Danilo festőművész munkája. Azóta csak restaurálási és konzerválási munkálatokat végeztek rajta.
A temesvári egyházmegye székesegyházát a szerb és a román hívek a Karlócai Metropólia 1864-es felosztásáig közösen használták. 1964-ben a templomot a román állam kulturális műemlékké nyilvánította. Jövőre, 2023-ban, ünnepli meg a Szerb Ortodox Egyházközség fennállásának 275 éves évfordulóját.
��
A TEMESVÁRI SZERB ORTODOX SZÉKESEGYHÁZ
Élénk színű, vidám hangulatú épület vonja magára a figyelmet a Dóm tér déli oldalán. A huszadik század első évtizedének végén emelt palotát Székely László, a város akkori főépítésze tervezte. Homlokzatának hullámos vonalai és díszítőelemei a szecessziós irányzat hatásáról árulkodnak. Megrendelője Brück Salamon, a város egyik tehetős polgára volt.
A földszintjén működő gyógyszertárnak hosszú története van. Már a 19. század végén létezett, akkoriban Arany Kereszt néven működött. Kirakatának ólomüveg ablakain még mindig látható a háromnyelvű felirat, mely a város többnyelvűségének egyik jelképévé vált. A gyógyszertár eredeti berendezése, cseresznyefa bútorzata is megőrződött az idők folyamán, látványa egy letűnt korszakról mesél. Az emeleteket lakások foglalták/foglalják el.
�
A BRÜCK PALOTA
A régi Vármegyeháza, más néven Barokk palota, két egymás melletti, különálló épület összeépítésével keletkezett, amelyre egy újabb szintet emeltek. A 18. századra jellemző barokk stílusban épült.
Rendeltetését tekintve, a történelem során szinte végig az éppen fennálló tartományi vagy megyei adminisztráció székhelye volt. Az emeleten a hivatalnokok lakásai kaptak helyet. Itt működött a sóhivatal, a katonai helyőrség pénztára, majd az osztrák tartományként kezelt Bánát kormányzójának székhelye is itt volt 1779-ig, amikor a térséget visszacsatolták a Magyar Királysághoz és újra bevezették a vármegyerendszert. Ettől fogva - egy kis megszakítással 1849 és 1860 között, amikor is a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság helytartósági kormányának hivatala működött benne - Temes vármegye székhelye lett egészen az 1918-as rendszerváltásig. A 19. század végén, a felújítások során, eltűnnek róla a barokk díszítések és Klein Jakab helyi építész tervei alapján új neoreneszánsz arculatot kap az épület. Ekkor kerülnek fel a látványos griffmadaras zászlótartók is az épület tér felőli sarkaira.
Az első világháborút követően Temes megye prefektusi hivatalának ad otthont. Közvetlenül a második világháború után az 1944-1958 közötti időszakban a szovjet csapatok főhadiszállása volt. A későbbiekben oktatási intézményként működik, ide költözik az Agronómiai Intézet Mezőgazdasági kara a 70-es évek végéig, amikor is újra felújításra szorul az épület. Ezúttal azonban, a Sturdza építész házaspár tervei alapján, visszaállítják az egykori barokk homlokzatot. 2006-ban készülnek el a felújítással, az épület pedig a továbbiakban átkerül a Szépművészeti Múzeum használatába.
Művészeti gyűjteménye, különböző rendezvényeknek otthont adó pompás díszterme a város fontos kulturális csomópontjává avatják.
��
A BAROKK PALOTA
A régi temesváriak által dómnak nevezett székesegyházat a város régi főterén a törökök kiűzését követően IV. Károly, osztrák császár kezdeményezésére építették. Az építési tervrajzokat Josef Emmanuel Fischer von Erlach császári főépítész készítette; ő vezette a bécsi Hofburg építését is.
A templom alapkövét 1736-ban fektették le de építése elhúzódott a következő évtizedekre. Felszentelésére 1754-ben került sor. A barokk stílusban épült templom védőszentje Szent György lett. A tornyait kezdettől fogva nem építették túl magasra, nehogy háború idején az ellenséges lövedékek célpontjává váljanak. Ez volt az akkori zűrzavaros idők építészeti logikája, ám valójában takarékoskodni is akartak. Összesen hét harangja van, a legrégebbi 1762-ből származik és bécsben öntötték.
A Szent Györgyöt ábrázoló főoltár képét a bécsi művészeti akadémia egykori igazgatója, Michelangelo Unterberger festette 1754-ben. Az első mellékoltárok festményei 1772-ben készültek. Ezek a későbbiekben kiegészültek további mellékoltárokkal, amelyek közül az egyik Szent Gellértnek, a csanádi egyházmegye első vértanú püspökének lett szentelve.
Az orgonát 1907-ben a nevezetes Leopold Wegenstein temesvári orgonaépítő mester készítette, amely egy régebbi, 18. századi hangszer helyére került. A székesegyház alatt kripta található, mely püspökök, és kanonokok végső nyughelye. A múltban azonban várparancsnokok és nemesek is temetkezhettek ide.
A székesegyház az a templom, ahol a temesvári püspök és a székeskáptalan tagjai szentmisét mutatnak be és szentbeszédet mondanak. A szentmiséket magyar, német és román, nyelven végzik. A püspök által bemutatott liturgiák mindig tartalmaznak olyan részeket, amelyek latin, bolgár, horvát, cseh és szlovák nyelven hangzanak el. Mivel a székesegyház nem plébániatemplom, nincs saját plébánosa. Itt csak a püspök, a székeskáptalan tagjai és a Püspöki Hivatalban szolgálatot teljesítő papok celebrálnak szentmisét.
��
A DÓM TEMPLOM
A Dóm tér közepén emelkedik a város legrégebbi szobra, a pestisjárvány megszűnésének emlékére 1740-ben emelt Szentháromság-szobor.
1738 és 1739 között nagy pestisjárvány tizedelte Temesvár lakosságát. A túlélők hálából, korabeli szokás szerint, egy Szentháromság-szobrot emeltek, amelyet Bécsből rendeltek. A homokkőből készült szobrot vízi úton, a Dunán, Tiszán, majd pedig a Begán úsztatták le Temesvárra.
A szoborcsoport szereplői egy oszlop köré csoportosulnak. A tetején a térdeplő Mária fejére koronát helyez az Atya, a Fiú és, galamb képében, a Szentlélek. A háromoldalú oszlop alsó oldalán Bánság védőszentje, Nepomuki Szent János látható. A szobor talapzatának három oldalán pedig allegorikus domborművek a háborút, a pestist és a kétségbeesést ábrázolják. Fölöttük, a hasonló pestis-szobrok jellegzetes alakjai, Borromei Szent Károly, Szent Sebestyén és Szent Rókus szobrai láthatók.
A SZENTHÁROMSÁG-SZOBOR
A Dóm téri ivókút jóformán turistalátványosságnak számít. Az első fúrt kutat a téren 1894-ben adták át közhasználatra. A mélyfúrású ártézi víz nagy népszerűségnek örvendett, gyógyító hatást tulajdonítottak neki, főleg gyomorbántalmak enyhítésére használták. Sajnos a tér sorozatos felújításai során az eredeti forrást már nem sikerült megtalálni. A mostani víz, bár szintén mélyfúrású, már nem tartalmazza azokat az összetevőket, amelyek egykor nevezetessé tették a kutat, így a gyógyhatás is elmarad. Viszont ettől függetlenül, forró nyári délutánokon igazi hűsölést nyújt a tikkadt sétálóknak.
A DÓM TÉRI KÚT