�Az életigenlő, halált látó�Csorba Győző és társai
Élet a halál után
Jelmondat, bevezető 1.
"Szeretem és keresem őket, / Az igazságos temetőket. // A sírokon úgy elmélázom, / Mint nyájai fölött a pásztor. // És furulyám szelíden várja, / Míg szól az angyal trombitája.” (Juhász Gyula: Temetők)
Egy közösség, város, ország, nép addig él, ameddig a múltját ismeri, feltárja, becsüli, mert ez az ismeret a fennmaradás kovásza. A közösség temetői jól mutatják, mennyire becsülik múltjukat, őseiket az utódok. Az elhanyagolt temetők a közös emlékezet felbomlásának jelzései, hanyatlásuk szomorú jövő képét vetítik elénk. A "névtelen", "ismeretlen" emberek sírjai, de a közösség híres embereinek sírjai is sokat elmondanak az emlékezők lelkületéről, mentalitásáról. (ld. Gallipoli és Pécs sírjai)
Pécs, a hálás város, kiemelkedő polgárainak örök nyugvóhelyéül, Pécs köztemetőjében külön parcellát alakított ki. Az itt nyugvók sírjai sok híres-neves pécsit őriznek, köztük írókat, költőket. Az örök pécsi, az igazi tüke, Csorba Győző Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas költő is ott alussza örök álmát.
Az előadás Csorba pécsi és Pécsről indult, de Budapesten nyugvó barátainak sírja közül is bemutat néhányat, fellebentve a fátylat a kiváló emberekről, mert nem csak az itt maradók, itt nyugvók, de az innen elszármazottak, hosszabb-rövidebb ideig itt alkotó emberek munkája is a város felemelkedését segítette.
A sírok a jövő épületének alapjai, a holtak megbecsüléséről pedig bizton elmondhatjuk, minden nemzet addig él, ameddig őrzi ősei emlékét.
Tamási Áron örökbecsű szavaival: „Aki nem ismeri múltját, nem értheti a jelent, amely a jövőnek hordozója."
Sírok ott…
Sírok itt. Én meg sírok… De a tanulságot inkább mindenki maga vonja le. Ld. Még 40. kép. Katonatemetők
Katonatemetők
Cím: Fénykép, készítette: Ismeretlen a készítő, licenc: CC BY-NC-ND
„Mennyi üres és kihasználatlan hely! Túl sokat foglalkozunk azzal, ami 100 évvel ezelőtt volt, inkább építenénk ide gyárakat, üzleteket és iskolákat!” A jövő nem azé aki a múltban él! – írta a kép alá az egyik kommentelő.
Én pedig azt mondom: Aki nem ismeri a múltat, arra van ítélve, hogy újra átélje azt. (George Santayana)
Bevezető 2.
Tartalomjegyzék
Versek a halálról
Maurice Maeterlinck – A kék madár
„Itt jókat alszunk, mert itt örök az álom,�Örök a szél és a lomb a fákon,�Örök a magány és örök az emlék,�Bennünket lágyan ringat a nemlét.�De ha gondolsz ránk, mi felébredünk,�De ha gondolsz ránk, érinted kezünk,�De ha gondolsz ránk, abban örömöt lelünk,�De ha gondolsz ránk, akkor itt vagy velünk.”
Reményik Sándor – Egy sír nem temető
„Egy fecske nem tavasz,�Egy fűszál nem mező,�Egy vízcsepp nem patak,�Egy sír nem temető.”
Pákolitz István: Könny
A nyitott sír felett�lomha fekete varjú száll. �Két szárnycsapás közt rám mered�a dermesztő Szabály. (...)��De törvény, �hogy a halál csak az élőnek fájjon: �remegjek - gyászod örvén -�önnön tragédiámon.
Weöres Sándor – Érintések
„Saját halálunk sose fáj úgy, �mint mások halála.�Ó, könnyű neked,�elbírod nélkülem a sírt, de�bírjam, nélküled, az életet?”
Tóth Krisztina – Memóriakártya
„Jaj, régi telek, hová lettetek?�És barátaim, kik hóvá lettetek,�és széllé már, fütyülve dátumokra:�visszaemlékszem hangotokra.�Halott nevek a mobilomban,�egyre többen: már hallhatatlanok,�de a jegyzékben számuk ott van,�ameddig én még itt vagyok.”
Csorba Győző: G. P. után
Mert most már biztosan tudod:
mire jutunk – Találj ki valamit
segíts – nyilván tisztulna itt
a folyton mardosó titok
Csak egy silány olcsó jelet
Ha nem hagynák járj túl az őr eszén
igérted nekem s neked én
mikor még töprengtünk veled
Ha vagy még ám de nincs erőd
mert egyetlen pöccintés visszalök
és impotenciád örök
fordulj az Úrhoz s kérd meg őt
Zavarjon ő meg legbelül
rendíthetetlen hittel – nem muszáj
hogy elcsituljon ami fáj
s vegyen ki poklaim közül
S ha semmi nincs: se Úr se te
hát mi marad? szám lebiggyesztenem
s nevetnem cifra vesztemen
leköpnöm szép hitem vele
(1988. VIII. 28.)
Csorba és a halál
Bennem megint űrebbé vált az űr
kegyetlen fájás fáj kegyetlenül:
száz- és százezren birkóztak vele
akadt-e már a sok-sok némelye
ki elfogadta azt hogy van hogy élt
s egyszercsak nincs nincs – végleg végetért? –
Hősködni hogy „Legvégső percemig!”
hogy „Míg erőmből egy betű telik!”
Ó nem! – Hisz épp elég nagy hősködés
hogy tudván mind nem vágsz magadba kést
csak vársz s teszed híven amit a nap
szeszélye zord napiparancsba ad –
Barátom Jóbarátom merre jársz?
Szájam körül mélyebbé nőtt a ránc
még gyakrabban tűnődőm el: mi ez?
miért e tarka cécó és mihez?
(Túl már
Galsai Pongrác után nagyon nehéz szívvel)
Az I. kiadás ajánlása 2. kiadás 1989.
Galsai: Halottakról…
Várkonyi Nándor, a nagy öreg (1896-1975)
Csorba Győző (1916. XI. 21-1995. IX. 13.)
SZEDERKÉNYI ERVIN (1934-1987)
Galambosi László (1928-1999)
Tüskés Tibor (1930-2009) és Takáts Gyula (1911-2008)
A nagy öregek együtt a Pécsi Városi Könyvtárban 1993-ban (Pákolitz István, Galambosi László, Tüskés Tibor, Csorba Győző)
Bertók László (1935-2020)
Bertók László és a sír másik oldala, Ágakból gyökér
Makay Ida (Pécs-Siklós-Berkesd-Véménd) 1933-2011 (https://hu.wikipedia.org/wiki/Makay_Ida)
2018. 04. 11. Költészet napi tisztelgés Makay Ida szobránál. Videó Makay Idáról: https://www.youtube.com/watch?v=BrPHRIntqyo
Arató Károly, 1972-ben, A szép versek című kötetben (1939-1992)
Csorba és budapesti barátai https://csorbagyozo.hu/wp-content/uploads/2021/01/Csorba-es-baratai-osszes.pdf
„Csorba a maga kérdéseivel a létezést úgy vallatja, amiképp az a megsemmisülést foglalja magába. Kérdései attól totálisak, hogy nem a riadt kérdező hangján hangzanak. Miért nem riad meg a költő Csorba a megsemmisüléstől? Ha mint ember nyilvánvalóan fél, szorong? Mert kozmikus egészet lát, s benne tartott szabás szerint elfogadott helyeket (Kalász Márton: Kritika az Összegyűjtött versekről. In: Pomogáts Béla: Csorba Győző és barátai. A levelek tükrében. Előszó.)
Szántó Tibor, az ifjú titán (1928-1970)
Végjáték
Triciklin
Bálnákról is beszélünk
Élet, halál, cigaretta
Árnyékvilág
Valamelyik parancsolat
Bezieres-i lehetetlenségek
A sötétülő ház Második posztumusz kötet
Tízezer rendszám
Titoktartás
A Denevér-kastély
Kalász Márton
Kalász Márton (1934-2021) költő domborműves emléktábláját avatták a Magyar Költészet Napján, 2024. április 11-én, az újbudai Őrmező, Költők Parkjában.
Lázár Ervin (1936-2006) Kerepesi temető
Galsai Pongrác (1927-1988) Farkasréti temető
1982. szeptember 2. Takáts Gyula, Csorba Győző és Galsai Pongrác a keszthelyi Írótalálkozón.
Galsai bohóságok 1
Galsai bohóságok 2
Bertha Bulcsu sírja, Kerepesi temető; Bertha Bulcsu (1935-1997) és Csorba Révfülöpön 1972-ben
�Weöres Sándor (1913-1989); Károlyi Amy (1909-2003) Farkasréti temető�
Takáts Gyula (1911-2008)
Fodor András (1929-1997) és Csorba Győző, a pécsi költő kertjében, 1963. június 29.
�Pákolitz István (1919-1996)�
A Költészet Napja 2000. április 11. A Városi Múzeum udvarán felavatják Pákolitz István költő itt bemutatott szobrát. (Farkas Pál, Szekszárdon élő szobrászművész alkotása)
Berze Nagy János (1879 – 1946)
Bárdosi Németh János (1902-1981)
A toll puha-fű ölelése / Gyógyítsa meg, mint anya gyógyít / Szemed tükrözze kék nyugalmát /A mozdulatlan Daindiloknak
Martyn Ferenc (1899-1986)
https://csorbagyozo.hu/node/2261 Martyn Ferenc a Csorba honlapon
Akik kimaradtak: Thiery Árpád (1928-1995), Örsi Ferenc (1927-1994)
Takács Gyula
Martyn Ferenc, Takács Gyula és Amerigo Tot
Életének kilencvenegyedik évében meghalt Takács Gyula művelődéspolitikus, aki a rendszerváltás előtt évtizedeken át meghatározó alakja volt a Baranya megyei és pécsi kulturális életnek, s ez idő alatt kiemelkedő intézményfejlesztő munkát végzett.
1929-ben született Hajdúdorogon, a Hajdúnánási Református Gimnáziumban érettségizett, majd a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen magyar–történelem szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. Az egyetem alatt Karácsony Sándor pedagógiaprofesszor mellett két évig gyakornokként működött. Ezt követően tanárként Pécsre került, s 1954-ben, a Nagy Imre-kormány idején nevezték ki a Baranya Megyei Tanács VB oktatási osztályvezetőjének. 1957-től ugyanott a művelődési osztályt vezette. 1966 decemberétől 1990. december végéig – nyugdíjba vonulásáig – a megyei tanács elnökhelyetteseként dolgozott. Más egyebek mellett olyan intézmények kialakításában, megteremtésében vállalt döntő szerepet, mint a pécsi Modern Magyar Képtár, a Csontváry Múzeum, a Múzeum utca, a Művészeti Gimnázium és Szakközépiskola, a Művészetek Háza, galériák, művelődési központok, az egykori Ifjúsági Ház és az akkori városi és megyei könyvtár épületei, valamint a siklósi, villányi, sikondai alkotóházak. Személyes jó kapcsolatot ápolt a kulturális élet jó néhány hazai és külföldre szakadt szereplőjével.
És az örök társ, aki nélkül a Csorba-projekt nem jöhetett volna létre, a csodálatos Margitka
Köszönöm figyelmüket
Pákolitz István bökversei a Jelenkorban (XXI. évf. 10. sz. (1978. okt.) p. 988-992.