A FORRADALOM ÚTVONALA
A Mária-téri református bérpalota 1902-ben épült angol neogót stílusban két budapesti építész, ifj. Nagy Károly és Jánosházi László tervei alapján.
Az épület az 1989-es decemberi forradalom kapcsán került a tágabb köztudatba. Ezen a helyen pattant ki a forradalom szikrája, amely a későbbiekben kiterjedt az egész országra és a romániai kommunista rendszer megdöntéséhez vezetett.
Az események beindítója a temesvári magyar református közösség lelkészének kilakoltatása volt. Tőkés László tiszteletes többször felszólalt a kommunista vezetés igazságtalanságai ellen, népszerű volt hívei, de főleg az egyetemisták körében, aktív gyülekezetet kovácsolt össze. A hatalom emberei úgy döntöttek, hogy az lesz a legjobb, ha elmozdítják helyéből, és egy távoli szilágysági faluba helyezik át, ahol nem okozhat számukra gondot. Tőkés László azonban felkérte híveit, hogy legyenek tanúi ennek az igazságtalanságnak.
�
A BELVÁROSI REFORMÁTUS BÉRPALOTA
1989 december 15-én a temesvári református templom körül több tucat hívő gyűlt össze. A járdán virrasztottak és gyertyát gyújtottak az imaház előtt. Csatlakoztak hozzájuk további temesvári lakosok is. Este összeütközésbe kerültek a megfigyelésre kirendelt titkosszolgálat és rendőrség embereivel. A polgármester kiszállt a helyszínre, próbált enyhíteni a helyzeten.
Másnap, 16-án a hívek továbbra is a templom közelében maradtak. Idővel más felekezetűek is csatlakoztak. Tőkés László lelkipásztor többször is szólt hozzájuk, aggódva biztonságukért, kérte a jelenlévőket, hogy távozzanak és megköszönte a szolidaritásukat. Viszont a tömeg nem széledt szét, több százan ottmaradnak, sőt számuk egyre nőtt.
Délután fél 6 után leállították a villamosokat a Mária téri megállóban és elhangzottak az első jelszavak, amelyek szabadságot és az életszínvonal javítását kérték. A tömeg egy része levált és a diáknegyedet érintve a pártszékház elé ment tüntetni. A tömeg szétoszlatására beavatkozott a katonaság. Azonban az elindult áradatot már nem lehetett megállítani. A következő napokban a forradalmi mozgalom átterjedt a város más pontjaira.
�
A BELVÁROSI REFORMÁTUS BÉRPALOTA
A forradalom 10 éves évfordulóján állították fel Paul Neagu szobrászművész alkotását. Anyaga: rozsdamentes acél.
Egyike az 1989-es decemberi forradalom emberi áldozatainak emléket állító műalkotásoknak, amelyeket a 90-es évek folyamán készítettek neves szobrászok Temesváron.
Az ortodox székesegyházzal szemben felállított emlékmű eszünkbe juttatja a tragikus december 19-ei eseményeket, amikor fiatalok és gyerekek haltak meg a katedrális lépcsőin. Felfogható a keresztút jelképének is, a krisztusi áldozatvállalást sugallva, melyet a művész a forradalom mártírjaival hoz kapcsolatba.
�
A KERESZTREFESZÍTÉS
Válaszként az előző napokon történt véres megtorlásokra, 1989. december 20-án a város nagy ipari üzemei általános sztrájkba léptek, munkásaik oszlopokba szerveződve kivonultak a gyárakból és elindultak a központ felé. A temesváriak zászlókat lengettek, amikből kivágták a szocialista címert, fehér karszalagot viseltek, és a kormány és Nicolae Ceausescu elleni jelszavakat skandáltak. A katedrálisnál találkoztak a különböző irányból érkező tömegek. Innen az Operaház felé vették útjukat.
Csakhamar nyilvánvalóvá vált, hogy a tömeget vezetni kell. Szükség volt szervezettségre és vezetőkre, illetve egy csoportra, amely képes egységesen mozgósítani a tömegeket. Hogy könnyebb legyen megszólítani őket Lorin Fortuna, a műszaki egyetem egyik tanára magához ragadta a kezdeményezést és többedmagával felvonult az operaház erkélyére. Forradalmi társaival megalapította a Román Demokratikus Frontot, az első ellenzéki pártkezdeményezést, amelynek célja az volt, hogy felvállalja a Ceausescu-diktatúra elleni mozgalom irányítását.
��
AZ OPERAHÁZ ERKÉLYE
Az Operaház erkélyéről hangzott el aznap először és a későbbiekben többször is nyilvánosan a Miatyánk. A több tízezres tömeg arccal a katedrális felé fordulva letérdelt, és közösen mondta el az imát. A mélyen ateista kommunista ország lakói számára ez valódi lelki felszabadulást jelentett.
Időközben, a kezdeti megtorlások után, a hadsereg már nem avatkozott bele a tüntetők mozgalmába, átállt az ő oldalukra. A Temesvárra érkező bukaresti kormány képviselői kész tények elé lettek állítva. Ilyen körülmények között hirdették ki december 20-án az Operaház erkélyéről, hogy Temesvár az első szabad város, legyőzte a kommunista rezsimet, és felhívást intéztek az ország többi városai felé, hogy csatlakozzanak. Románia szintjén azonban ennek akkor még semmi jele nem volt. Sőt, másnapra hirdették ki Bukarestben azt a híres népgyűlést, ami a temesvári mozgalmat volt hivatva elítélni, és a fennálló rendszert megerősíteni. A népgyűlés viszont másként alakult. De ez már egy másik történet, amely egy másik erkélyhez fűződik.
A temesvári operaház erkélye az 1989-es forradalom egyik jelképévé vált.
AZ OPERAHÁZ ERKÉLYE
Jecza Péter (1939-2009) szobrászművész alkotása a Hunyadi kastély mögötti parkban található és 1998-ban készült bronzból.
A szoborművet a Hősök temetőjében feltárt tömegsír hátborzongató látványa ihlette. A temesvári mártírokat sietve temették el hogy nyomuk vesszen. A hozzátartozóknak azt mondták, hogy az eltűntek megszöktek, átlépték az országhatárt. A művet közelebbről szemlélve, kirajzolódnak az emberi testek, a fejek, a végtagok. Ezeket a testeket ahelyett, hogy keresztény módon temették volna el, értéktelen csomagként dobták el.
Az emlékműhöz hét téglalap alakú tábla is hozzátartozik, amelyek a központi elemet veszik körül, és mindegyik egy-egy napot szimbolizál, amikor Temesvár egyedül állt ki a totalitárius rendszerrel szemben, és hősiesen ellenállt a végső győzelemig.
A szobor emléket állít a meggyilkolt tüntetőknek, alkalmat nyújtva az utókornak, hogy tiszteleghessen az áldozatok előtt.
� ��
MÁRTÍROK