A pápaság �és a császárság küzdelmei a középkorban

© Molnár Zsolt, 2016

Előzmények – A Német-római Császárság kialakulása

• Az egykori Frank Birodalom keleti tartományai a verduni szerződést követően a Karoling királyok uralma alatt álltak. 911-ben a Karoling­-dinasztia itt uralkodó ága kihalt - a hatalmat 919-től a szász hercegi család szerezte meg.
• I. (Nagy) Ottó (962-973) 962-ben Rómában a pápával császárrá koronáztatta magát. Ezzel a szertartással megszületett a Német Nemzet Szent Ró­mai Birodalma - röviden Német-római Császárság.
• I Ottó összekapcsolta a német törzsi fejedelemségeket és hercegsé­geket összefogó német királyi és a Nagy Károly örökségeként tovább élő római császári méltóságot.

Előzmények – A Német-római Császárság kialakulása

Előzmények – A Német-római Császárság kialakulása

• A császári hatalom jellemzői:

- A császárok hatalmukat univerzálisnak, tehát egyetemesnek tekintették. Az egykori római császárok örököseként hatalmukat minden nemzet felett valónak gondolták.

- Császárnak csak azt tekintették, akit Rómában a pápa koronázott meg, és homlokát megkente a szent krizmával, jelezve ezzel Istentől való kiválasztottságát.

• III. Ottó (983-1002)
• Uralkodásának célja egy keresztény univerzális világbirodalom megte­remtése volt. Ezt az elképzelt államot teljes egyetértésben kormányoz­ná a birodalom két irányítója: a császár és a pápa.
• A pápai trónra segí­tette egykori tanítóját, Gerbert bíborost (II. Szilveszter), akivel teljes egyetértésben ünnepelték meg az ezredfordulót.

Előzmények – A Német-római Császárság kialakulása

II. Henrik (1002-1024) – Szent István sógora.

• Uralkodása során megpróbált rendet teremteni az egymással állandó­an harcban álló német fejedelemségek között. Erejét a végtelen háborúk so­kasága felemésztette.

A Száli-dinasztia

• II. Henrik halálával kihalt a szász dinasztia. Az őket követő száli ural­kodók, II. Konrád (1024-1039), majd III. Henrik (1039-1056) uralkodását az állan­dó háborúk és a pápasággal való jó viszony megromlása jellemezte.
• Az erősödő pápasággal a nyílt szakításig IV. Henrik idején (1056 - 1106) jutott el a birodalom.

Előzmények – A Német-római Császárság kialakulása

Az egyház és a pápaság válsága a 10. században

• Az emberek többségének nem felet meg az erkölcseiben megingott, egyre inkább elvilágiasodott egyház.

A válság jelenségei:

• A pápaság és a pápai hatalom erkölcsi hanyatlása a 10. században (a pápaság sötét évszázada). (A pápai hatalmat világi főurak adják-veszik Itáliában, a pápák erkölcstelenül élnek és cselekednek ⇒ ringyóuralom, hullazsinat, a 10. században 81 év alatt 24 pápa váltja egymást.

Előzmények – A pápaság helyzete a X-XI. században

A válság jelenségei:

• Az egyházi méltóságok egyre nagyobb függése a világi hatalomtól ⇒ világi invesztitúra (az egyházi főméltóságokat világi uralkodó iktatja be a hivatalába.
• Az egyházi birtokok adás-vétel tárgyaivá váltak ⇒ az egyházi birtokokból származó jövedelmek nem szolgálták az egyház eredeti szociális és kulturális funkciójának fejlődését.
• Az egyházi méltóságok hitelüket vesztették ⇒ egyre inkább elterjedt az a gyakorlat, hogy az egyházi birtokokkal együtt az egyházi méltóságok is egyszerű adás-vétel tárgyaivá váltak. ⇒ simonia = egyházi méltóságok adás-vétele.
• Szerzetesrendek világi befolyás alá kerültek.

​

Előzmények – A pápaság helyzete a X-XI. században

A válság következményei:

• Az egyház teljes elvilágiasodása, erkölcsi hitelvesztése ⇒ az egyházon kívül és belül is egyre inkább megfogalmazódott az egyház teljes megreformálásának igénye.

A lelki megújulás igényének jelei a nép körében:

• Vezeklés: szenvedés, önsanyargatás;
• Zarándoklat: gyalog, veszélyes körülmények között eljutni különböző egyházi szent helyekhez;
• A szentek és Szűz Mária egyre fokozottabb tisztelete;
• Treuga Dei ⇒ Isten békéje mozgalom: lényege, hogy az egyház helyi szervei (érsek, püspök) a hét bizonyos napjaira fegyverszünetet rendelnek el ⇒ igény a normális, békés társadalomra!

​

Előzmények – A pápaság helyzete a X-XI. században

A válság következményei:

• A clunyi reformmozgalom megjelenése
• A franciaországi Cluny bencés apátság kolostorából kiinduló mozgalom, amely a hitélet megreformálását tűzte ki célul.
• 910 – Odo apát megfogalmazta a bencés regulán alapuló clunyi szokásokat:
• Szerzetesi élet tisztasága az evangéliumi szegénység alapján (rendszeres imádkozás, rendszeres munka, szegénység, engedelmesség, szerzetesekre jellemző szüzesség);
• Pasztoráció: a kolostor környezetében élő emberekkel testileg-lelkileg törődni kell ⇒ a kolostornak a környezete kulturális-szociális-lelki központjává kell válnia!
• A világi befolyás elvetése ⇒ egyedül a pápát ismerik el felettesüknek!

​

Előzmények – A pápaság helyzete a X-XI. században

A válság következményei:

• Az egyház teljes elvilágiasodása, erkölcsi hitelvesztése ⇒ az egyházon kívül és belül is egyre inkább megfogalmazódott az egyház teljes megreformálásának igénye.

A lelki megújulás igényének jelei a nép körében:

• Vezeklés: szenvedés, önsanyargatás;
• Zarándoklat: gyalog, veszélyes körülmények között eljutni különböző egyházi szent helyekhez;
• A szentek és Szűz Mária egyre fokozottabb tisztelete;
• Treuga Dei ⇒ Isten békéje mozgalom: lényege, hogy az egyház helyi szervei (érsek, püspök) a hét bizonyos napjaira fegyverszünetet rendelnek el ⇒ igény a normális, békés társadalomra!

​

Előzmények – A pápaság helyzete a X-XI. században

​

A Cluny bencés apátság a középkorban

​

Előzmények – A pápaság helyzete a X-XI. században

​

A cluny reformmozgalom következményei:

• Új szerzetesrendek alakulása, amelyek elfogadják a cluny reformokra épülő hitéletet ⇒ karthauziak, ciszterciek, premontreiek (11.sz.) ⇒ gazdálkodás, mintagazdaságok („Ora et labora”);
• A 11. század közepén a pápaság a reformok élére áll ⇒ cél: nem csak a hitéletet, hanem az egész egyházszervezetet is meg kell újítani ⇒ lateráni zsinat (1059):
• megtiltja a szimónia minden formáját;
• elrendeli a cölibátust ⇒ a nős papokat eltiltja a hivatásuk gyakorlásától; pápaság és a császárság között!

​

Előzmények – A pápaság helyzete a X-XI. században

​

lateráni zsinat (1059):

• a papok számára megtiltja a világi személyek által adományozott egyházi hivatal elfogadását;
• a pápát kizárólag a bíborosok választhatják.
• Az erősödő pápai hatalom és a császárság között a század utolsó harmadában nyílt összecsapás-sorozat veszi kezdetét ⇒ a keresztény világ irányítása terén érdekellentét jelenik meg a pápaság és a császárság között!

​

Előzmények – A pápaság helyzete a X-XI. században

Az invesztitúra-háborúk 1. szakasza

VII. Gergely pápasága (1073-1085)

• A középkori történelem legjelentősebb pápája.
• Eredeti neve Hildebrand német bíboros, clunyi szerzetesként nevelkedett, a clunyi reformmozgalom legkövetkezetesebb híve a pápák közül. Az egyházi élet megtisztításán túl pápa világi hatalmát is megfogalmazza ⇒ pápai primátus elve: a pápa hivatott arra, hogy az egész keresztény világ politikai vezetője legyen. Elveit 1075-ben fogalmazza meg ⇒ DICTATUS PAPAE
• Követeléseit a világi, elsősorban a császári hatalom rovására hirdeti meg.
• Következmény: nyílt szakítás a pápa és a császár IV. Henrik (1056-1106) között.

​

Az invesztitúra-háborúk 1. szakasza

VII. Gergely

(1073-1085)

​

IV. Henrik

(1056-1106)

​

Az invesztitúra-háborúk 1. szakasza

Küzdelem a pápaság és a császárság között (1076-1122)

• 1076 – wormsi birodalmi gyűlés ⇒ a császár megfosztja méltóságától a pápát, válaszul a pápa kiközösíti Henriket az egyházból (excommunicatio)
• 1077 – Canossa-járás ⇒ a pápa megbocsát a vezeklő császárnak
• IV. Henrik lépései a Canossa-járás után:
• Megerősítette otthoni hatalmát, majd fegyveres erővel támadt a pápa ellen ⇒ elfoglalta Rómát, de nem tudta megtartani.

​

Az invesztitúra-háborúk 1. szakasza

1077 – IV. Henrik Canossa-járása

Az invesztitúra-háborúk 1. szakasza

Küzdelem a pápaság és a császárság között (1076-1122)

• VII. Gergely válaszlépései:
• A Dél-Itáliát elfoglaló francia normannokkal köt szövetséget, s visszafoglaltatja Rómát ⇒ a normann zsoldosok végigpusztítják Rómát, a rossz közhangulat miatt nem térhetett vissza a pápa, ezért száműzetésben halt meg.
• A közdelem utódaik alatt is folytatódik (II. Orbán – IV. Henrik; II. Callixtus – V. Henrik)
• A küzdelemsorozat lezárulása:
• 1122 – Wormsi konkordátum:
• Különválasztja az invesztitúrában az egyházi (pásztorbot + gyűrű) és a világi (jogar) méltóságba való beiktatást.

​

Az invesztitúra-háborúk 1. szakasza

A wormsi konkordátum korabeli ábrázolása

​

Az invesztitúra-háborúk 2. szakasza

• V. Henrik halála után belháború a N-r-Cs-ban: Welfek – Staufok ⇒ a Staufok kerülnek ki győztesen, ami a császári hatalom újbóli megerősödését jelenti.
• Barbarossa Frigyes (1152-1190)
• Elrendelte a gazdag itáliai városok adózatását, függetlenségüket megsértve saját embereit nevezte ki élükre;
• Beleszólt a pápaválasztásba.
• Következmény:
• Egy táborba tömörítette a pápát (III. Sándor) és a gazdag lombardiai városokat ⇒ lombard liga ⇒ Legnano-nál legyőzték a császár haderejét (1176) ⇒ Ebben a csatában mutatkozott meg elsőként a gyalogság fölénye a lovagi harcmodorral szemben!
• A császár a wormsi konkordátum alapján békét kötött a pápával és elismerte a lombardiai városok függetlenségét.

​

A középkori pápaság fénykora

• III. Ince pápasága (1198-1216)
• Barbarossa Frigyes halála után néhány évtizedre a császári hatalom meggyengült (kiskorú uralkodó, belviszályok), a pápai hatalomnak nem volt ellenfele Európában ⇒ a pápaság Európa legtekintélyesebb hatalmi centrumává vált.
• Politikája: teokrácia (vallásuralom) ⇒ a pápaság azon törekvése, hogy az egész keresztény világot a keresztény hit erkölcsei szerint irányítsa, a legfőbb ellenőrzési jogot gyakorolja;
• Döntőbíróként lépett fel több ország belviszályában, rendezte az uralkodók házassági kapcsolatait is;
• Elindítja az eretnekmozgalmak szigorú üldözését ⇒ INKVIZÍCIÓ

​

A középkori pápaság fénykora

III. Ince (1198-1216)

A középkori pápaság fénykora

Az inkvizíció eretnekek százait juttatta máglyára

Az invesztitúra-háborúk 3. szakasza

• II. Frigyes császár (1220-1250) és IX. Gergely, valamint később IV. Ince (1243-1254) közötti küzdelem ⇒ a császári hatalom átmeneti megerősödése kiélezte az ellentéteket, amely viszonylag gyorsan lezárult (Oka: II. Frigyes váratlan halála 1250-ben.) ⇒ Az invesztitúra-háborúk végleg lezárultak!
• A császárság és a pápaság helyzete a háborúk után:
• A császári hatalom ezután teljesen szétesik, többé soha nem lesz olyan erős, hogy hatalmi tényezővé váljon, a Német-r-Császárság az anarchia és a szétesés felé haladt.
• A pápaság ezután körülbelül még egy fél évszázadig marad Európában erős hatalmi tényező, a 14. Század elején a megerősödő Franciaország befolyása alá kerül. (1309-ben a pápa Avignonba teszi át a székhelyét, ezzel megkezdődik a pápaság hetven éves avignoni fogsága.)

​

Az invesztitúra-háborúk eredménye

Irodalomjegyzék:

​

• Gergely Jenő: A pápaság története. Gondolat, Bp., 1983.

​

• Száray Miklós: Történelem II. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 2006.

​

• Száray Miklós:  Történelem 8. OFI, Bp.,2014.