13+1. „Hány felé élek, Istenem! / a házam itt van, ott a kenyerem, / asztalom holdsütésben, székem fagyban, / szemem sajduló gyászban hagytam. / Csellengő napok pásztora – / vagyok a Mindig, vagyok a Soha, / szakadt estéken nő alszik velem, / vagy a gyöngyöződő, kifáradt végtelen. / Budán vagy Pécsett, egyre megy – / ott gyúlok föl, hol kedvem tönkre megy, / ott éledek, hol mások föllazulnak, / borért és bánatért vagy altatókért nyulnak. / Talán ha volna otthonom / s körülmoházna gyöngéd oltalom, / ez a világ mézesen rám találna / s mint édesfiát, jóízűn fölzabálna. / Hát élek, ahogy élhetek, / avas deákként mondok éneket, / torkom reszel, hangszálam sodrott birkahúr – / nem leszek soha pártfő, se tisztes gondnok úr!” A vers Csoóri Sándor ifjúkorából származik. Címének a XIII. századból eredő latin szövegű diákdalok gyűjteményének címét kölcsönözte. (A versgyűjteményt Carl Orff zenésítette meg.) Mi a vers címe? *