A magyar nyelv kultúránk, identitásunk, önazonosságunk alapja. Íróink, költőink legjobbjai minden korban felelősen szóltak nyelvünk nemzetmegtartó erejéről, az anyanyelv fontosságáról. Tőlük idézünk: „Mint jelképes erő és hatalom, a magyar szó nekünk a legnagyobb ereklye. Kegyelet, hűség és becsület illeti őt." (Tamási Áron) „Nincs más haza, csak az anyanyelv” (Márai Sándor). „Csak anyanyelvemen lehetek én” – vallotta Kosztolányi. A következő idézet Faludy György: Óda a magyar nyelvhez című verséből való. Hogy hangzik a versszak utolsó sora? Magyar nyelv! Vándorutakon kísérőm, sértett gőgömben értőm és kísértőm, Kínom közt, gondjaimtól részegen, örökzöld földem és egész egem, bőröm, bérem, bírám, borom, míg bírom és soraimmal sorsom túl a síron, kurjongó kedv, komisz közöny, konok gyász: *