Elsősorban a Szózat megzenésítőjeként emlékszik rá az utókor.

Vörösmarty Mihály versének megzenésítésére a Nemzeti Színház igazgatója, Bartay András írt ki pályázatot, és a Kossuth Lajos által szerkesztett Pesti Hírlap 1843. január 29-i számában jelent meg a felhívás. Rövid idő alatt 22 pályamű érkezett, közülük választották ki a győztest. Az eredetileg énekhangra és zongorára írt mű zenekari hangszerelését később Erkel Ferenc készítette el. Bár több kritikus is fanyalgott és a dallamot nem találtak méltónak a szöveghez, a közönség reagálása eldöntötte a vitát. Egressy Béni munkájáról a korabeli sajtó így tudósított: "annyiban sokkal jobb, hogy népiesebb jellemen alapszik, ....zajosan ismételtetett."

Milyen jeligével látta el munkáját Egressy Béni?

Erkel Ferencnek tulajdonítják azt a nem éppen hízelgő kijelentést, hogy "a hangjegytannak jó, ha talán hírét ismerte..." Egressy Béni. A valóság azonban az, hogy első oktatója apja, Egressy Pál református lelkész, aki zongorán, hegedűn, fuvolán is játszott. Nem mellesleg kiváló hangi és művészi adottságai miatt a bécsi Operaház is szerette volna szerződtetni. Később, miután magasabb fokú tanulmányokat folytatott Sárospatakon, a fennmaradt bejegyzések szerint a legjobb tanulmányi eredménnyel büszkélkedhetett és ebbe beletartozott a zenei műveltség elsajátítása is.

Ki írt novellát Jókai Mór kritikájáról A szózat meg a himnusz címmel?

Felnőtt évei elején úgy dönt, hogy Egressy Gábor nyomdokait követve színészi pályára lép. Bátyja árnyékában járva, az ő segítségét igénybe véve osztozik az ekhós szekerén ülve Latabár Endre, Déryné Széppataki Róza, Petőfi Sándor, vagy éppen Szerdahelyi József sorsával. Egressy Gábor a kor ünnepelt színésze lesz, akinek Petőfi Sándorral való barátságáról vers is tanúskodik. Az idő múlásával fokozatosan elismerik az öcs, Béni tehetségét is, sőt saját jogon is kivívja a kritikusok és a nézők elismerését.

Mit köszönhet még az utókor ennek a barátságnak?

Életrajzírói megemlítik, hogy 1836-ban már a századik szerepénél tart, melyből 32 énekes szerep. A Honművész folyóirat tudósít arról, hogy Rossini daljátékának főszerepét is elénekelte, kedvező fogadtatással. A kritikusok elismerik ízléses előadásmódját, azonban észreveszik és maga Egressy Béni is érzi, hogy tüdeje nem bírja a huzamosabb szólamokat. Ma már tudjuk, hogy a betegség korai jeleivel szembesült, s bár ő is érezte, hogy baj van, nem mondott vissza szerepeket. Legyen az csak pár mondat vagy főszerep, szerénysége, munkamorálja és anyagi lehetőségei sem engedték meg számára ezt a lehetőséget.

Melyik Rossini mű főszereplője volt Egressy Béni?

Az 1838. március 13-án bekövetkező katasztrófa – a pesti árvíz – azonban egy csapásra megváltoztatja az addigra karnagyi ambíciókat is dédelgető Egressy Béni életét. Az árvíz elvonultával úgy dönt, hogy színésztársával együtt olaszországi tanulmányútra indul. Útjukról, tapasztalataikról levelekben számolnak be, melyek eredetijét az Országos Széchényi Könyvtár kézirattára őrzi."El nem mondható nyomorok után, felhólyagzott lábakkal beérvén végre az ígéret földjére, meglátjuk a dalszínészet Kánaánját...!" Trieszt, Velence, Milánó szépsége és pezsgő kulturális élete azonban eltörpül a honvágy mellett. Szeptember végén már újra a hazai színpadokon láthatja a közönség Egressy Bénit.

Ki volt a társa a tanulmányúton?

A színészi pálya mellett a librettók írásával is kamatoztatja tehetségét. Az igazán átütő, hatalmas sikert, harmadik szövegkönyve a Hunyadi László hozza el számára. Az első bemutatók után az alábbi méltatás jelent meg az Ungarn című lapban: "Részt vettem már életemben néhány opera bemutató előadásán, láttam Wagnert a karmesteri emelvényen ülni, de még sohasem hallottam olyan fülsüketítő, szűnni nem akaró, viharos tetszésnyilvánítást, mint amilyen most találkoztam. A mai eredmény röviden: erkölcsi siker!"

Kinek a munkája a Két László című négyfelvonásos játék, melyet Egressy Béni a Hunyadi László librettójává alakított át?

Dalszerző képességének bizonyítéka az is, hogy dalai közül sok „népdallá” vált. (Abban az értelemben, hogy a nép által megismert és átvett dalokká váltak munkái.) Többek között Vahot Imre, Petőfi Sándor, Tompa Mihály és Vörösmarty Mihály verseinek megzenésítésével vívta ki magának kortársai elismerését. A szerzemények ismertségéhez az is hozzájárult, hogy először hazánkban cigányzenészekből zenekart alapított, rendszeres oktatásukról gondoskodott és velük együtt lépett fel az országban több helyen.

Ki volt az a nemzetközileg is elismert cigány származású zenész, aki ezt a zenekart vezette?

1846-ban Pestre látogatott Liszt Ferenc. Amikor Liszt hajója kikötött, Egressy Béni zenekara köszöntötte őt. Egressy üdvözlő muzsikával tisztelte meg, „Fogadj Isten” címmel. Liszt nem maradt adósa Egressynek. Az üdvözlő muzsika nyomán komponálta X. magyar rapszódiáját, melyet Egressy Béninek dedikált tisztelete és elismerése jeléül.

Milyen közös jellemző fogja össze Liszt rapszódiáit?

Egressy Béni igazi lételeme a színház volt. Jó érzéke volt mindahhoz, amire a színház körül a reformkorban különösen nagy szükség volt: színműveket fordított, librettókat írt, kísérőzenéket és dalbetéteket komponált. Fordításai közül több saját kézírásában is fönnmaradt. Egyike ezeknek a ma is kedvelt Verdi-opera, a Nabucco librettója még 1846-ból. A rabszolgák kórusa, mind Olaszországban, mind hazánkban átütő sikert aratott, amely a mai napig töretlen. A szöveg és a zene találkozása ebben a műben egyfajta politikai himnuszt eredményezett a reformkorban, a változást váró emberek kívánságát fogalmazta meg.

Milyen madár szárnyán kél a remény a rabszolgák szívében Verdi operájában?

Kevésbé köztudott, hogy a szabadságharcban is tevékenyen részt vett Egressy Béni. Olyannyira, hogy a kápolnai csatában szerzett sebesülése miatt élete végéig sántaságban szenvedett. A csata után a hadikórházból kikerülve, Fekete Károly, ónodi református lelkész házában lábadozott. Zeneszerzői talentumát azonban itt is kamatoztatta, Szenci Molnár Albert zsoltárait zenésítette meg, elkészítette az orgonára írt kottákat. A Hadtörténeti Levéltár dokumentumai alapján rekonstruálhatjuk, hogy 1849 kora nyarán már Komáromban a helyőrség csapatánál teljesített szolgálatot. Ekkor készült el a Fut a német című versével és a komáromi vagy más néven a Klapka-induló dallamának megírásával a 48'-as dalok egyik legismertebb, legtöbbet énekelt dallamát alkotja meg.