Magyar András éveken keresztül keresi Simont. Húsz év elteltével találkozik a nevelőintézet korábbi igazgatójával, aki nekiszegezi a kérdést, hogy mihez kezd majd, ha megtalálja a fiút. András rádöbben, hogy ezen még soha nem gondolkodott el. Szerinted ez jellemző az emberekre, hogy ilyen elvakultan küzdenek egy célért, de nem is gondolják át, hogy mihez kezdenek, ha majd egyszer elérik?