XIII. Ki, melyik regényében emlékezett ezekkel a gondolatokkal imádott édesanyjára? ...Anyámról, mikor még nem tudtam, hogy író, azt gondoltam, tündér, akit valami varázslat emberré változtatott. Nem volt könnyű az életünk, de ő valahogy mindig felette tudott maradni a hétköznapok problémáinak, csak körözött a bajok felett, minket is magasra emelve, mint egy mesebeli madár, gyönyörű, zöldesszürke szemében sosem ijedt, mindig csúfondáros fénnyel. A csapásokat kinevette, a bajokat egyenesen csúfolta, körmét össze-összeütögetve, mintha élőlények volnának, vagy fülük volna, hogy hallhatnák, házbérrel, kifizetetlen számlával, törlesztéssel vitatkozott, perelt és sértegette őket...” *