Dr. Terdik Tamás r. ezredes

Budapesti Rendőr-főkapitányság

és kerületi kapitányságai

részére

Tisztelt Rendőrfőkapitány Úr!

Alulírott dr. Kalota Ágnes, mint az Utcajogász Egyesület (székhely: 1061 Budapest, Paulay Ede u. 55.) társelnöke számos jelzést kaptam erdőkben élő emberektől, valamint szociális munkásoktól, hogy rendőri állomány tagjai a 2018. október 15. napján hatályba lépő szabálysértési törvénymódosításra hivatkozva szabálysértési jogkövetkezmények kilátásba helyezésével szóban figyelmeztetik őket, hogy hagyják el a területet.

Álláspontom szerint épületekben vagy kisebb építményben lakók esetében nem alkalmazható a 2012. évi II. törvény (továbbiakban: Szabs.) 178/B. §-a szerinti Életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése szabálysértés.

A közterületen található építmények jogi helyzete általában:

A Szabs. 178/B. § szerinti szabálysértés tényállási eleme a közterületen való tartózkodás. A közterület fogalmát a Szabs. 29. § (2) bekezdés a) pontja rendezi a következők szerint: a tulajdonos személyétől, illetve a tulajdonformától függetlenül minden olyan közhasználatra szolgáló terület, amely mindenki számára korlátozás nélkül vagy azonos feltételek mellett igénybe vehető, ideértve a közterületnek közútként szolgáló és a magánterületnek a közforgalom elől el nem zárt részét is. A szabálysértési törvény szerinti közterület fogalom központi eleme tehát a tér mindenki számára való hozzáférhetősége, szemben az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (továbbiakban: Építési törvény) 2. § 13. pontja szerinti közterület fogalmával, amely szerint a közterület minden olyan állami vagy önkormányzati tulajdonú terület amely az ingatlan-nyilvántartásban ekként van bejegyezve. A szabálysértési törvény közterület fogalma nem értelmezhető kiterjesztően, a szóban forgó szabálysértési tényállás elkövetése nem állapítható meg pusztán azon az alapon, hogy valaki az ingatlan-nyilvántartásba közterületként bejegyzett területen életvitelszerűen tartózkodik, erre ugyanis csak akkor van lehetőség ha ez a terület egyébként mindenki számára korlátozás nélkül igénybe vehető. 

Ebből következően azon építmények esetében, amelyek bár a Szabs. értelmező rendelkezésének megfelelő közterületen állnak, de maga az építmény nem közhasználatra szolgál, vagy nem mindenki számára korlátozás nélkül hozzáférhető, nem valósulhat meg a tényállás, mivel az építmény jogi megítélése önálló, tehát elválik annak a területnek a megítélésétől, amelyen az fekszik.

A “kunyhólakók” jogi helyzete:

A kunyhók alatt olyan építményeket érthetünk, amelyek megfelelnek az Építési törvény 2. § szakaszában meghatározott építmény fogalomnak. A törvény. 2. § 8. pontja szerint építmény az építési tevékenységgel létrehozott, illetve késztermékként az építési helyszínre szállított, - rendeltetésére, szerkezeti megoldására, anyagára, készültségi fokára és kiterjedésére tekintet nélkül - minden olyan helyhez kötött műszaki alkotás, amely a terepszint, a víz vagy az azok alatti talaj, illetve azok feletti légtér megváltoztatásával, beépítésével jön létre (az építmény az épület és műtárgy gyűjtőfogalma).

Mindenki számára hozzáférhetőség hiányában nem állapítható meg az életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése tényállás. A terület tulajdonosa azonban a polgári jog szabályai szerint felléphet a terület és az építmény használójával szemben. Ebben a kérdésben kizárólag magánjogi jogviták eldöntésére hatáskörrel rendelkező bíróság jogosult dönteni. Ez fontos garancia a magánlakás és magánszféra védelme miatt, hiszen amennyiben ezeket a jogvitákat nem bíróság bírálná el, úgy az érvényes lakásbérleti szerződésekkel rendelkezők is könnyen eltávolíthatóak lennének otthonukból a tulajdonos kérésére, és nem lenne szükség a bérleti szerződés felmondására sem.

A jogi helyzetet a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény rendelkezései alapján lehetséges eldönteni. A Ptk. 5:70. § rendezi a ráépítés kérdését. Jóhiszemű ráépítés esetében a kunyhó tulajdonjoga a földtulajdonost illeti, köteles azonban gazdagodását a ráépítőnek megfizetni. Amennyiben a ráépítés rosszhiszemű volt úgy követelhető, hogy a ráépítő az épületet bontsa le, vagy saját épületét - az épület értékének megtérítése ellenében - bocsássa tulajdonába. A lebontás és az eredeti állapot helyreállításának költségei a rosszhiszemű ráépítőt terhelik. A ráépítőt megilleti a beépített anyag elvitelének joga is.

Ha a bíró úgy határoz, hogy a kunyhót építőnek nem volt joga a terület használatára, beépítésére, akkor a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény vonatkozó rendelkezései alapján a helyiség kiürítése polgári peres vagy nemperes eljárásban kérhető.

Összefoglalva tehát a kunyhókban élőkkel szemben polgári eljárás indítható,  a Szabs. 178/B. §-a azonban a tényállás megvalósulásának hiányában nem alkalmazható. Ha személyesen szeretnének egyeztetni velünk a kérdésről, természetesen nyitottak vagyunk az egyeztetésre.

Amennyiben a szabálysértési eljárás részeként mégis megtörténik az előállítás, és a személyes tárgyak megsemmisítése, úgy az érintettek jogosan léphetnek fel a közhatalom gyakorlásával okozott károkért való felelősség szabályai szerint, amelyekhez egyesületünk ingyenes jogi segítséget fog nyújtani.

Budapest, 2018. október 17.                        

Tisztelettel:

dr. Kalota Ágnes

ügyvéd

Utcajogász Egyesület

társelnök