Kedves lábatlaniak!

Bemutatkoznom nem kell, mert mindannyian ismernek, mint a Lábatlani Hírmondó szerkesztőjét, kulturális programszervezőt, tanárt, a civil élet aktív tagját, önkormányzati képviselőt. Mégis, a rend kedvéért, lássuk a szükséges adatokat:

Naszák István vagyok. Idén leszek 45 éves. Iskolai végzettségem: egyetem. Feleségem, Hilda, az önkormányzat pénzügyi csoportjának vezetője. Nagyobbik lányom, Szilvia, Budapesten, a Károli Gáspár Református Egyetem harmadéves, magyar szakos hallgatója, kisebbik gyermekem, Csilla, érettségi vizsga előtt áll az Eötvös József Gimnáziumban, Tatán.

Az elmúlt tíz évben a Petőfi iskola, majd megszűnését követően az Arany iskola tanáraként dolgoztam. Második éve a tatai Eötvös gimnáziumban tanítok történelmet. Miért volt a váltás? Mindig szerettem a kihívásokat, a próbatételeket. Úgy gondoltam jelenlegi munkahelyemen sok tapasztalatot gyűjthetek, az oktatást a középiskolán keresztül is érdemes szemügyre venni.

Képviselőként, és előtte négy évig külsős bizottsági tagként, igyekeztem településünkért felelős döntéseket hozni. Személy szerint büszke vagyok Lábatlan elmúlt tíz évben történt fejlődésére, és remélem, hogy ez töretlenül folytatódik a továbbiakban is. A képviselői munka időnként ellentéteket szül, és kompromisszumokra kötelez: magam szívesebben támogattam volna a Petőfi iskola fejlesztését, de elfogadtam a többség döntését, és rendkívül örülök, hogy ilyen színvonalas, szép, új iskolája van Lábatlannak, ami a tanulóknak, a tanároknak és a fenntartónak egyaránt büszkesége lehet. Négy évvel ezelőtt képviselőként erre vállalkoztam, jó látni a megvalósulását.

        Szívesen dolgozom a közösségért, a városért. Nem a titulus a fontos, hanem a tettek. Egyetértek az eddigi fejlesztésekkel, és hasonlókat a jövőben is szívesen támogatok.

Naszák István