Missziói hírlevél 2010. szeptember 5. 7. szám |
„Akkor kisgyermekeket vittek hozzá…” / Jézushoz/ (Máté 19,13)
Akkor az édesanyák vitték gyermekeiket Jézushoz azért, hogy hadd kapják meg a gyermekek már korán azokat az áldásokat, amelyeket a felnőttek sokkal később kaptak meg.
Az emberi élet kegyelmi idő. Istentől adott lehetőség arra, hogy benne Isten kegyelmét elfogadjuk. Lehet ezt a kegyelmet az élet "estéjén" elfogadni, de mennyivel nagyobb ajándék azt elfogadni már az élet "reggelén", mert akkor az életet Jézussal járhatjuk "reggeltől estig".
Nagy kérdése az életünknek, hogy a Jézus követését, az ő útján való járást mikor kezdjük el.
Áldjuk Istent azokért a felnőttekért (szülőkért, nagyszülőkért, lelkipásztorokért), akik bennünket már gyermekkorunkban odavittek Hozzá.
De én is lehetek, mi is lehetünk az Úr szolgái abban, hogy gyermekeket viszünk Hozzá.
Most a tanév kezdetén különösen figyeljünk erre, és vigyük mi is gyermekeinket, unokáinkat, keresztgyermekeinket Jézushoz, hogy ők is részesei lehessenek az elkészített áldásoknak.
Kiss Ervinné
Nyáron történt I.
A nyári hónapokban oly sok minden történt gyülekezetünkben, hogy anyagtorlódás miatt mostani számunkban csak egy eseményről tudunk beszámolni.
Gyülekezeti kiránduláson Dél-Erdélyben
Isten segítségével idén is eljutottunk egy határon túli kirándulásra. Ezúttal 43-an indultunk el Kereskényi Sándor lelkipásztorunk vezetésével, hogy egy – legtöbbünk számára még ismeretlen – gyönyörű vidéket látogassunk meg, ismerkedjünk természeti szépségeivel, közelebb kerüljünk az ott élő magyar testvéreinkhez. Dél-Erdély volt az úti célunk, összesen négy napig „portyáztunk” ezen a tájon, mindeközben olyan élményekkel lettünk gazdagabbak, amelyeket soha nem lehet majd kitörölni az emlékezetünkből.
Hogy merre jártunk? Felsorolni könnyű, hiszen jól megjegyeztük az általunk felkeresett helyeket, de mindről beszámolni már nehezebb, hiszen a helyszűke miatt erre most nem nyílik lehetőség. Nagyszentmiklós, Temesvár, Sarmizegetusa, Hátszeg, Őraljaboldogfalva, a Retyezáti Nemzeti Park, Demsus, Zeykfalva, Vajdahunyad, Szászváros, Déva, Marosillye és Igazfalva – ezek voltak azok az állomáshelyek, ahol történelmi, felekezeti és magyar nemzeti vonatkozású látnivalók vártak bennünket. Nem szabad említés nélkül hagynunk Csernakeresztúr falut sem, ahol a szálláshelyünk volt, testvéri fogadtatással, kedves magyar családoknál, kiváló ellátással, pihenési lehetőséggel.
Rengeteg vizuális és lelki élményben volt részünk, de a kiránduláson résztvevő testvérek közül szinte mindenki az őraljaboldogfalvi látogatást tette az első helyre. Itt egy 13. században épült műemlék templomot tekintettünk meg, amely a Hátszegi-medence közepén épült kőtemplom, felbecsülhetetlen értékű régi freskókat őriz, pontosabban őrizne, ha lenne pénz ezek felújítására. Merthogy a román állam erre nem áldoz, Bódis Miklós református lelkész, aki itt szolgálja kilenc hívét, megtesz ugyan mindent annak érdekében, hogy a csodálatos magyar műemlék megmaradjon, visszanyerje valamelyest eredeti formáját, eredményeket is ért el, de mégis nehezen halad előre a felújítás ügye. A fiatal, mindig mosolygó lelkész, kilenc gyülekezetben szolgál, de van olyan falu is, ahol egy embernek tart istentiszteletet! Elbeszélése, megnyilatkozása mindenkit lenyűgözött és megfogott bennünket őszinte hitvallása.
Jártunk a Retyezáti Nemzeti Parkban, amely szemet gyönyörködtető szelíd lankáival, majd egyre meredekebb hegyoldalaival, az ott legelésző nyájakkal és gulyákkal, a sebes hegyi patakokkal, a sok színben pompázó virágokkal kápráztatott el bennünket. Voltunk az ottani bölényrezervátumban, láttuk a vajdahunyadi várat, megtekintettük Temesvár belvárosát, a sarmizegetusai várromokat (Dacia római tartomány egykori székhelyét), sétáltunk Szászváros szépen felújított utcáin, megcsodáltuk Déva várát és gyönyörködtünk a fentről elénk táruló szépséges panorámában – és sorolhatnánk tovább, hiszen az élmények tárháza kifogyhatatlan.
Hazafelé tartva megálltunk Igazfalván, a helyi testvérekkel részt vettünk az ottani református templomban tartott istentiszteleten, majd Ihász János polgármester fogadásán is. Az igazfalvi emberek ősei Vésztőről, Gyomáról, Makóról és Köröstarcsáról települtek ebbe kicsiny faluba, s alig néhány év alatt felemelték Isten házát, a közelmúltban ünnepelték felszentelésének 100. évfordulóját. A fiatal polgármester és a helyi presbiterek mutatták be nekünk a falut, az egyházközséget, beszéltek arról is, hogy milyen (optimista) jövőképet festettek maguk számára és azt -- Isten segedelmével -- miként kívánják megvalósítani. Az igazfalvi almapálinka, lekváros fánk, üdítő elfogyasztása után vettünk búcsút kedves vendéglátóinktól, majd vettük a határ felé az irányt. Kissé elcsigázottan, de lelkiekben feltöltődve érkeztünk Szegedre.
S tervezzük a jövő évi kirándulásunkat…
Kisimre Ferenc
Hirdetések
Ebben a hónapban lesz
Szeptember 5. – Énekkarunk szolgálata a délelőtti istentiszteleten
Szeptember 5. – Szeretetvendégség a délelőtti istentisztelet után
Szeptember 6. 16:30 – Presbiteri gyűlés
Szeptember 12. 10:00 – Tanévnyitó istentisztelet
Szeptember 19. 10:00 – Istentisztelet úrvacsorai közösséggel
Szeptember 19. - Szeretetvendégség a délelőtti istentisztelet után
Szeptember 20. – Presbiteri bibliaóra
Szeptember 25. 9:30-13:00 – Presbiterképzés Kiszomborban
Szeptember 26. – Gyülekezeti ebéd a délelőtti istentisztelet után.
Jelentkezés: szeptember 22-ig. Ár: 800 Ft
Imádkozzunk
… az új tanév kezdetéért, a tanítókért, a tanárokért és a diákokért;
… hogy legyen erőnk a második félév terveinek megvalósításához;
… hogy Isten gondviselő kegyelme kísérje Hotorán Gábor testvérünk hollandiai
tanulmányait.