Nyírfalvi Károly: Próza? Vers? Költemény?

 

 

Gondolatfutamok cikáznak a fejemben, s kerülnek hirtelen a papírra.  Akár ezzel a sorral is kezdhetnék egy prózaverset. Tessék? Hogy mit? Ha próza, miért vers? Ha vers, mi teszi prózává? E két fogalom az irodalmi hagyományok szerint kizárja egymást. Haladjunk sorrendben, fejtsük fel a szegést, s nézzük, hogy is alakulhat ki egy ilyen hibridműfaj. Induljunk ki a nyelvből. A szavak jelentéséből. Próza: Folyó beszéd. Ritmikai és más szempontból kötetlen nyelvi közlésmód. Olyan irodalmi forma, mely nem ölt versformát. Többnyire elbeszélő jellegű, más szóval epikai műfaj. Még egy új fogalom. Epika: Elbeszélő művészet. Formája lehet vers, próza és dramatizált párbeszéd.

Ha egy korábban már használt Woody Allen-idézetből indulunk ki, mely szerint vers az, amikor a sorok nem érnek ki a lap széléig, akkor a próza esetében a sorok kiérnek a lap széléig, vizuálisan legalábbis ez a legszembetűnőbb különbség.

Boncoljunk tovább, odáig tehát eljutottunk, hogy prózavers esetén a sorok kiérnek a lap széléig. Hogy jön akkor hát ide a vers műfaja? Vers: A lírai műalkotás szándékával és felfogásában létrejött szépirodalmi mű. Kétféle értelemben beszélhetünk versről: 1. lírai mű; 2. kötött formájú szöveg. Amennyiben kötött formájú szövegre gondolunk, vers az, amelynek ritmusa van, amelynek sortördelése eltér a prózától, vagy más, jellegzetesen versre utaló formai sajátosságokat mutat.

Előállt egy újabb fogalom: líra. Tisztázzuk ezt is, mielőtt kiásnánk a kutyát, és végiggondolnánk, mitől próza, és mitől vers a prózavers. Líra: A három alapvető műnem egyike – költészet, más szóval poézis.  A líra mindig jelen idejű, akkor is, ha kétezer évvel ezelőtti művet olvasunk, vagy hallgatunk.

Mindebből levonhatjuk azt az egyszerű következtetést, a prózavers nem szerencsés kifejezés, hiszen a vers elfogadott szabályai (rím, ritmus jelenléte) nem jellemzőek rá, külsejét tekintve elsősorban szabályos lapszéltől lapszélig tartó sorokból áll. Persze: ettől próza, egyszerűbben olyam formáját tekintve kisprózai mű, mely egyéb tekintetben a líra, a költészet irányába mutat. Jelen idejű, cselekménye nem lineáris, stílusában líraian áradó, a kötött formákat ledobja magáról. Elsősorban azok élnek evvel a formával, akik nagy szenvedéllyel írnak, és nem nagyon tudják eközben korlátozni stílusukat, nyelvezetüket, nem a takarékos, purista irányzatok képviselői, de igyekeznek akarva-akaratlanul, tudatosan vagy ösztönösen áthágni a műfaji határokat. Így fogalmaznám meg én, aki szintén fordult már ehhez a műfajhoz az előbb felsorolt okok miatt: nem volt kedvem bíbelődni a formával, hagytam, hogy határaimat a papír mérete szabja meg.  

Vajon hogyan fogalmaz az irodalomtudós? Prózavers: Prózában írott mű a líra műnemében. Nem tévesztendő össze a szabad verssel, melynek sortördelése versképző elem, s a makámával, mely prózaszerűen írt rímes költemény. Legélesebben az epikai műtől kell megkülönböztetnünk: személyes hangvétele, költői kifejezésmódja, hangulata eredendően lírai. S mert vers alatt, mint korábban említettem a rímes, ritmusos szöveget értjük, de mert mégis lírai hangvételű műről beszélünk, áthidaló megoldásnak egy újabb fogalom: prózaköltemény. (Azok műfaja ez, akiknek se türelmük, se érzékük a kötött formákhoz, de a szavak és érzelmek pontos megvilágításába nagy szenvedéllyel és nyelvi precizitással fognak bele. ) Viszonylag fiatal műfaj, ha a makámát nem számítjuk, nagyjából egyidős a különböző irodalmi izmusokkal, elsősorban a szürrealizmussal, de az ötvenes években és később a hippi-kultúra jegyében alkotó beat-írók műveiben is rendre találni prózakölteményeket. Később formálandó nyersanyagok írására is kiválóan alkalmas, felszabadító jellege okán. Röviden: prózaformában írt, de a líra egyéb jellegzetességeit felvonultató szöveg, költemény.

 

 

Nyírfalvi Károly