A színház jelenlegi  állapotának rövid értékelése.

Ahhoz, hogy bármilyen programot felvázolhassunk, előbb értékelnünk kell a meglévő állapotot, annak pozitív és negatív vonásait. Az értékelés szubjektív, de őszinte lesz, mentes bármilyen manipulációs szándéktól

Abból a tényből indulunk ki, hogy az újvidéki Magyar Színház (a továbbiakban Színház) Szerbia és az egész Magyar nyelvterület egyik legjobb színháza. Ez az együttes kimagasló művészi teljesítménnyel látja el úgy a kisebbségi kulturális intézmény szerepét, mint a multikultúrális  társalkotó szerepét Újvidéken és a Vajdaságban.

Az alapítók gondoskodnak a Színházról, Újvidék város biztosítja a tevékenységhez nélkülözhetetlen eszközöket. Bár nem ismert számunkra a két fenntartó (Város és Magyar Nemzeti Tanács) támogatási aránya és a Színház feletti kompetenciája – állíthatjuk, hogy az intézmény pénzügyi biztosítása stabil

A Színház betartja a működésének törvényi feltételeit és költségvetési fegyelmét. Repertoárja változatos, műfaji és tartalmi vonatkozásban egyaránt, bár megállapítható egy bizonyos hermetizmus is egyes művek színre vitele során. Ezzel a kérdéssel a továbbiakban még foglalkozunk, most csak arra mutatunk rá, hogy az alkotói sajátosságok nem kevés produkcióban nehezítik meg a közönség által történő befogadást és a szakmai megértést.

Bár a Színház szervezése mindent megtesz és a statisztikai tendenciák is jeleznek pozitív fejleményeket, az érett stabil közönség bázisának hiánya,  még mindig elsőrendű probléma. A közönség hiány ebben a színházban, ráadásul sajátos problémaként jelenik meg, mert nem következménye az alkotói munkának, viszont okozója számos  - Színházon belüli negatív folyamatnak. A krónikus közönséghiány következményeként elhalványul a „néző iránti felelősség” – másodrendűvé válik az előadás beteljesítőjének ( a nézőnek ) az igénye.

A legfontosabb munkahelyek betöltődtek: művészi állomány, adminisztrációk és szervezés vonatkozásában stabilan, míg a műszaki, színpadi és díszletgyártás vonatkozásában hézagosan.

A művészi állomány kiváló egyéni képességekkel rendelkező közösségi alkotásra alkalmas művészekből áll. Hiányoznak az idősebb korosztály színművészei – ami jellegzetes probléma a vajdasági Magyar Színház egészében.

A szereposztásokban nem felismerhetőek a kitűzött fejlődési célok, különösen a legfiatalabb művészek vonatkozásába, de általában is aggályosnak tarjuk, hogy nem kielégítő az ok-okozati viszony egy előző kimagasló teljesítmény és az azt követő feladat között.

Érthető, hogy az Újvidéki Magyar Színház művészeinek legtöbbje – az oktatás, képzés, nevelés és a hivatásszerű munkája során – egyazon szellemi, esztétikai és morális kontextusokban létezik hosszú évek óta. Ez a bezárkózottság második oka (első a közönséghiány)

A korlátozott lehetőségeknek való kitettség, az elmúlt 10 év vezetői strílusa csak fokozta a kiszolgáltatottságot, amely jelentősen megrontotta, az alapjaiban még mindig együvé tartozás érzéseit. Felelőtlenség lenne a Színházon belüli feszültség jelentőségét könnyíteni azzal, hogy: „ Hát ez így van minden Színházban „ , vagy a „művészek infantilizmusára” redukálni az elégedetlenséget.

A Színház tevékenységében komoly és értékes hozzájárulással vannak jelen a vendég művészek. Nem utolsó sorban ez az intézmény nagy részben éppen a vendégművészek hozzájárulásával érte el a vitathatatlan művészi presztizsét a kezdetektől fogva.

A meghívott művészek – főleg a rendezőkre gondolunk – csaknem mindegyike megkérdőjelezhetetlen, személyes alkotói teljesítményt tudhat maga mögött, viszont a meghívások mögött nem mindig látszik a meghívás esztétikai, művészeti, filozófiai „ miért”-je.  Mivel elmarad a Színház által megfogalmazott „meghívási cél” érvényesül a vendégművész célja. Ez önmagában még nem baj, ha közben nem marad el a Színház felismerhető arculatának, stílusának artikulálása. 40 év után számoonkérhető az egyéni, midig és mindenhol felismerhető ARCULAT. A sokféleképpen játszás képessége nem azonos a saját profil meglétével.

Véleményünk szerint a vendégművészek köréből hiányoznak a Szerb és Nyugat-Balkán, de a Magyar Színház „ nagy öregjei” és a kísérletező művészek legfiatalabb nemzedékének képviselői.

A PÁLYÁZAT PROGRAMJA

Általános elvek:

Az Újvidéki Magyar Színház a Vajdasági Magyar Közösség Színháza, amely Újvidéken létesült és ott is kell, hogy maradjon. Ez a Színház helyével és szerepével kimagasló teljesítményt nyújt úgy az egyetemes Magyar kultúra viszonylatában, mint a Vajdaság és Szerbia kultúrterének vonatkozásában. A Színház továbbra is be kell, hogy töltse  annak a hídnak a szerepét, amely összeköti a Magyar kultúrát a Vajdasági és a szélesebb régió társ és szomszéd nemzeteinek kultúrájával.

A Színház előadásai a Vajdasái Magyar kultúra kiváló eredményeiként részesülnek elfogadásban. Az alkotások eredményessége még jelentősebb, ha figyelembe vesszük, hogy Újvidék a színház kultúra egyik központja

A Magyar Színház kifejező képességeivel kilépett saját etnikai határaiból, mégis állítjuk, hogy nem pontosÍtotta „célcsoportjait” sem szellemi, sem kulturális „ hatásterületét”.

A Színház továbbfejlődésének egyik esélye, éppen a nemzeti közösséghez tartozásból eredő feladatok ellátásának újragondolása, és a multikultúrális  környezettel folytatott alkotói diskurzusban van. Az egyetemes Magyar kultúra szerves részeként kell helyt állni a társnemzetek alkotóinak mezőnyében.

Újvidék szerény színházi hagyományai, a tradíció nem léte eredményezte – a Színház alapítását követően – azt az elitista hozzáállást, amely kimagasló szakmai, művészeti eredményekkel járt, csakhogy éppen ebben az elitizmusban rejlik a Színház további fejlődésének egyik csapdája.

A Színház évek óta (kimondatlanul is ) küzd a saját működési modelljének a megfogalmazásával: Kísérleti- Kamaraszínház, vagy Népszínház? Szerbiában ezt a két kategóriát státuszként értelmezik. Viszont egy színház típusát, annak tartalmi, formai, megjelenítési jellemzői határozzák meg és legfőképpen az, hogy a produkciókkal mi a szándék.

Véleményünk szerint a Vajdasági Magyar közönség irányában a népszínházi szándékot kell előnyben részesíteni, míg a több nemzetiségi mezőnyben és Magyarországon a kísérletező, előremutató törekvést.

A Színházak döntő többsége, így az Újvidéki Magyar Színház is fennmaradását a költségvetési támogatásra alapozza.  A működés legfőbb biztosítéka a költségvetés marad – még belátható ideig – de egyre zsugorodó keretekben, amelyeket a pályázati források sem javítanak megnyugtatóan.

Megállapíthatjuk, hogy Európában a a Színház helyének és társadalmi szerepének átminősítése történik a művészeti tevékenységből a szórakoztató ipar irányába. Ebben sem Magyarország, sem Szerbia  nem kivétel. Változnak a szempontok: egyre több a piacosodási elem, a kínálat-kereslet és várható profit paradigmájában, a színházak produkció gyátó

„egységekké” válnak. Az intézmények a „termelési” szempontokat  részesítenék előnyben az alkotói hozzáállással szemben. A befektetés-megtérülés, a munkafolyamatok  (próbák) precizitása a mérhető részeredmények, a munkaidő kihasználtsága, személyes munkavállalói felelősség stb. fölülkerekednek a néha elvontnak tűnő művészi hozzáálláson. Az államok csökkentik a humántőke újratermelésére fordított költségeket, amivel egyre inkább csökken a kultúrára és a művészetekre költhető közpénz

A költségvetési támogatás már nem egyszer és mindenkorra szóló szerzett jog, hanem csak indikátora az intézmény pillanatnyi hatékonyságának. Vagyis nem az egyetlen, hanem az egyik forrás, gyakran nem is a legjelentősebb. A költségvetési perspektívák jelzett alakulását károsnak tartjuk, de nem alkalmazkodni a várható körülményekhez, veszélyezteti a Színház létezését is.

Ez a program a továbbiakban prioritásként éppen a Színház tevékenységének bővítését preferálja. Az önmagukért foganatosított változások nem jelentenek semmit, ha a változások nem eszközök a célok megvalósítására.

KONKRÉT PRIORÍTÁSOK.

1.    A SZÍNHÁZ KONTINUITÁSÁNAK MEGŐRZÉSE

Az intézményvezetői váltás különösen hosszú regnálás után mindig plusz feszültségeket gerjeszt. A szerzett jogok, elfoglalt pozíciók féltése, gyakran olyan konfliktusokat generálhat, amely már nem egy nagyhírű együttest belülről roppantott össze. Tehát elsődleges programcélnak tartjuk az együttes egybetartását a vélt, vagy valós pozíciók számontartását és az öncélú változások elmaradását.  A program nem erőltet semmilyen esztétikai, értékrendbeli fordulatot.

A Színház megbízott vezetői már felvázolták a 2013/14-es repertoárt ( ha bármilyen okból nem az nagy mulasztás ), lefolytatták a szükséges tárgyalásokat a várhatóü vendégművészekkel és biztosították az anyagi forrásokat a jelzett évadra. Ezt megváltoztatni  - csak a változtatás kedvéért – felelőtlenség lenne, viszont igenis feladatunknak tekintjük ( a kontinuitás fenntartása érdekében ) minél hamarabb kapcsolatba lépni azokkal a vendégművészekkel is, akik a Színház közelmúltjának meghatározó alkotói voltak.

A Magyarországon bevett szokásoktól eltérően nincs szándékunkban senkit eltávolítani abból a pozícióból, amelyet a korábbi években elfoglalt, de a további célok átgondolásában és kitűzésében számolunk a társulat közösségi hozzájárulására is.  Nem az önigazgatást hozzuk vissza, csak megtaláljuk annak a formáját, miként lehet bevonni az érett művészek és más szakemberek minnél nagyobb számát a döntések és minősítések előkészítésébe. Ez nem fogja csorbítani a különböző vezetői hatásköröket, de megfogja segíteni azokat a döntéshozatalukban és a végrehajtás során. Az új vezetőnek ( ha nem tagja már a Színháznak) egyébként is nagy szüksége van a meglévő munkarend megismerésére, ahhoz, hogy megfelelően működtesse az intézményt. Ez pedig a „helyben lévő” munkatársak nélkül nem megy.

2.    A SZÍNHÁZ „VÁROSI SZÍNHÁZ” STÁTUSZÁNAK MEGŐRZÉSE

Ez a célkitűzés az Újvidéki Magyar Színház egyik „hagyományos” elkötelezettsége. A Színházat Újvidék város alapította és ez a város kulturális hagyatékává vált. Az Újvidéki Színház egyben a magyar közösség intézménye, a közösség iránti számos kötelezettséggel, de nem elhanyagolhatóak a 40 év Újvidék közönségének egésze vonatkozásában felvállalt kötelezettségek sem.

Az Újvidék Várossal fennálló kedvező és stabil viszony fenntartása mellett, pontosítani kellene a Magyar Nemzeti Tanács Színház iránti elvárásait. Lehet, hogy ezen elvárások nem ismerete, csak a Pályázó alulinformáltságának a következménye.

3.    A GYERMEKSZÍNHÁZI ÉS BÁB-PROGRAM ELINDÍTÁSA

A folytonosság és a költségvetési intézmény státuszának fenntartása mellett halaszthatatlannak tekintjük a Színház bővülésének kérdését. A gyermek és báb program elindítása valójában a Színház egy nagy adósságának a törlesztése a jövendőbeli Magyar Közösség és értelmiségi utánpótlás irányában. Felesleges ecsetelni a Színház gyermek korosztályokra kifejthet pozitív hatását, a nyelvi kompetencia, az absztrakt gondolkodás, a morális értékrendszer, stb. kialakulásában. Ezt meg kell csinálni! A Színházon belül és kívül tevékenykednek olyan művészek, akik – ugyan műkedvelő körülmények között – de magas színvonalon művelik ezt a küldetést. Teret és lehetőséget kell nyújtani, hogy ez a küldetés programszerűen bekerüljön a Színházba. A bábművészetet a gyermekprogram alfajaként indítanánk, de azzal az ambícióval, hogy a felnőtt báb előadásokig is eljussunk.

4.    A SZÍNHÁZ ÁLLANDÓSÍTOTT JELENLÉTE NAGYBECSKEREKEN ÉS A BÁNSÁGBAN

Ismeretes, hogy Becskereken, - de a Bánság vonatkozásában sem – évek óta nem sikerült létrehozni a hivatásos Magyar Színházat. Nem biztosított az állandó jelenlétű, magas színvonalú színházi szolgáltatást. Ennek a fő okai mindenki előtt ismeretesek. Szomorú, de tény, hogy az akadályoztatások egyike sem anyagi jellegű, és nem ered a többségi jóindulat hiányéból sem. Egyértelmű, hogy Becskereken „helyből” ezt a hiányt belátható időn belül nem pótolják.

Ezen kulturális igény tartós kielégítése az Újvidéki Magyar Színház bővülésének, „térhódításának”  egyik lehetősége, de nem utolsó sorban a Színház saját nemzeti közössége iránti kötelezettsége. A tartós jelenlét, amelyet az Újvidéki Színház biztosítana, túlmutat a gyakoribb vendégszerepléseken és egy külön projekt tárgya.

5.    AZ ÚJVIDÉKI MAGYAR SZÍNHÁZ BUDAPESTI SZÍNPADÁNAK MEGNYITÁSA

E látszólag futurisztikus és megosztó kezdeményezést évekkel ezelőtt már megosztottuk a Színház akkori vezetőjével. Ennek mára még erőteljesebben mutatkoznak a külső és belső feltételei. Belső feltételek: A már sokszor említett együttes szakmai és művészi teljesítőképessége, a vendégművészek holdudvarának színház-filozófiai orientáltsága, a Színház ábrázolási módja, stílusa, a jól teljesítő szervezési és logisztikai részleg.

Több együttható folyamat a Színházat rétegszínház funkcióba hozta, és a közönség e rétege csaknem korlátlanul áll rendelkezésre Budapesten. A fővárosban számtalan jól felszerelt kihasználatlan játszó hely, kamaraszínház, pinceszínház stb. található, melyeknek használati díjai egészen elviselhetőek, a bevételekből fedezhetőek. Ezek a külső feltételek, de a legjelentősebb külső kihívást abban látjuk, hogy míg a világzene kortárs-tánc és a film – Balkán-brant-je – meghódítja Budapestet, addig a színház művészet területén ez a kínálat nem jelenik meg, pedig nagy rá az igény. Újabban érezhető az egyeteme Magyar Kultúra expanziója, de önmagán belül és a központ irányából a periféria felé. Miért ne terjeszkedhetnének a „végek” a centrum irányába, és ezzel rendszeres jelenlétet biztosítva számos művésznek ott, ahová sokan elhagyva szülőföldjüket igyekeznek. A Budapestre „szánt” előadásokat természetesen Újvidéken próbálnánk, és itt állítanánk elő a díszlet jelmezét  is, de a Fővárosban lennének meghirdetve mint az ott működő egyik színház előadásai Újvidéki Magyar Színház néven. Számítások szerint egy 5 szereplős - kész- darab 20 előadásból álló (120 néző előtt) sorozata bőven fedezné az előadások fajlagos költségeit, a színészek tiszteletdíját és az utazások költségeit.

6.     A KÖZÖNSÉG ÉS ELŐADÁSOK SZÁMÁNAK NÖVELÉSE

A fenti bekezdések (3,4,5) néhány olyan indítványt vázoltak, melyek mindegyikének célja a Színház közönség-bázisának a növelése és az előadásszám bővítése. Az indítványok nem a meglevő gyakorlat és játékrend helyett lennének, hanem a már kiépült munkarend bővítményeként. Az új projektek mindenképpen növelik majd az összközönség-számot, de a Színház székhelyét látogató nézők vonatkozásában a probléma fennmarad.

Nézetünk szerint az Újvidéki Színház esetében a főiskolás, egyetemi ifjúság a polgári értelmiségi réteg és a környékbeli beszállított Magyar nézők köre nem elégséges még akkor sem, hogyha a rendelkezésünkre álló minden Magyar embert (Újvidék környékén) bevonzzuk a Színházba. A Magyar ajkú közönségre alapozva Nemzeti közösségünk iránti kötelezettségeinket teljesítjük, de ez nem fogja létrehozni a vásárlóképes állandó és bővülő közönség-bázist, amely feltétele lesz az előbb-utóbb kikövetelt piaci magatartásnak.

Meggyőződésünk, hogy a krónikus közönség deficit megoldása az Újvidéki Színház nem magyar közönségének bevonzásában keresendő. Ez sem egy új ötlet, hiszen a Színház alapítása óta kinyilvánította, hogy a Város közönségének egészére számít. A közelmúltból is ismeretesek (nem is sikertelen) vállalkozások, programok, előadások, melyeknek egyik motiváltsága a nem Magyar nézők bevonására irányul.

Az előadások szimultán fordításának bevezetése, csak következménye volt a már 25-30 %-os nem Magyar ajkú nézők jelenlétének. De!! Egyszer csak szem elől veszítettük, hogy a Magyarul nem tudó néző nem a fülhallgatók miatt jön be a Színházba, hanem az előadást megtekinteni. A nem Magyar közönség száma csökkent, barátokra kollégákra korlátozódott, viszont a Magyar nézők száma sem növekedett.

Az Újvidéki Magyar Színháznak vannak ötletei a többségi közönség érdeklődésének felkeltésére, de nincs átfogó „hódítási” terve, aminek következménye a publikum jelentős növekedése lenne. Talán „hódító” tervre nincs is szükség, amennyiben a Színház önmagát Újvidék szocio-kulturális kontextusának egészében értelmezi, és nem csak a szűkebb kisebbségi hovatartozás vonatkozásában. A kettő egyébként nem zárja ki egymást.

A Színháznak egyenrangú konkurensként kell megjelennie Újvidék kulturális művészeti piacán. A „termék csak egyetlen tulajdonsága, hogy Magyar nyelven adjuk elő, a minőségi szempontok mindegyike túlmutat a nyelvi korlátok, vagy kulturális hovatartozás határain.  Érdemes észrevenni, hogy a nem Magyar közönség arányának alakulása (ciklikusan is) azonos a Magyar közönség tendenciáival.

Meggyőződésünk, hogy a Színházban megvan az a szakmai és intelektuális potenciál, akikkel a közönség-hiány súlyos problémáját orvosolni tudjuk. A megoldásra nincs „csodafegyver” mert az mélyen érinti a repertoárt, a Színház arculatát, a produkciók tartalmi és formai kérdéseit. Sürgősen tevőleges válaszokat kell adnunk arra, hogy miről akarunk beszélni. Hogyan? És kinek?

7.    AZ EGYÜTTES

A Színház valóban tükör, de két oldali tükör, melynek a másik oldalán a társulat tükröződik vissza.

A közönség, de a fenntartók is a társulatokat, előadások által élik meg, az egyes színművészt pedig a szerepein keresztül. Némelyek szerint ez elegendő is, és csekély az érdekélődés az iránt, mi történik a „kulisszák” mögött.

Az Újvidéki Magyar Színház társulata az egész Magyar nyelvterület egyik legerősebb együttese. A társulatot meg kell őrizni és tovább bővíteni, viszont változtatni kell azon az irracionális hierarchián, amelynek - a személyközi kapcsolatokra gyakorolt hatása – már alig láthatóan, de az előadásokra is kicsapódott, természetesen nem mindegyikre.

Az együttes a már említett feszültségben, de még mindig erőteljes egymáshoz tartozásban él, és dolgozik. A belső hierarchikus vertikum egyfelől fölülről lett kialakítva, másfelől inkább a társulat emocionális dinamikáját követi, és nem mindig a konkrét teljesítmény következménye. Kialakult a művészek egy vékony „felső rétege” és a „többiek rétege”. Nem állítjuk, hogy a „felső réteg” érdemtelenül bitorolja a pozíciójukat, sőt! Ellenben nem gondoljuk azt sem, hogy olyan és akkora képességbeli különbségek vannak az együttes tagjai között, hogy így megkövesedjen a művészek vertikális átjárhatóságának a lehetősége,.

Nem ritka az a szakmai megítélés, mely szerint a társulatban észlelhető az új gondolatokkal és formai megoldásokkal szembeni fenntartás, elzárkózás. A modorosság jelei alig, de már észlelhetőek. A társulatban már megjelent a gondolati kizárólagosság és annak zártsága. Ez a kizárólagosság következménye a már említett egynemű gondolati közegben zajló szakmai szocializációnak (Akadémia Színház reláció). A művészek jelentős része jól teljesít, csakhogy az alkotás folyamatát nem redukálhatjuk a végrehajtás folyamatára.

Észlelhető az egyéni ambíciók elnyomása és a Színházon kívül elért eredmények semmibevétele, ahelyett, hogy ezeket „befordítanák” és a közösségi eredményesség részének tekintenék.

Az említett negatívumon éveken keresztül alakultak ki, de viszonylag rövid időn belül eltávolíthatóak. Egyszerűen meg kell változtatni a vezetői stílust! Egy relative fiatal társulatról van szó (valójában a legjobb korban lévő), amely egymásra utaltságában még számtalan kihívással fog szembenézni

Korrigálni lehet a Színház, mint intézmény és a munkavállaló művészek viszonyát: A Színház átvehetné a benne dolgozó művészek menedzseri teendőit, hogy megsegítse őket a színházon kívüli eredményesülésben is. Az a gyakorlat számos Színházban megvan – az Újvidékiben is megvolt - , de sehol nem veszélyezteti az „otthoni” feladatok elvégzését.

A társulatot folyamatosan gondozni kell, úgy hogy a szilárd egymáshoz fűződő kötelékekre kell építeni a gyakorlatias professzionizmust. Ha a közösséget az „egymás elleniséggel” tartjuk fenn előbb utóbb szétrobban.

8.    A REPERTOÁR

Bizonyos pályázati programok abból állnak, hogy felsorolják a pályázott időszakban játszandó összes darab szerzőjét, címeit, és rendezőit. Mi ezt nem tesszük, mert ez egy Program és nem munkaterv! Azért sem tesszük ezt, mert a darab választás a Színház első refleksziója a körülötte lévő világ eseményeire jelenségeire. Milyen „válaszokat” ad majd a színház? Ezt évekkel előre nem lehet meghatározni.

A műsorra tűzött alkotások vonatkozásában a Színház eddig is kiváló repertoárral dolgozott. Ez a pályázó is hasonló irodalmi szerkezetre alapozná színpadi mondanivalóját. A zene dramatikus feldolgozásával (nem csak zenés darabokra gondolunk) érdemes lenne többet foglalkozni. Egyrészt azért, mert a társulat igen muzikális, másrészt mert a kisérletező kortárs színház éppen a zenét helyezi a kísérletei középpontjába. Ráadásul ezek a „kísérletek” a közöjnség érdeklődését is felkeltik

E helyeken kell megemlíteni, hogy az eddigi repertoárokban aránylag nagy a kevésszer játszott darabok száma! Továbbá sok a lemondott előadások esete.(Jelenlegi színházamban egyetlen meghirdetett előadás sem maradt el az elmúlt 3 szezonban).

Gyakori a rövid próbafolyamat (3-4 hét), ami tendencia Szerbiában, de Magyarországon is. Ez még érthetetlenebb és káros id, ha látjuk, hogy egy produkció költségeiben az „élő munka” költségei a legcsekélyebbek. Nyertes pályázat esetén az eddigi repertoár szempontokat követjük azzal, hogy a bővített célközönségnek (gyermekek, Becskerek, Budapest) szánt darabok kiválasztása megkülönböztetett átgondolást igényel. A repertoár a közönség érdeklődését, a Színház művészeinek folyamatos fejlődését kell, hogy biztosítsa és nem egy-két ember egyéni ambícióit.

9.    VÉGEZETÜL ÖSSZEGEZVE

-    E program a rendelkezésünkre álló információk alapján – a „meglelt” állapotokra – épít. Kísérletet tettünk egy kritikai (nem kritizáló) vizsgálódásra azzala céllal, hogy függetlenül a pályázat kimenetelétől hozzájáruljunk e Színház további fejlődéséhez.

-    A program nem hangsúlyozza, de előre látja a gazdasági, pénzügyi körülmények romlását. E prognózisból kiindulva olyan bővítéseket javasolunk, amelyek jelentősebb pótköltségvetési támogatások nélkül is megvalósíthatóak. (gyermekprogram, Becskerek, Budapest, nem magyar közönség bevonása)

-    A program tiszteletben tartja a Színház eddigi eredményeit és vívmányait, nincs szándékunkban hirtelen öncélú fordulatokat kezdeményezni sem alkotói, esztétikai irányvonalakon, sem a személyi kérdések vonatkozásában.

-    A Színház munkájának folyamatosságát elsősorban egy eddiginél más vezetési stílussal gondoljuk megoldani. E stílus fel fogja oldani az alárendeltség felgyülemlett érzését az alkotói és egzisztenciális kiszolgáltatottságot. Az alá-fölé rendeltség helyett egymás mellé rendeltség lesz.

-    A sokszor emlegetett (szerintünk helytelen) igazgatási módszer kialakulásának „történelmi” vonatkozásait tudomásul vesszük, de ennek negatív következményeit sürgősen meg kell szüntetni, mert egy ilyen fontos kisebbségi intézmény belső viszonyainak milyensége kihatással van az egész közösség viszonyainak minőségére.

Eger 2013. júniusa

Kollegiális Üdvözlettel

    ……………………………………..

    Venczel Valentin

                                                            RÖVID SZAKMAI ÖNÉLETRAJZ

-1952-BEN SZÜLETTEM NAGYBECSKEREKEN,AHOL AZ ÁLTALÁNOS ÉS KÖZÉPISKOLA ELVÉGZÉSE UTÁN KŐFARAGÓKÉNT DOLGOZTAM A SORKATONAI SZOLGÁLATIG,ILLETVE UTÁNA IS,AMÍG NEM NYERTEM FELVÉTELT AZ ÚJVIDÉKI MŰVÉSZETI AKADÉMIÁRA.

-1974-BEN FELVETTEK AZ AKADÉMIA ELSŐ NEMZEDÉKE MAGYAR TANNYELVŰ SZÍNÉSZ-KÉPZŐ TANSZÉKÉRE,AHOL 1978-BAN OKLEVELES SZÍNÉSZKÉNT VÉGEZTEM.

-A TANULMÁNYOKAT KÖVETŐEN AZ ÚJVIDÉKI SZÍNHÁZHOZ SZERZŐDÖK,AHOL EGY KIHAGYÁSSAL (1984-86) EGÉSZEN 1991-IG DOLGOZOK.A KIHAGYÁS OKA AZ ÉN AKKORI TÁRSADALOM-POLITIKAI TEVÉKENYSÉGEM,MELYNEK SORÁN A LIMÁN KERÜLET JKSZ TITKÁRA IS VOLTAM,LEVÁLTÁSOMIG(1986) EZT AZ IDŐSZAKOT KÖVETŐEN  KILÉPEK AZ AKTÍV POLITIKÁBÓL ÉS CSAK SZÍNHÁZZAL FOGLALKOZOM.

-AZ 1978-90 INTERVALLUMBAN, AZ ÚJVIDÉKI SZÍNHÁZ AKKORI JELENTŐS PRODUKCIÓIBAN BENNE VAGYOK SZÍNÉSZKÉNT,ÉVENTE LEGALÁBB EGYSZER FORGATOK TV- FILMBEN ,OKTATÓKÉNT TEVÉKENYKEDEK AZ AKADÉMIÁN ÉS A YU-FEST ÁLLANDÓ RÉSZTVEVŐJE IS VAGYOK.EGY IDŐBEN MEGBÍZNAK A SZÍNHÁZ IGAZGATÓ-HELYETTESI TEENDŐIVEL IS.EZ IDŐ TÁJT A VAJDASÁGI SZÍNHÁZAK FESZTIVÁLJÁNAK HÁROMSZOROS DÍJAZOTTJA VAGYOK ÉS ÚJVIDÉK VÁROS „IFJÚ MŰVÉSZÉNEK” ÉVI KITÜNTETÉSÉT IS MEGKAPOM.

-1989-BEN MŰVÉSZCSERE KAPCSÁN KAPOSVÁRRA KERÜLÖK,AHOL - PÁRHUZAMOSAN AZ ÚJVIDÉKI SZÍNHÁZZAL- KÉT ÉVADOT TÖLTÖK.

-1991-BEN A JUGOSZLÁV ESEMÉNYEK NYUGTALANÍTÓ ALAKULÁSA KÖVETKEZTÉBEN,DE LEGINKÁBB A SZÍNHÁZBAN TAPASZTALT, AKKORI FOLYAMATOK OKÁN,AZ EGRI GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ  MELLETT DÖNTÖK.NEM ÖRÖKRE,DE TARTÓSAN.

-SZÍNÉSZ MUNKÁSSÁGOM ELMÚLT 22 ÉVÉT KÖZVETLENÜL BEFOLYÁSOLTA AZ EGRI SZÍNHÁZ ELFOGADOTTSÁGA,VAGY ELUTASÍTOTTSÁGA.RÉSZESE VOLTAM HULLÁM CSÚCSOKNAK ÉS HULLÁM VÖLGYEKNEK.MEGTAPASZTALTAM A KONZERVATIVIZMUSHOZ IGAZODÁST,TÍZ ÉV ÚJÍTÓ,KÍSÉRLETEZŐ SZÁRNYALÁSÁT – ÉS A HAGYOMÁNYOS SZÍNHÁZ ÚJRAKERESÉSÉT...CSAK A GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZBAN TÖBB, MINT 80 SZEREPET JÁTSZOTTAM ( A LISTA MERLLÉKELVE). A 2000-TŐL ALAPÍTOTT,3-SZOROS „ÉVAD MŰVÉSZE „VAGYOK, TÖBB KÖZÖNSÉG ÉS SZAKMAI DÍJ BIRTOKOSA,MINT AHOGY „ EGER VÁROS MŰVÉSZETI NÍVÓDÍJÁT” IS MAGAMÉNAK TUDHATOM.2010-BEN AASE-DÍJBAN RÉSZESÜLTEM.

-BÁR MAGAMAT NEM TARTOM RENDEZŐNEK,AZ ELMÚLT ÉVEK (22) MINDEGYIKÉBEN RENDEZTEM LEGALÁBB EGY ELŐADÁST, A MŰFAJI PALETTA EGÉSZÉBEN : GYERMEKELŐADÁSTÓL-OPERÁIG (VILÁGSZTÁROKKAL). MAGYARORSZÁGTÓL, ROMÁNIÁN KERESZTÜL ,SABÁCIG.

-TÖBB MINT 15 ÉVE VEZETEK EGY GYERMEKSZÍNHÁZAT – FELNŐTTEKNEK. EZ EGY( SIKERES) KÍSÉRLET,HOGY TANULMÁNYOZZUK A GYERMEK,MINT „ÜZENETHORDOZÓ” VAGY „TARTALOM-MÓDOSÍTÓ” SZEREPÉT A DRÁMAI CSELEKMÉNY SORÁN...EZZEL A SZÍNHÁZI PRÓBÁLKOZÁSSAL,SZÁMOS EURÓPAI ORSZÁGBAN BEMUTATKOZTUNK.PÁDOVÁBAN ÉS LAZAREVÁCON DÍJAKAT IS NYERTÜNK.

-1998 ÓTA VÁLTAKOZÓ INTENZITÁSSAL,DE TÖRETLENÜL FOGLALKOZOM AZ ÉRTELMILEG SÉRÜLT FELNŐTTEK DRÁMAPEDAGÓGIAI FOGLALKOZTATÁSA PROBLEMATIKÁJÁVAL: KÉT ÉS FÉL ÉVIG VOLTAM A MAGYAR SPECIÁLIS MŰVÉSZETI MŰHELY ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓJA. AZ” ELTE” PEDAGÓGIAI  DOKTORI ISKOLÁJÁNAK 4 FÉLÉVES,DOKTORI TANULMÁNYAIT ELVÉGEZTEM (5-ÖS ÁTLAGGAL) „SPECIÁLIS PEDAGÓGIAI ELJÁRÁSOK” TÉMÁBAN.( TUDOMÁNYOS FOKOZATOM –PHD- NINCS!) E TERÜLETEN ALKALMI ELŐADÁSOKAT TARTOK MŰVÉSZETI TERÁPIÁT TARTÓ MUNKATÁRSAKNAK.

-A SZÍNMŰVÉSZET MELLETT,EDDIGI MUNKÁSSÁGOM MÁSIK FONTOS TERÜLETÉNEK TARTOM A PEDAGÓGIAI TEVÉKENYSÉGET,AMELY KÖZVETLENÜL  A DIPLOMÁLÁS UTÁN KEZDŐDŐTT AZ ÚJVIDÉKI AKADÉMIÁN.AZ EGRI GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ SZÍNÉSZKÉPZŐ STÚDIÓJÁNAK  VOLTAM –KÉT NEMZEDÉKNEK- SZÍNÉSZET TANÁRA ,AZ  ESZTERHÁZY KÁROLY TANÁRKÉPZŐ FŐISKOLA, NEVELÉSTUDOMÁNYI TANSZÉKÉNEK (1998-2004) ÁLLANDÓ KÜLSŐS OKTATÓJA – KOMMUNIKÁCIÓ ELMÉLET,RETORIKA ÉS DRÁMAPEDAGÓGIA TÁRGYAKBAN. A „ CSÚCS” 4 FÉLÉV SPEC. KOLLÉGIUM MEGTARTÁSA A CORVINUS-ON (2004-2006).MANAPSÁG ALKALMI TRÉNINGEKET VÁLLALOK AZ ÜZLETI ÉS POLITIKAI KOMMUNIKÁCIÓ TERÜLETÉN.

-A JELENLEGI SZAKMAI ÉLETVITELEMRE JELLEMZŐ: A 2012/13 ÉVADBAN AZ EGRI SZÍNHÁZBAN KÉT RENDEZÉSEM ÉS HÁROM FŐSZEREPEM VOLT.

EGER,2013.JUNIUS                                                                                                           VENCZEL VALENTIN