Weöres Sándor (1913-1989)
Szombathely, földbirtokos katonatiszt apa + művelt polgárcsalád (anya)
Csönge
középiskolában: vesek. felfigyelnek rá
1933-43: Pécs, joghallgató, majd bölcsész
-- Fülep Lajos - művészetfilozófus és műv.történédsz
-- Várkonyi Nándor - mitológiakutató -- első mítoszversek
1936: Baumgarten.díj
1937-38: Észak-Európa és Távol-Kelet
1939: doktori disszertáció: A vers születése
könyvtáros Pécsett
Hamvas Béla: ősi létegység újrafelépíthetősége, teljességeszmény
1947: Bp.
1948: Károlyi Amy
1949 - szilencium: műfordíások és gyerekversek
elveszti állását az Akadémiai Könyvtárban
1970: Kossuth-díj
70-es-80-as évek: újra publikálhat
I. A 40-es évek
LÍrai személytelenség
- nem énközpontú
. próteuszi költészet - sokféleség, a lírai nézőponok változtathatósága
- keleti filozófiák ihletése
- a személyiséghatárok felnyitása
- az én és a világ egységének újrateremtése
- a lét lényegének kifejezése - orpheuszi költészet
1941: A holdbeli csónakos - lírai dráma
1944: Medúza c. kötet (sorban a 4.)
- szembefordul az egyéniségközpontú költészetfelfogással
- Dalok Naconxypan-ból
- a Rongyszőnyeg első darabjai
- záró ciklus: 120 vers - később is gyarapszik, 160-ig megy fel
álom, fantázia, varázslat (Mab királyné (Rómeó és Júlia, Mercutio monológja))
elsődleges a hangzás. “Játékversek”
- Kínai templom
1945: A teljesség felé .- prózai életbölcsesség-gyűjtemény
1946: Elysium
1947: A fogak tornáca
Hangsúlyossá válnak a zenei elemek. Ritmus, a motívumok térbeli elrendezése
nyelvlogikai játék (kombináció)
automatikus írás mint versépítő eszköz
forma-, ritmus-, téma- és hangzásgazdagság
Magyar Etűdök - ezt is folyamatosan bővíti
Egysorosak
1955: Bóbita - gyermekverskötet
1956: A hallgatás tornya - válogatás
II. A szilencium utáni kötetek
1964: Tűzkút
- ebben: Átváltozások ciklus - szonettek
- itt a 3. szonett címe: Proteus (1957-ben keletkezett)
Érett költészetében elmélyedve sokan nevezték ők próteuszi alkatnak, utalva alakváltó képességére, arra, hogy minden költői öltözetben jól érezte magát, kortól, stílustól, személyiségtől függetlenül. Ez a „játékosság” azonban nem csupán a költői ars (a mesterség) fölényes ismeretéből, az ezt lehetővé tevő isteni adományról tanúskodott, hanem a világkép központi magjává is vált: a sokarcúság csak jelenség: a misztikus-mítoszi, mégis reális Egységnek a kifejeződése. Próteusz – akárcsak a költő – lát és tud, megért és így közvetíteni is képes.
“Weöres humanizmusának és romantikus-esztéta magatartásának kulcsverse ez a szonett. E hitvallás szerint a költő nem lázad, nem harcol, nem küzd, nem is toboroz, nem mozgósít, nem irányít és vezet, nem áll szent őrhelyen sem szoborrá merevült pózban, hanem egyszerűen csak képvisel. Képviseli önkéntelenül, egész lényével, minden sejtjével a tengert, a magasabb szellemet, a szabadságot, képviseli akkor is, ha szabadságától megfosztják, ha gúzsba kötik, bármit tegyenek vele, bármilyen körülmények közé kerül, ezt az eszményt sugározza magából.” (Kenyeres Zoltán: Tündérsíp. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1983. 265. o.)
1968: Merülő Saturnus
- kombinatorika, permutáció
- ismétlődésen alapuló kompozíciók
1970: Egybegyűjtött írások
1972: Psyché
A magyar irodalomban talán szokatlan, hogy valaki énjének egy-egy megvalósítatlan részét egy másik személlyé sűrítse, olykor más korszakba is. A világirodalomban sok példa van erre… Ez a „pót-én-kivetítés” alkalmat ád más temperamentum és más stílus használatára, a szókincs és mondatformálás más módjára: vagyis nyelvi és szellemi felfrissülésre. A kis versciklusban női szív van, mely azonban nem találhat életlehetőséget egy férfi életében, csak áttételesen, versben.
1976: Egybegyűjtött műfordítások
- szerepjáték, nyelvi virtuozitás
80-as évek: egyszerűsödés
- zenei formák
- szétszedhetőség és összerakhatóság
- erősödik a személyes jelleg (öregedés…)