DLA034-0060  Translation and Transcription

[Translation]

Budapest VI, Vilma királynő út 32

8th March 1933

Dear Friend,

My wife^[1] and I were happy to see from your last letter that you are going to spend a few weeks in our beloved Italy. I am a great believer in spending time relaxing and doing nothing in beautiful surroundings, so I can vividly imagine how much pleasure you will find in rambling among the sun-kissed cliffs of Taormina, a town with such a fine setting. I hope you will manage a walk to Mola^[2], perched on high like an eagle’s nest, where one is offered the most succulent oranges – which will just be ripening now. What a pity that we can do more than dream of making such a trip nowadays, since it is impossible to get hold of foreign currency here, or to take more than 50 pengő of our own money out of the country. We are truly behind bars!

[Page 2]

We were lucky to be able to find a hotel in Abbazia^[3] that is willing to lodge us in April for the pengő paid in at the local bank, so we will have the chance to bask in the southern sunshine and walk on the beach for a few weeks, as well as read a few good books. That is what we have to look forward to at the moment, because there is precious little else to be happy about. – Only now do people realise what good times my generation enjoyed! How our capital city came on in leaps and bounds, how much life, energy and creativity there was everywhere! All this has been completely destroyed by the war. Our country has been so wrecked by the not-so-far-sighted theoreticians that – although it has not quite faced up to it yet – it will ultimately be forced to do without the comfortable luxury of culture. Personally, I am fortunate not to have financial difficulties – with the help of my foundation I have been able to offer support to numerous fellow artists and for our gallery I have bought a really

[Page 3]

accomplished painting by László Paal [sic]^[4] and Benczúr’s fine three-quarter-length portrait of Trefort, the former Culture Minister.^[5]

Hóman the [current] Culture Minister^[6] is now busying himself with trying to bring Hungarian artists together under the auspices of the Műcsarnok’s spring exhibition. Although the Műcsarnok is worried about losing its autonomy over this, it looks to me as though he is going to succeed. He has set up a separate jury – quite distinct from the Műcsarnok’s own jury, which hasn’t changed for 10 years – specifically for the purpose of judging the artworks. The only trouble is that the general public of today is not interested in the arts, they have other things to worry about – or so it seems!

Forgive me – Dear Friend – for sounding such a melancholy note, but in the face of such misery it is different to do otherwise. The enchanting view from the “Timeo”^[7] will make up for it all.

The rector of the College [of Fine Arts] is very sorry that the young people have been so dilatory in thanking you for your generous donation.

[Page 4]

I hope it may be some compensation to you to know that your donation has allowed us to finance around 500 lunches for young people living in generally very straitened circumstances. – What will become of them? Only a very small proportion of them will be able to find work.

God bless you – Dear Friend! Have a wonderful holiday and be sure to rest yourself as soon as you feel tired. After a certain age – alas – the days begin to pass very quickly. I certainly feel that dusk is descending on me! A respectful kiss of the hand to your wife!

With affectionate greetings from your admiring friend,

Ede Balló

My wife also sends her best regards. She is very taken up at the moment with furnishing the villa she built in Leányfalu^[8] last year.

[Transcription]

VI Vilma királynő ut [sic] 32

Budapest 1933 III 8.

Kedves Barátom!

Feleségemmel együtt örömmel olvastuk utolsó leveledben, hogy az általunk annyira szeretett Italiában fogtok egynehány hetet eltölteni. Én már a legnagyobb mértékben méltányolom a szép helyen való, teljesen gondtalan semmitevéssel [sic] eltöltött pihenést és úgy élénken tudom elképzelni: mennyi élvezetek lesz a különösen szép fekvésű Taormina napsütött szikláin való sétálás alkalmával. Remélem, hogy felsétáltok egyszer a sasfészekszerűen fekvő Mólába is, ahol a legizletesebb, épmost [sic] érő narancsokkal kínálják meg az embert. – Beh kár, hogy mi jelenleg ilyen utazásokra nem gondolhatunk, mert hiszen külföldi pénzt nálunk szerezni, vagy a miénket 50 pengőnél nagyobb mennyiségben kivinni lehetetlen. Valóságos fogság ez!

[Page 2]

Még szerencse, hogy sikerült Abbaziában Hotelt találnunk, mely hajlandó minket Aprilis havában ellátni itteni Bankban befizetett pengők árán és ilymódon módunkban lesz nehány hetet déli napon sütkérezni, szép tengerparton bolyongni és a mellett nehány jó könyvet elolvasni. Jelenleg ez az, aminek örülünk, mert különben bizony kevés alkalom kínálkozik örömre. – Csak most látja az ember, hogy az én generációm milyen szép időket élt! Mennyire fejlődött fővárosunk minden tekintetben, mennyi élet, törekvés és alkotás mindenütt! Mindezt a háború teljesen megakasztotta. Hazánkat annyira tönkretették a nem nagyon előrelátó theoretikusok, hogy – bár egyelőre nehezen tudja rászánni magát – utóvégre mégis kénytelen lesz a kultúra jóleső luxusáról lemondani. Még szerencse, hogy nekem anyagi gondjaim nincsenek – alapítványom segítségével számos collegámnak is nyúlhatok hóna alá és képtárunk számára megvettem egy igen

[Page 3]

művészi Paal László képet és a Benczúr Trefort volt kultusminiszter szép térdképét.

Hóman kultuszminiszter most azon fáradozik, hogy a magyar művészek összességét a Műcsarnokunkban a tavaszi kiállítás keretében egyesítse. Bár a Műcsarnok ebben egyedüluralmának veszélyeztetését látja, úgy látom, hogy ez neki mégis sikerülni fog. Általa külön e célra összeállító jury – függetlenül a Műcsarnok 10 év óta nem változó juryjétől fogja a műtárgyak elbírálását elvégezni. Csak az a kár, hogy a mi közönségünk jelenleg nem érdeklődik a művészetek iránt, más gondjai vannak – úgy látszik!

Bocsáss meg – Kedves Barátom – hogy ilyen szomorú húrokat pendítettem meg, de ennyi nyomor láttára ez nemis lehet másképen. A „Timeo”-ból váló gyönyörű kilátás majd kárpótolni fog mindezért.

A főiskola rektora igen röstelli, hogy a fiatalok annyira késnek nagylelkű adományod megköszönésével.

[Page 4]

Kárpótoljon ezért az a kellemes tudat, hogy circa 500 ebédet biztosítottál adományoddal a többnyire igen szűk viszonyok között élő fiataloknak. – Mi lesz ezekből? Ezeknek igen kis része sem fog bírni elhelyezkedni.

Isten Veled – Kedves Barátom! Élvezzétek gyönyörű utatokat és ne restejl pihenni valahányszor elfáradtál. Bizonyos koron túl – sajnos – nagyon gyorsan repülnek a napok. Nálam nagyon alkonyodik már! Feleségednek tiszteletteljes kézcsókomat!

Szeretetteljesen üdvözöl tisztelő barátod

Balló Ede

Feleségem is küldi legszivélyesebb üdvözleteit. Ő jelenleg a tavaly Leányfalun épült villájának bútorozásával van elfoglalva.

Editorial Note:

Ede Balló (1859-1936), Hungarian artist. Trained at the Mintarajziskola under Bertalan Székely, at the Vienna Academy in 1881 and at the Munich Academy from 1882 to 1885. Worked in Madrid and Rome. Best known as a copyist of Velázquez and the Dutch masters. He was a professor at the Budapest Academy of Fine Arts from 1894 to 1923.

AH (translation & transcription)

20/12/2024

KB (summary)

17/10/2009