Tragédia és komédia különdsége:

Tragédia:

A tragédia a görög tragódia (kecskeének) szóból származik. Uralkodó esztétikai minőség a tragikum. Tragikus végkimenetelű konfliktust, visszafordíthatatlan értékvesztés hordoz magában. Elsődleges célja félelem, szánalom keltése a nézőben, míg eljut  a katarzis állapotáig. A tragédia főhőse a tragikus hős, egy különleges lény. Jelleme messze az áltlagember fölé emeli alakját. Értékrendje szilárd, kompromisszumokra nem hjalandó, cselekvő hős. A tragikus hős többnyire a korszakban általánosan elismert, pozitív erkölcsi értéket képvisel, céljaiért vállalja a harcot, s az ellenerőkkel való küzdelemben bukik el. Céljai a drámai cselekményben pontosan kirajzolódnak. Ismeri szándékai mgvalósitásának lehetséges követkézményiet, és vállalja őket. Ezeket a tulajdonságok fenségesé teszik alakját. A műfaj alapjellemzője a fennköltség.

Arisztotelész ars poétikája szerint:

Komoly, befejezett és meghatározott terjedelmű cselekmény utánzása. A hős küzdelme és bukása részvétet, félelmet kelt a befogadóban, és az erkölcsi felemelkedéshez, a káros szenvedélyektől való megszabaduláshoz vezet (katarzis = megtisztulás).

Két típusát különböztetjük meg:

  • Patetikus tragédia:

Cselekménye a fontos, mert a szenvedés külsőleg megnyilvánulása következtében válik tragikussá.

  • Etilus tragédia:

A megtisztulás erkölcsi értelemben zajlik.

Görög tragédia szerkezeti egységei:

  • Prologosz: a főhős monológja vagy 2 szereplő dialógusa
  • Parodosz: az első kardal. A kar tánccal kísért bevonulási éneke.
  • Sztaszimon: „állódal” Minden későbbi kardal, a kar a helyén van.
  • Epeiszodion: párbeszédes rész, ami két kardal között van
  • Exodosz: az sztaszimont követő dialógus rész (befejezés, végkifejlet)
  • Exodikon: a kar kivonulási dala, amely tanulságot, bölcsességet tartalmaz
  • Kommosz: a szereplő és a kar közös panaszdala

Görög triász:

  • Aiszkülosz
  • Szophoklész
  • Euripidész

Tragédiaszerzők:

  • Corneile
  • Ravine
  • Csehov
  • Katona
  • Madách
  • Katona József
  • Shakespeare

Komédia:

Ma a tragédia mellett a dráma másik alapvető műfaját értjük alatta. Uralkodó esztétikai minősége a komikum. Eredete a komosz ( falusi mulatság, komédia). Olyan drámai műfaj, amelyben a világot komikusan ábrázolják, ezzel a nézőt nevetésre ösztönzik. A nevetés az igazságosság nevében megtorolja az erkölcsi értékeken esett sérelmet.Értékszerkezete alapján az önmagunkat valódi értékeknek feltüntető álértékek pusztulását mutatja be. Boldogtalansággal kezdődik és boldogsággal végződik. Kisszerű emberek illetve kicsinyes emberi tulajdonságok ütköznek egymással vagy a körülményekkel, megoldása többnyire szerencsés, de legalábbis nem szerencsétlen. A műfaj középpontjában mindig egy vagy több konfliktushelyzet áll, melynek valamely szerencsés fordulat következtében lesz megoldása. Gyakran álértékeket mutat, keveredik benne a valóság és a látszat. Hősei nem kiemelkedő egyéniségek, hibái és tévedései általánosak, típusát az ismétlődés eleme formálja, kicsinyes szenvedély vezérli, egy rögeszme megszállottja, előítéletének rabja, nem személyiség, inkább emberi alakkáformált fogalom (álszent, vénkisasszony, fösvény, hetvenkedő katona…). A hős küzdelmét általában lelepleződés zárja. Mai szóhasználatban a komédia gyakran azonosul a bohózattal és inkább a vígjáték fogalmat használjuk a műfaj megnevezésére.

Arisztotelész:

A hitványabbak utánzása, de nem a rosszaságé a maga egészében, hanem a csúfságé, amelyhez hozzátartozik a nevetséges is. A nevetséges ugyanis valami hiba vagyis fájdalmat és így kárt nem okozó csúfság.

Bergson:

A komikum az automatizmus, a merev gépiesség leleplezőése.

Két típusa van:

  • Helyzetkomikum: az a formája, amelyben a komikus esemény nem saját belső tulajdonságai miatt, hanem a külső események folytán válik nevetségessé. A komikum főként a komikus helyzetre épül (csere, véletle, hasonlóságfélreértés).
  • Jellemkomikum: az a formája, amikor a tulajdonságai miatt válik nevetségessé. A komikum a jellemből fakad.

Görög komédia írók:

  • Arisztophanész
  • Lüszisztraté
  • (Műveiket ókomédiának nevezik. Az úgynevezett újkomédia a hellenizmus korában alakult ki, fő tárgykörei a mindennapi élet jelenségei, a politikai tematika háttérba szorul, megjelenik az alaktipizálás.)
  • Menandrosz

Római vígjátékíró:

  • Plautus

Abgol reneszánsz kiemelkedő komédiaírója:

  • Shakespeare

További komédiaírók:

  • Ben Jonson
  • Carvantes
  • Lope de Vega
  • Moliere
  • Goldini

Magyar komédiaírók:

  • Balassi Bálint
  • Szigligeti Endre
  • Vörösmarty Mihály
  • Eötvös József
  • Csiky Gergely