A mellrák kialakulása, lehetséges pszichoszociális okai, háttere

Dr. Szabó-Tóth Kinga

ME BTK Szociológiai Intézet

2016 telén a Mellrákinfó Egyesület kérésére online kérdőíves felmérést végeztünk mellrákban érintett nők körében annak feltárására, hogy a betegség milyen társadalmi, szociális, kapcsolati okokkal hozható összefüggésbe és milyen következményekkel jár az abban érintett nők számára.

A kérdőívet összesen 216-an töltötték ki.

1. ábra: A válaszadók életkori megoszlása (%)

Az életkori megoszlást mutató 1. ábra alapján látható, hogy a legtöbb válaszadónk a 41-50 éves korosztályból került, ugyanakkor nagyjából minden ötödik válaszadó 40 éves vagy annál fiatalabb.

A mellrákkal kapcsolatos elemzések azt mutatják, hogy a betegséggel leginkább érintett korosztály az 50 feletti: innen kerül ki a betegek kétharmada. Kutatásunk alanyainak életkori megoszlása lehet, hogy inkább a Mellrákinfó Egyesület tagsága miatt alakult úgy, ahogyan, vagy az is elképzelhető, hogy az online kérdőívet annak jellege miatt inkább a fiatalabbak töltötték ki.

A következő ábrán látjuk, hogy többségük 40 év feletti volt, amikor daganatát diagnosztizálták. Magas arányt képviselnek azok is, akiket ez a diagnózis 40 éves koruk előtt ért.

2. ábra. A daganat diagnosztizálásakor a válaszadók életkora (%)


3. ábra. A válaszadók családi állapot szerinti megoszlása (%)

A válaszadók több mint 80%-a párkapcsolatban él, 14%-uk elvált és egyedül van.

A KSH adatait azt mutatják (2011-es népszámlálás), hogy a 15 éves és annál idősebb lakosság 11,6%-a elvált státuszú és 44,4% a házasok aránya (ebben a nők és férfiak is benne vannak).

Kutatásunk alanyai körében mind a házasok, mind az elváltak aránya magasabb. Ez azért is lehetséges, mert kisebb a fiatalok száma a mintában, illetve kisebb az idősebb korosztály aránya is (ez utóbbi azért is felelős, hogy míg a 15 éves és idősebb népességben az özvegyek aránya összességében 11,5%, addig nálunk csak 3,9%).


4. ábra. A válaszadó családi állapota a daganat diagnózisának idején (%)

A fenti ábra bemutatja, hogy jelentős változás a válaszadók családi állapotában a korábbi és jelenlegi helyzet között nincsen.


5. ábra. A válaszadók legmagasabb iskolai végzettsége (%)

A KSK 2011-es adatai szerint a nők 19,7%-a rendelkezik felsőfokú végzettséggel, a mintánkban ez az arány 34%. Feltételezhető, hogy a magasabban kvalifikált nők keresik fel a Mellrákinfó Egyesületet, illetve népegészségügyi kutatások mutatják, hogy a mellrák kialakulásának esélye a kvalifikáltak körében magasabb is.

Temérdek irodalom foglakozik azzal a kérdéssel, hogy örökölhető-e a rák, vagy a hajlamosító tényezők örökölhetőek (inkább az utóbbival értenek egyet a szakemberek) – mi ezzel a kérdéssel itt nem kívánunk foglakozni.

Kutatásunk során ennek kapcsán az derült ki, hogy a válaszadók közel 62%-a nem tud a családban a felmenői között olyanról, akinek szintén mellrákja volt. Magasnak mondható azoknak az aránya, akinek az édesanyja vagy nagymamája is szenvedett ebben a betegségben (összességében 21,6%).

1. táblázat. Volt-e a felmenők között olyan, akinek szintén mellrákja volt? (%)

igen, édesanyám

12,5

igen, nagymamám

9,1

igen, egyéb rokon a női ágon

16,8

nem

61,6

összesen

100,0


Az erre irányuló kérdésből kiderül, hogy a mellrákot elszenvedők vagy jelenleg is átélők jelentős többségét foglalkoztatja, hogy vajon mitől alakult ki a daganata.

Ez szintén összefüggésben állhat azzal, hogy a kérdőívet kitöltők az Egyesület tagjai és mint ilyenek, valószínűsíthetően azért is lettek egyesületi tagok, hogy többet megtudjanak a betegség természetrajzáról, lefolyásáról, magukról, egymásról, a lehetséges gyógymódokról – azaz az egyesületi tagság ténye önmagában is hozzájárulhat ehhez az eredményhez.

2. táblázat. Foglalkoztat-e a kérdés, hogy miért alakult ki nálad a daganat? (%)

igen

82,9

nem

17,1

összesen

100,0

Kíváncsiak voltunk arra is, hogy a válaszadó milyen okokra vezeti vissza a daganat kialakulását.

Ennek kapcsán több választ is megjelölhettek a kérdőív kitöltői. Ahogyan az a 6. ábrán látható, a válaszadók több, mint a fele genetikai adottságnak, illetve örökletes betegségnek tartja a mellrákot. A válaszadók csaknem kétharmada nem megfelelő életmódjával magyarázza betegsége kialakulását. Többen jelölik meg a stresszt illetve pszichés tényezőket is.

6. ábra. Véleményed szerint milyen okra/okokra vezethető vissza a daganatod? (említés %)

Azok, akik az egészségtelen életmódot, mint lehetséges okot bejelölték, választhattak a 7. ábrán bemutatott lehetőségek közül.

Látható, hogy a legtöbben az alkoholfogyasztást jelölték meg.

7. ábra. Mely egészségtelen életmódbeli tényezőt okolod a mellrákod kialakulásáért? (az előző kérdésnél az egészségtelen életmódot válaszolók %-a)

8. ábra. Kire/mire számíthattál betegséged idején? (említés %)

A fenti, 8-as ábrán mutatjuk, be, hogy a válaszadók kire számíthattak betegségük ideje alatt. Ennél a kérdésnél több választ is megjelölhettek a kérdőív kitöltői.

Minden ötödik válaszadó jelöli meg az Egyesületet. Sokan bíztak az orvosukban, majdnem ugyanennyien a házastársukra, párjukra (is) számíthattak. Kevesen vették igénybe pszichológus segítségét. Örvendetes, hogy viszonylag kevesen maradtak a betegséggel teljesen egyedül.

Mint ahogyan a 3. táblázatból kiderül, a válaszadók egyharmada még gyógyulófélben van, a legtöbben pedig tünetmentesen. Nagyjából minden tízedik válaszadó jelölte meg azt, hogy még nagyon a „sűrűjében” van.

3. táblázat. Hogy vagy most? (%)

tünetmentesen

35,3

több, mint egy év telt el az utolsó kezelés óta és azóta nincs daganatos elváltozásom

18,4

gyógyultan

9,0

még gyógyulófélben vagyok, kezelésen veszek részt

28,9

még nagyon a „sűrűjében”

10,4

összesen

100,0

A következő ábra összegzi, hogy mennyi idő telt el az onkológiai kezelést követően.

9. ábra. Hány hónap telt el az onkológiai kezelésed befejezése óta? (%)


A 10. ábrán látható, hogy a válaszadók több, mint a fele műtéten (is) átesett. 48%-uk sugárterápiás kezelést, 40%-uk kemoterápiás kezelést (is) kapott.

10. ábra. Milyen onkológiai kezelésben részesültél? (említés %)

4. táblázat. Van áttéted? (%)

van

17,1

nincs

82,9

összesen

100,0

Mint látható a 4. táblázatból, a válaszadók jelentős részének nincsen áttéte.

Kutatásunk során rákérdeztünk a válaszadó érzelmi állapotára, boldogságérzetére is.

Az eredményeket az 5. táblázat mutatja be. Látható, hogy egy tízes skálán a válaszok átlaga 7,15 volt. Ez eléggé meglepő adat első ránézésre. Ha figyelembe vesszük, hogy a válaszadók jelentős részének nincsen áttéte, akkor ez az átlag talán magyarázható az e feletti örömmel.

A boldogságkutatások azt mutatják, hogy a nők általában boldogabbak, mint a férfiak, az életben jobban tudnak az apróságoknak örülni, több jó pillanatot tudnak felidézni egy-egy nap után.

Azt is kimutatják ezek a felmérések, hogy a jobb jövedelműek között és azok között, akiknél a társas támogatás szintje magas, magasabb a boldogságérzet is. Ez magyarázhatja kutatási eredményeinket, hiszen láttuk, hogy válaszadók egyharmada magas iskolai végzettségű és nagy arányban számoltak be a társas támogatás jelenlétéről is.

5. táblázat. Egy tízes skálán mennyire érzed magad boldognak jelenleg? (%)

1

3,0

2

2,5

3

3,0

4

3,0

5

15,0

6

6,0

7

13,0

8

23,0

9

15,0

10

16,5

összesen

100,0

átlag

7,15

Vizsgáltuk az élettel való elégedettséget is. Ennél a kérdésnél is magas átlagpontszámot kaptunk (lásd 6. táblázat).

6. táblázat. Egy tízes skálán mennyire érzed magad összességében elégedettnek az életeddel? (%)

1

1,0

2

2,0

3

5,0

4

4,0

5

13,0

6

5,0

7

17,0

8

24,5

9

17,0

10

11,5

összesen

100,0

átlag

7,13

Végül arra is rákérdeztünk, hogy mit tanácsolnának azoknak, akiknél mellrákot diagnosztizáltak.

A válaszok alapján az a kép rajzolódik ki, hogy csak előre szabad nézni, hinni kell a gyógyulásban, mert a betegség gyógyítható, életmódot kell váltani, nem szabad belefelejtkezni az önsajnálatba, jó orvost kell keresni és abban megbízni, koncentrálnia kell saját magunkra és sokat kell pihenni illetve többen említették, hogy fel kell keresni a Mellrákinfó Egyesületet.

Miskolc, 2017. január 28.