József Attila közéleti versei

A magyar irodalom legkiemelkedőbb tehetségű és legtragikusabb sorsú költője. Egész költészete a szegények, elnyomottak iránti elkötelezettségéről tanúskodik.

-> Curriculum vitae

Életrajz

1905-ben Budapesten született, édesapja 1908-ban elhagyta családját, édesanyja igen nehéz körülmények között nevelte, három gyermekét (Jolán, Eta, Attila). Rövid ideig menhelyi gyerekként Öcsödön nevelő szülőknél élt (1910). A Ferencvárosban gyerekeskedett, a mama halála után 1919-ben nővérének a férje, dr. Makay Ödön lett a gyámja, így jómódú polgári környezetbe került, kapcsolata azonban gyámjával nem volt jó, az ő segítségével azonban mégis továbbtanulhatott, Makóra került gimnáziumba, azonban otthagyja az iskolát, de tanárai kérésére magántanulóként befejezi. Juhász Gyula segítségével diákként jelentette meg első verseskötetét (1922, Szépség koldusa), 1924 őszén beiratkozott a szegedi egyetemre, magyar-francia szakra. Egyetemistaként jelent meg második kötete „Nem én kiáltok”, ebben jelent meg Tiszta szívvel című verse, ami miatt elhagyta az egyetemet. 1925-ben Bécsben töltött egy évet, itt ismerkedett meg a magyar emigrációval (Kassák Lajossal elsősorban), és az avantgárddal. Itt került kapcsolatba a dúsgazdag Hatvani Lajossal, ő bőkezű mecénás, ő lett pártfogója és komoly támogatója József Attilának. Az ő segítségévvel kerül ki Párizsba, egy ideig a Sorbonne-ra is járt. József Attila megismerkedett a francia szürrealizmussal és avantgárddal, olyannyira, hogy néhány verset franciául, a szürrealizmus stílusában írt. Hazatérte után a budapesti egyetemre iratkozott be, de tanulmányait nem fejezte be. ’28-ban ismerkedett meg Vágó Mártával, aki korai szerelmes verseinek egyik ihletője lett. Megjelentette harmadik kötetét Nincsen apám sem anyám címmel. Erre az időszakra (1930 körül) esik a baloldali illegális mozgalmakkal kiépülő kapcsolata. Szemináriumokat vezetett, agitatív verseket írt, de kezdettől gyanakvás és bizalmatlanság vette körül a pártban, ez 1934-ben a párttal való szakításhoz vezetett. Új nő jelent meg életében, Szántó Judit: az illegális mozgalom egyik harcos tagja, élettársként fontos szerepe volt. 1936-ban a Szép Szó c. folyóiratnak lett a szerkesztője. Ekkor már súlyos beteg volt, részben fizikális állapota, részben idegi-lelki eredetű betegsége egyszerre súlyosbodott, 1937-ben Balatonszárszón öngyilkosságot követett el.

I.

Tiszta szívvel (1925). Korai vers, ars poeticának is tekinthető, nem a költészeti alapelvek, hanem költői szerep szempontjából.

Korai versei még nem nevezhetők a szó teljes értelmében közéletieknek. Ugyanakkor ebben a költeményben már megszólaltatja azt az élethelyzetet, ami gyerekkorát és indulását jellemzi: a semmiből, a nélkülözésből jövő fiatal költő elszántságát és annak a tudatát, hogy nem az egyén a rossz, hanem a társadalom.

II.

A 30-as évek első felében megváltozott költői hanggal, sajátos egyéni mondanivalóval jelentkezik a költő. Megjelenik költészetében az agitatív politikus hang, ami összefügg azzal, hogy 1930-ban bekapcsolódott az illegális kommunista pártba, szemináriumokat tart, előadásokat vezet. A mozgalomban ismerte meg Szántó Juditot, akivel 5 évig együtt élt. A kommunizmustól később elidegenedett, látta, hogy nem váltja be a hozzá fűzött reményeket.

Az ekkor keletkezett közéleti verseiben hangsúlyossá válik a táj: újszerű tájköltészet formálódik. A legfontosabb versek itt: Külvárosi éj (1932), Téli éjszaka(1933), A város peremén (1933).

József Attila költészetében igen gyakori a külvárosi táj képe, motívuma. A józan számvetésnek, az ábrándok nélküli valóságképnek felel meg a sivár külvárosi táj és a táj lakóinak ugyancsak sivár élete.

A sivárság, üresség érzését kifejező külvárosi táj művek egész csoportjában meghatározható motívum. Verseiben az éjszaka szimbolikus jelentésűvé válik, a történelmi korszakot, a dolgozó osztályok helyzetét jeleníti meg. Egymást erősítik tehát a külváros és az éjszaka motívuma. Ugyanakkor az éjszaka olyan napszak, amelyben a felszíni jelenségek mögött tisztábban lehet felismerni a lényeget, mely tehát a gondolkodás, az elemzés a tudatosulás számára különösen alkalmas.

A költő önmagát is belehelyezi a versbéli tájba, s az indító vershelyzet a valóság megszemlélése az érzékek és a tudat által. Ahol a versindítás nem bontja ki ezt a szemlélődő magatartást, ott legkésőbb a mű befejező részében kerül erre sor.

Egyes külváros- és éjszaka-versekben jelen van a forradalmi látomás is (A város peremén, Külvárosi éj).

 Külvárosi éj (1932)

Az 1932-ben megjelent kötet címadó verse. Ez a költemény egy eszmei és költői fordulat kulcsverse, az itt olvasható tájleíró versek mindegyikében előforduló motívum az éjszaka és a külváros. A külvárosi tájat a költő gyermekként és felnőttként egyaránt jól ismerte. A külváros számára azonban nem egyszerűen táj volt, amit ábrázolt, hanem súlyos társadalmi, politikai mondanivalót hordozó metafora. A külváros képe az élet reménytelenségének, sivárságának a szimbóluma lett. Ezekben a versekben ezért beszélünk külső és belső metaforikus táj ábrázolásáról.

1., első kép a közvetlen környezet bemutatására.

2-4., második kép az éjszakát megszemélyesítve mutatja be, megjelenik a gyárnegyed képe, vagyis kitárul a kép. Szövőgyár, csavargyár, cementgyár, komor hangulatú metafora jellemzi őket, ez azt fejezi ki, hogy családok nemzedéke dolgozik itt haláláig.

5-7., harmadik kép a szövőgyár költői képe még egy megszépített, álomszerű világot mutat be, az itt élő, dolgozó emberek komor sorsának képét érzékelteti a többi gyár.

8-10., negyedik kép, megjelennek az éjszaka jellegzetes emberalakjai, az eddigi mozdulatlanságot mozgás váltja fel. Rendőr, egy motyogó munkás, röpcédulával átiramló elvtárs, kocsmában a szundikáló kocsmáros, a napszámos.

11-13., ötödik kép, a város szélét mutatja be, csattogó vizek, szél, elhanyagolt, nedves, szennyes táj. Komor kép. Lehangoló kép a külvárosról, a látvány fokozatosan látomássá válik.

14-15. hatodik kép, általánosítást fogalmaz meg, ódai hangvételű vallomás, a költő közvetlen megnyilatkozása.

16. Zárlat: imaszerű befejezést ad a költeménynek.

A sötétség, a némaság verse.

Fontossá válik a csönd motívuma. Amikor minden és mindenki alszik, nagyobb a csönd, s mind a zajok és zörejek hatása félelmetes lehet. A teljes csönd a halál birodalma, melyet a vonatfütty, valamint a macska és az éjjeli őr megjelenése tör meg.

Egy másik jellegzetes motívum a víz, az ÁRAMLÁS. A nedvesség, nyirkosság képzete a szegénység, a kifosztottság motívumához kapcsolódik.

A vers utolsó harmadában mindenütt a mozdulni akaró és a mozdulatlanság képeire bukkanunk. A vízképzettel párhuzamosan bontakozik ki vas motívumára utal a munkásságra, a nehéziparra, a vasból készült munkaeszközökre, a szívós munkára. Az eszközök felsorolásából érezhető, hogy egy forradalom tudná megváltoztatni a fennálló helyzetet

Téli éjszaka (1933)

A Téli éjszaka József Attila egyik legnagyobb összefoglaló verse, az 1932-33-as esztendők költői szintézise. A vers élén egy rövid felszólító mondat áll: “Légy fegyelmezett!”. Ezt követi a táj leírása, értelmezése. A nyitómondat önfelszólítás, a költő ezzel próbálja magát felkészíteni az előtte álló feladatra: az embertelen világ ábrázolására. Ennek a feladatnak a milyenségét jól jellemzik az igényes szavak használata (ellobbant, remeg, csendes, lég, finom). Már a vers kezdetén megállapíthatjuk, hogy a tájat nem kívül, hanem belül, a lélek világában kell keresnünk. A konkrét látvány áttűnik az elvont értelmezésbe. A valóság és ennek értelmezésének síkjainak különbözőségét szinte vizuálisan is érzékelteti a költő: a talaj, a táj “felett remeg” az a másik táj.

A vers közepe táján jelentkezik a fagy-motívum, amely ugyan tele van hidegséggel (hideg űr, csont, összekoccannak a molekulák, téli éjszaka), de emellett megjelennek melegebb hangulatú színek is (sárga éjszaka, rozsdalevelű fa, lámpafény). A belső fagy, a társadalmi kivetettség szólal meg ezekben a fagyos képekben – azaz az elidegenedés érzése vált ki szorongást a költőben. A költemény utolsó negyedében megjelenik a város, a városban pedig az ember. Az ember “a város peremén” – állapotban tehetetlen ezzel a világgal szemben.

A költemény záró szakasza ismét megerősíti, hogy a költő nagyon nehéz feladatra vállalkozott: szembenéz saját életével, saját sorsával, aminek azért mégiscsak ő a “tulajdonosa”.

 A korszak jellegzetessége a nagy gondolati versek megjelenése József Attila költészetében, ezek hosszú vagy félhosszú költemények, melyekre a leíró és a gondolati elem szerves egysége a jellemző, ilyen pl. A város peremén, az Elégia, a Téli éjszaka.

III.

József Attila költészetének egyik leggazdagabb korszaka életének három utolsó éve (’34 – ’37). Ekkor írott közéleti érdeklődésű versei (Levegőt!, Ars poetica, Hazám) didaktikusak (tanító célzatúak), közülük a legkevésbé didaktikus  A Dunánál (1936).

Bár József Attila ezekben az években távolabb került a munkásmozgalomtól és forradalmi verseinek sora is megszakadt, közéleti-politikai érzékenysége nem változott.

Levegőt! - műfaja gondolati óda.

A versindító helyzet az éjszaka-versekre utal vissza. Az elhagyatottság motívumaival jellemzett világban jelenik meg a költő, aki hazafelé tart. A versben a mind totálisabbá váló jogfosztottság képei jelennek meg.

A hangsúlyozott személyesség világosabbá teszi, hogy az emberi személyiség létezését veszély fenyegeti.

6 – 9: szenvedélyes hangú tiltakozás egy embertelen és igazságtalan rend ellen, a fájdalmas felkiáltás – „Ó, én nem így képzeltem el a rendet.” – érzékelteti a feszültséget. Felkiáltó mondatok fejezik ki a költő elszántságát. A költő a költői és emberi hitvallását is megfogalmazza – „s nem oly becses… nem vagyok szabad” –, tiltakozik és követeli a szabadságot. Az utolsó sorok egy emelkedett hangvételű megszólítást tartalmaznak, a szabadságot hívja és szólítja, egy olyan társadalmi rendről szólva, amelyben a jó szó és a jó kedv jellemzi a rendszert.

A költemény a magyar antifasiszta líra egyik legszebb darabja.

A Dunánál: megrendelésre készült programvers. A Szép Szó c. folyóirat 1936-os különszámának bevezető verse (a különszám címe: Mai magyarok régi magyarokról). A költemény műfaja óda. Három számozott részből áll, a költő az óda műfajának megfelelően megnevezi témáját, tárgyát, kinyilvánítja róla véleményét, és következtetéseket von le, tanulságot fogalmaz meg.

Első rész: a költemény első része megfelel a költői szokásnak, helyzetleírást ad, képet fest a Dunáról és megjeleníti a tájban a szemlélődő költő alakját. A Duna összeköti a múltat és a jövőt a jelenen át.

Második rész: általános érvényű filozofikus összefoglalás a jelen és a múlt kapcsolatáról, a jelen embere csak az ősök tapasztalataival élhet, csak a múltat ismerve érthetjük meg a jelent. Minden sorpár egy fontos kijelentés, a költő az ellentétek feloldására törekszik.

Harmadik rész: emelkedett, ünnepélyes hangvételű, meghosszabbodott strófák, terjedelmesebb mondatok követik egymást. A 3. rész a múlt és a jelen mellé hangsúlyosan vonja be a jövő képét. A múlt, a jelen és a jövő idősíkja a strófa végén összetalálkozik: “e múltnak már adósa szelíd jövővel – mai magyarok!” A költő a múltból és a jelenből vonja le a tanulságot, hogy csak a múltat vállaló emberiség tudja rendezni a jövőt, itt elsősorban a Duna-medence népeinek az együttélésére és együttműködésére utal. Mozgósító, agitatív sorokkal fejezi be a költeményt, kijelölve a magyarság számára a legfontosabb feladatokat.

Hazám: megrendelésre készült programvers. A Szép Szó 1937-es különszámához írt bevezető vers (a különszám címe: „Mi a magyar most”). Kifejezetten a jelen problémáival foglalkozik. József Attila a népi írók falukutató mozgalmának szociológiai eredményeit foglalja versbe. 7 részes, mindegyik rész egy-egy szonett.

1 – 7: a költő személyes vallomását fogalmazza meg, a közbeeső szonettek pedig körképet adnak a ’30-as évek Magyarországáról, a nemzeti nyomor képeit jeleni meg 1 – 1 szonett.

1: szokásos verskezdés, megjeleníti a lírai helyzetet, hazafelé megy, csodás nyári éjszaka, szinesztéziával, megszemélyesítéssel jeleníti meg az éjszakát a költő, ezzel ellentétesek a költő gondolatai. Hajléktalanokat lát, megjelenik előtte a szegénység, a nemzeti nyomor képe. Témamegjelölés. Ilyen versindítást láttunk a Levegőt!-ben.

2: felsorolja azokat a gondolatokat, nemzetpusztító bajokat, amelyekkel nap mint nap találkozik, itt a felsorolás, mint fontos stíluseszköz, a pontos, részletező társadalomrajz céljait szolgálja.

3 – 4: a falu sorsát, a vidék problémáit részletezi, a földesúr és a szegényparasztság ellentéte az egyik nagy gondja az országnak, a politikai elnyomás a másik (nyílt szavazás)

5: a városi szegények, a munkások gondjait fogalmazza meg a költő ebben a részben, a politikai gazdaságtan és a városi élet szavaival teszi hitelessé.

6: az általános hangulat, a belpolitikai helyzet rövid értékelése.

7: a vers zárlata. Patetikus, ünnepélyes hangvételű, hazafias vallomás. A Szózat vallomását juttatja eszünkbe. Ebben a részben nagy szerepe van a mondatpárhuzamnak, zenei nyomatékosító elem az alliteráció és az érzelmi feszültség kifejezése a sok felkiáltó mondat. A gondolatjelek ugyancsak nyomatékosítanak. József Attila hazaszeretetének, antifasiszta meggyőződésének legszebb példája ez a vers.

Ars poetica: jelzi a cím, hogy költői hitvallást fogalmaz meg. Ez a vers is a Szép Szó folyóiratban jelent meg 1937-ben.

A költő a művészet elméleti kérdéseit érintve céljaként a valóság ábrázolását jelöli meg. Szembefordul az öncélú költészettel. Megfogalmazza költői, emberi programját, nem hajlandó a megalkuvásra, komoly, az igazság kimondása a célja, teljességre törekszik, a szellemi igényesség vezeti, a vers végén a jövőbe tekintve optimista hangon szól a költői utóéletéről, s hisz abban, hogy az ember előtt nagy lehetőségek állnak, a képzelet, az értelem és az érzelem együttesen váltja valóra az ember jövővel kapcsolatos álmait.

Források:

http://sulihalo.hu/diak/kidolgozott-erettsegi-tetelek

http://erettsegi.com/tetelek/irodalom/jozsef-attila-kolteszete-verselemzesek/

http://erettsegizz.com/magyar-irodalom/jzsef-attila/

http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/palyan.htm