A szöveg felépítése, egységei

A szöveg a beszéd legnagyobb egysége. A mondatnál magasabb szintű, egymással összefüggő mondatok sorából álló, szerkesztett nyelvi egység.

Szövegnek tekinthetünk minden formába öntött megnyilatkozást, amely tartalmilag a teljesség, megformáltságban a kerekség, lezártság érzetét kelti. Terjedelme és megformáltsága a beszélő mondanivalójához és a közlés céljához, szerepéhez (tájékoztatás, kifejezés, felhívás) igazodik, lehet rögtönzött, mindennapi szöveg, de lehet igényesen megszerkesztett mű is. A szöveg a kommunikációs folyamat része.

Terjedelme változó lehet. A hosszabb szövegek nagyobb egységekre bonthatók: bekezdésekre, fejezetekre. De egy mondat is lehet szöveg, ha egy teljes lezárt egységet képez. Pl. Dohányozni tilos!

A szöveg felépítését vizsgálva beszélhetünk makroszerkezetről és mikroszerkezetről.

Makroszerkezet

A teljes szövegnek általában van címe, és fő szerkezeti egységei a szabályosan szerkesztett szövegekben a bevezetés, a tárgyalás és a befejezés. Ezek tartalma természetesen függ attól, milyen típusú és terjedelmű szövegről van szó. Példának véve egy néhány oldalas érvelő vagy leíró szöveget, a részek tartalma a következő lehet:

Bevezetés: ide kerül az értekezés célja, a téma megjelölése, főbb szempontok megjelölése / az érvelés témája, a tétel, amit véd a szöveg. Általában a bevezetés tartalmazza az ún. fókuszmondatot: ez egy olyan tételmondat, ami az egész szöveg lényegét, mondandóját összegzi.

Tárgyalás: Ez a szöveg legterjedelmesebb része, a leíró szöveg részletezően bemutató része / az érvelés vagy cáfolat helye, a téma bővebb kifejtése tehát ebben a részben folyik. A tárgyalás adja tehát a szöveg leglényegesebb, leginformatívabb részét. A tárgyalás újabb bekezdésekre tagolható, amelyek elrendezése adja meg ennek a szövegrésznek a belső szerkezetét, hiszen nem mindegy, hogy a tárgyalás egyes elemeit – a gondolatokat s az azokat kifejtő bekezdéseket – hogyan rendezzük el. Az elrendezés függ a szöveg típusától is.

A leggyakoribb szövegszerkezet-típusok: az időrendre, a térbeli rendezettségre épülő, a logikai elvre épülő, a láncszerűen szerkesztett (lineáris), keretes, mozaikszerű és képzettársításos szerkesztésű szövegek – ilyenek lehetnek a leíró vagy elbeszélő szövegek. Petőfi tájversei pl. gyakran a térbeli elrendezést követik szerkezetükben. Az érvelő, felhívó szövegek elrendezését a logikai lánc, az érvek erősségének figyelembe vétele határozza meg.

Befejezés: Ez a bekezdés összefoglal, visszatekint a szöveg egészére vagy tanulságot von le. Részben megismételheti a bevezetésben leírtakat, részben összegez, következtetést tartalmaz, esetleg kitekint, felvázolja a szöveg témájának további taglalási lehetőségeit.

Mikroszerkezet

A bekezdés és a nála kisebb szövegegységek adják a szöveg mikroszerkezetét.

A mikroszerkezet a bekezdések belső szerkezete. Azért „mikro”, mert tulajdonképpen egy jól szerkesztett bekezdésnek ugyanolyan hármas tagolásának, ugyanolyan felépítésének kellene lennie, mint egy teljes szövegnek. Egy bekezdést tehát ugyanúgy felbonthatunk kisebb egységekre, mondatokra vagy mondattömbökre, mint egy szöveget.

A bekezdés első mondata afféle bevezetés, amelyben igen gyakran a bekezdés fő állítását találjuk: ez a tételmondat. A tételmondat másutt is szerepelhet, de jó, ha a bekezdés elejére kerül, mert növeli az áttekinthetőséget, a logikusságot, az érthetőséget.

A tételmondat után általában egy több mondatból álló mondattömb következik, amelyben a tételmondat kifejtése, igazolása, részletezése áll, esetleg példák, érvek, kisebb elemek vizsgálata – a szöveg típusától függően. (A ’mondattömb’ annyit jelent, hogy több, egymással összefüggő mondat egységet képez, de ez az egység kisebb egy bekezdésnél. Egy hosszabb bekezdés több mondattömbből is állhat.)

A zárómondat összegzi a tétel állításait, következtet, megerősíti a tételmondatot, és továbblép, mutatja a lehetséges irányt, amit a következő bekezdésben viszünk tovább.

Látható tehát, hogy a mikroszerkezet leképezi a makroszerkezetet.