Erik

© OPENHU Horváth Gábor

hgabor47@gmail.com


Izmai elfáradtak. Szemei égtek a tűző napsütéstől, emiatt csak hunyorítani tudott. De nem állhatott meg, sietnie kellett. Úgy tudta, hogy még van egy telefonfülke az egyik sarkon. Talán el fog késni, de telefonon idejében elérheti Rolandot...

Pár évvel ezelőtt még divat volt a telefonfülke. Csak bedobott pár “garast” és tárcsázhatott.

Tárcsa... Milyen fura szó, ma amikor már minden elektronikus tappantyúzatos, maszturbancia. A fiatalabbak azt sem tudják, mit jelent. De a kagylóról is kb. az osztriga jut eszükbe. Ezen a gondolaton majdnem hangosan felröhögött, de végül csak egy vicsorgásig jutott két sípoló lélegzetvétel között.

Pár napja minden rendben volt még. Szokásos tevékenységei egy igazi átlagos, unalmas hetet ígértek. Szerette a munkáját, azért is maradt ebben az állásban. A nagy váltás után ismerőseinek többsége begolyózott. Erik legalábbis így gondolta. Üres üzemek, elhagyott irodák. Bár továbbra is kötelező volt dolgozni, nagyon sokan ezt másképpen gondolták, kivették éves “szabadságukat”- az egymás közt csak nyugdíjnak nevezett valamit. Erik viszont nem változatott mindennapjain. Nem volt ezzel egyedül. Hajdani barátja, egy borgőzös állapotában elszólta, hogy őket egymás közt csak “zakkantaknak” hívják, akik még mindig dolgoznak. Erikben is felmerült, hogy tényleg talán Ő látja rosszul, de még nem talált jobb nézőpontot.

Hat évvel ezelőtt egyik napról a másikra változott meg minden. Úgy érezte, méltánytalan dolog történt vele, és nem ezt érdemelte volna. Akkoriban egyszerűen, és talán nem is túl igényesen élte mindennapjait, de volt egy biztos pont. Helga. Uhhh, most is így visszaemlékezve: szerette. Talán egyoldalúan és jobban, mint szabad lett volna.

De Helga is nyugdíjazta magát.

Na ezen megint nyiharásznia kellett. Járókeretes, pápaszemes, vén trottyok. Legalábbis annak kellene lenniük, ha nyugdíjasnak hívják magukat. A nyugdíjas nem bulizik éjjel nappal, nem iszik rohadásig, és napjai sem azzal telnek, hogy, újabb és újabb rucikat szerezzen be. A nyugdíjas nem lehet ilyen. És főleg nem lehet húszéves.

Meglepetésére amikor beért munkahelyére, főnöke egy magas barna hajú fiatal srácot mutatott be neki, aki kicsit félszegen nyújtott kezet. - Roland - mondta, majd a kézfogás után hátrébb húzódott. - Roland önkéntes. A következő pár hetet nálunk tölti gyakorlaton - zárta a bemutatást a főnök.

Ez a kis nyikhaj is azokhoz tartozna? Hát a hirtelen benyomás ellentétes volt az elképzelésével az önkéntesekről. Erik mindig is büszke volt arra, hogy nem gyárt előítéleteket, de most... sorban fogalmazta meg magában a negatív gondolatokat.

Főnökével összeakadt a tekintetük, aki mintha még valamit szeretett volna hozzáfűzni, végül ejtette és újfent Rolandhoz fordult. - Bármilyen kérdésed van, bármit szeretnél megnézni, Erik lesz a partnered. Azzal megfordult, és két pillanat múlva már be is csukta maga mögött irodája ajtaját. Nem kellett kimondani, Erik megértette, lehet, hogy talán főnöke bőrére megy majd az elkövetkező időszak. A hírek szerint az önkéntesek hozták a változásokat, feje tetejére állítva a megszokott rendet. Eriknek tehát elővigyázatosan kell bánnia az új jövevénnyel.

Ketten maradtak. Roland lassan, tétován lépett közelebb, de a szemében Erik határozottan kíváncsiságot látott.  

- Roland. Jó ha tisztában vagy vele, hogy számomra nem egyértelműek a játékszabályok! Annyit tudok, hogy ha bárkinek van kedve, bármilyen céghez elmehet gyakorlatra. Indokolni sem kell. Úgy gondolom, nálad is erről van szó, de nálunk még nem volt önkéntes. Remélem, nem érted félre, de nem örülök valami túlságosan. Sok munkám van, és most veled eggyel több tennivalóm lesz.  Egyáltalán miért jöttél hozzánk? - Erikből egyszuszra szakadtak ki a szavak, és még Ő is meglepődött, hogy viszonylag értelmesen és érzelemmentesen tudta feltenni a kérdést. Eddig majdnem szó szerint minden elkerülte a céget, miközben a világ hatalmasat változott. De a Red Uniform megmaradt annak, ami. Nem volt könnyű.

Roland nagy sóhajjal kezdte.

- Én csak a lehetőséget szeretném kihasználni, szeretnék tanulni. A Lille Oktatási Központba járok, régóta érdekel a könyvnyomtatás, de csak elméleti tudásom van. Azt is el tudnám képzelni, hogy nyomdász legyek... - hirtelen lehajtotta a fejét. Erik észrevette zavarát, de hangosan csak ennyit mondott. - Oké, szerintem lesz még időnk megismerni egymást. Menjünk.

A Red Uniform egy kis magánvállalkozásból több év megfeszített munkával 40 fős vállalkozássá lett. Bevételei meghaladták kiadásait, ami abban az időben sokat számított. Könyveket, újságokat, egyéb papír alapú kiadványokat készítettek. Amikor pedig úgy hozta a kor, bővítették a palettát. Elektronikus könyvkiadás, elektronikus újság, és most legújabban már tartalomszolgáltatással is próbálkoznak.  

Hat éve ez a cég a mentsvár. Legalábbis Erik számára. Főnöke ugyanis elkötelezett híve volt a változásnak. Ha olyan pozícióban lett volna, még azt a bizonyos szekeret is tolja.

- Ez egy régi nyomdagép - mutatott Erik egy Heidelberg Linoprint gépre. - Régi, de megbízható darab. Ma is használatban van, és mivel a nyomtatott könyvpiac folyamatosan szűkül, így nem is várható a közeljövőben, hogy újat szereznénk be. Roland megtapogatta a gép felületét, körbejárta, hümmögöt is párat, de mégis úgy tűnt, nem tudja hova tenni, így Erik a munkafolyamat elejétől kezdte a tanítást.

Mire a hétfőnek vége lett, Erik már belenyugvással viselte újdonsült partnerét és annak naivságát. Roland gyorsan tanult, és fiatal kora ellenére (majd húsz év volt a korkülönbség közöttük) meglepő elméleti jártassággal bírt. - Timkó György - mondta ki a könyvnyomtatás nagymesterének nevét többször is, amikor Erik rákérdezett, hogy mindezt honnan tudja.

A műszak vége előtt Roland vidáman kérdezte meg Eriktől, nincs e kedve munka után beülni beszélgetni valahova. Eriket meglepte a kérdés és próbálta felidézni, mikor hagyott fel az ilyen beülős beszélgetésekkel, de nem jött rá.

..., a félhomályban telefonált. - Igen... Igen, ez egy olyan helyzet. Emlékszel Tordasra? Ugyanazt csináljuk... Nem. Semmitől sem kell tartanunk! - Letette a telefont, hátradőlt, majd lassan kifújta a szivarfüstöt. Nem érzett semmit. Nem is látszik a különbség hobby, vagy munka?

Az ajtót ellenőrizte, majd odament a szekrényhez, és kivett egy nagy bőröndöt, amit az asztalra dobott. Egy kicsit megállt csípőre tett kézzel, és kiélvezte az izgalmat, mielőtt az eszközéért nyúlt volna. Pár pillanattal később már a nyitott bőröndbe mosolygott. Inkább kuncogott. Élvezte a bőröndből áradó erőt. Igen. A modern kor fegyvere. Új korhoz új eszköz dukál...

- Hogyan tévedtél erre a pályára? - kérdezte Roland épp egy bodzasört iszogatva.

- Szüleimnek köszönhetem - válaszolta Erik - Ők is hasonló munkahelyen dolgoztak. És a váltás után szerencsére ez a cég is tovább tudott működni.

Roland ránézett és szummázott - Jobban tetszett a korábbi éra.

Erik elmosolyodott - Gondolom,  lejött rólam. Sok mindent elvett az új kor, de ne értsd félre: látok pár előnyt, viszont az emberek...

- … nagyon megváltoztak - fejezte be Roland.

- Ezt sokan látják így. Én még 14 éves voltam akkor - Roland tekintetével kereste a pincért - annyira nem foglalkoztam a pénzzel. Volt és kész.

Kiderült, hogy bár Roland emlékszik a korábbi világra, neki már emez a természetes. A “bűnözésmentes, szabad világ”, ahol egyedül a tapasztalat, a tudás számít. Erik, már annyiszor átgondolta ezeket. Fura érzés volt, amikor egyik napról a másikra bevonták a fizetőeszközt. Tisztában volt vele mindenki, hogy otthon a párnák alatt mennyi bankjegy lehet még, de fizetni, használni már nem lehetett. Rendelet szerint a pénzt be kellett szolgáltatni. Birtoklásáért hatalmas “árat” fizetett az elkövető. Végül az egész ment az égetőbe. Az egész gondolatmenet idegesítette, főként mert nehezére esett elfogadni, hogy egyre többen lesznek, akik nem élték át a régi állapotot, akiknek el kell magyarázni számára egyértelmű dolgokat.

- Helga és amivé vált - mondta végül kissé ingerülten -, illetve mások, akik beleőrültek ebbe a váltásba. Ez a gondom! Ráadásul nemmel szavaztam, mégis - a rendszer tagjaként - a többség akarata érvényesült rajtam.

Helgával négy év után szakítottak pár nappal az esemény után. Mondván kapcsolatukba nem fér bele, hogy Erik továbbra is ugyanazt teszi, mint azelőtt, hogy nem használja ki a lehetőségeket, hogy nem képes a változásra.  

A pincér letette az italokat. Csöndben kitöltötték a sörüket, majd Erik hátradőlt.

- ...és persze a lehetőségeim se kápráztatták el... - azzal zsebéből kivette és az asztalra dobta kártyáját. - Ezt az elsők között kaptam a váltás előtt néhány nappal...

Az első kártya-adatokkal sok gond volt. Sokakat értékeltek alul, emiatt zavargások alakultak ki, de a besorolások végül helyükre kerültek. Az átmeneti két év nagyon hosszúnak tűnt. Rolandnak viszont a kék plasztik darab a lehetőségeket jelentette. Eriket irritálta ez a szemellenzős hozzáállás is.

- ...és azt tudod, hogy az önkénteseket seggfejeknek tartják, akik egyik napról a másikra elveszik az emberek munkáját, vagy éppen teljesen fejreállítanak egy céget? - mondta, és élvezte, hogy Rolandnak ez nem esett jól. Eriknek mókásnak tűnt a helyzet. Ha a súlyosbodó rosszkedve nem nyomta volna el, lehet, hogy még kacagott is volna... - Bocs, azt hiszem most hagyjuk abba, de jobb ha a promóciós szövegedet Dugó nem hallja, mert akkor neked annyi. - Roland értetlen arckifejezésére hozzátette - Dugó a beceneve az irodista csajnak...

Ha utólag átgondolja, másnap kezdődött...

- Leállt a kettes!  - kiabálta be Jocó az iroda ajtaján. Erre a főnök gyors sűrgés-forgásba kezdett, irodájában telefonálgatott, majd két perccel később érces hangját lehetett hallani, amint kiosztja a titkárnőt, aki a múltkori karbantartást elcsúsztatta egy hónappal. Az irodista csaj - a helyzetnek és normál üzemmódjának megfelelően tornádót játszott, és végül a kiscsarnok közepén hosszan elkáromkodta magát, jó hangosan, hogy mindenki hallja.

Végül szummázott - És mindez azok a kibaszott seggfejek miatt van!

Roland még nem találkozott Dugóval, így a korábbi figyelmeztetés sem ért célba, mikor egy pillanattal később gyanútlanul feltette kérdését: - Milyen seggfejek?

Dugót teltkarcsú testfelépítése nem akadályozta abban, hogy egy pillanat alatt ott ne teremjen Rolandnál és... - Kötözködsz, puhapöcs?

Upsz …

Dugó szemei szikráztak, de Roland is kezdett vörösödni. Elsőre nem volt egyértelmű, hogy a dühtől, vagy mert két hatalmas mellet toltak az arcába. - Ki vagy Te? - hangzott Dugó második kérdése. Végül mivel a választ 14 ezredmásodperc alatt nem kapta meg - Te vagy az a gyakornok, akinek a seggét kell nyalnunk!

Erik elámult, mert ilyen szépen ülő kijelentést még Ő sem tudott volna megfogalmazni.

Roland halkan szólalt meg - Csak egy kérdést tettem fel.

- Ahh... na persze... de a minősítéshez, gondolom, értesz. Végül majd lehúzhatjuk a rollót. Mert - és közben körbenézett a többieken -  mi mindannyian tudjuk, hogy ez lesz a vége! Vagy nincs igazam? - szegezte végül a kérdést Rolandnak.

Kiderült, miért volt vörös Roland.

- ... örülnék, ha kissé visszatolatna! Nem ismerem magát. Berontott ordibálva, majd egy kérdésre nekem esik. Tudja, mit? - eközben ujjai egyezményes jelet formáltak - menjen a picsába!

Hűha, felvette a kesztyűt! Kuncogott Erik... és ez a közvetlenség...

- Baszd meg! - azzal Dugó elviharzott, miközben mindenki számára világosan látszott a sugárzó gyűlölet. Dugóval senki sem bírt. Roland beszólt.. és aratott.

- Roland! - próbálta Erik egy pillanattal később a gyakornok figyelmét magára terelni - Ő Dugó!

Roland ahhoz képest, hogy egy méhkasba érkezett, elég jól bírta. Ettől kezdve Dugóval kölcsönösen gyűlölték egymást, de kapott megjegyzéseket balról-jobbról is. Erik viszont - talán pont a kitartása miatt - kezdte megkedvelni. A sörözős “hagyományt” folytatva újabb eszmecserére vállalkoztak.

… - Nem teheted meg újra! Ráadásul itt ez a kölyök! Szaglászik a mocsok!

- Tudom, de annál izgalmasabb, nem? - Tudom, te is szereted az izgalmakat! - mondta, miközben villantott egy cinkos mosolyt.

- De nem most!! Csak addig zsarolhatsz, amíg egyszer csak mindegy lesz nekem. És hidd el, ki fogok tálalni! - sziszegte a másik.

- Nem fogsz...! Annak súlyos következményei lennének rád nézve. Inkább pihenj egy napot.

- Sosem gondolkodtál el, hogy te vezesd a céget? - szegezte neki a kérdést Roland, amitől Erik lába földbe gyökerezett.

- Nem! - zsigerből jött a válasz. Sosem gondolkozott el rajta, és nem is érezte helyénvalónak a kérdést. Valóban, néha előfordult, hogy egyes dolgokat másképpen tett volna, de ez nem jelenti, hogy...

- Pedig jó cégvezető lennél. Sokan hallgatnak rád, még a főnök is. Akkor meg miért ne?

Egy pillanatig sikerült komolyan Rolandra néznie. Mintha meg se látszott volna rajta, hogy ivott, ellenben érdeklődően figyelte a reakcióját, amivel csak feldühítette Eriket. - Én másképpen gondolom - nyögte ki végül.

Tisztelte főnökét, és ha ez nem lett volna elég, a jövőtől is félt, akárki is fogja követni a főnököt, az csak rosszabb lehet.

Mintha Roland megérezte volna a gondolatait... - Manapság is van még, ahol problémáznak ilyen látszólagos kérdéseken - szögezte le. - Régi beidegződések. A cégnek, vezetőinek és alkalmazottainak manapság egy az érdekük. A korábbi vezető lehet tanácsadó például, és nem kell elhagynia a cégét, sőt, megbecsülésnek örvend a tapasztalatai miatt. És még a besorolása se változik, hiszen tett a cégért. Csak egy szavazás...

Erik számos kérdéssel próbálta Rolandot rávezetni, hogy miért nem ő a jó választás a cég élére, de Roland más véleményen volt.

- Tudod, van egy oktatási forma, ami a társadalmunk működéséről szól. Menj el rá, én kötelezővé tenném!

Egész este hasonlókról beszélgettek. Eriknek érdekes volt más szemén keresztül látni, de Roland nem győzte meg. Képzelődhet, de lehet, hogy jobb ha csak örvend a valóságnak.

.. de miért kell büntetni a pénz birtoklását? Hiszen elég ha …. érvénytelennek tekintjük...- mondta, majd kortyolt egyet az italából.

- Sajnos nincs igazad - mondta a másik. - A pénz önálló életet élhet. Elég, ha egy ember elfogadja és cserébe ad valamit. Máris értéket képvisel, és birtoklása hasznossá válik.

- De mit is adna cserébe bárki is, hiszen mindent megkaphatunk ingyen.

- Mindig lesznek olyan cikkek, melyeket tiltani fog a nagyközösség. Ezeket be kell szerezni. Ugyancsak igaz, hogy társadalmunkon kívül még a pénz dominál. Pénzzel szerezhetők be tiltott termékek.

Kiitta italát, majd elköszönt. Hazaérve, áthajtott az automata Sahinler bejárón, majd házába lépve felkapcsolta a lámpát. Szeme sarkából még látta a mozgást és egy villanást, majd elsötétült előtte minden...

Roland a söre után nyúlt. - Nálatok a cégnél sem mindenki van megelégedve a keretével. Ha hatékonyabb lenne a vezetés, pozitívabb a minősítésetek, akkor ők is jobban járnának. Ahogy látom, például főnököd sokat dolgozik, de rosszul osztja a munkát. Dugó inkább csak akkor tevékenykedik, amikor muszáj. Én őt - a múltkori kis összeszólalkozásunktól függetlenül -  leértékelném, de a főnöködet is, aki nem tudja kézben tartani az ügyeket. Sőt! Téged is. Minden cégtag együtt lélegzik a céggel... mindenkit felelősség terhel - nézett Erikre már kissé ittas, de szúrós szemmel - Az előbbiek alapján, ha a cég tönkre menne, az nagyban lenne a Te hibád, mert nem vállaltad fel azt, ami a cégnek a legjobb!

- Hagyjuk, Roland. Ez nekem ma estére túl sok volt. Menjünk! - mondta Erik. Roland némán bólintott és jelezte a pincérnek, hogy befejezték, de arcán bosszúság tükröződött. Mielőtt Erik rákérdezhetett volna... - Tudod, sokan vagytok, akik ilyen bénán gondolkoztok, és ez volt a régi rendszer egyik gyengéje is. Mindenki úgy vélte, nem az ő dolga tenni! 

Eriknek rosszul estek a szavak, és eszébe ugrott egy régi kép: megy az utcán este, túloldalon hangos szóváltás négy pasas között, az egyik folyamatosan elnézést kér. Ő pedig oda se nézve szaporázza tovább a lépteit. Közben arra gondol, hogy vajon hányan cselekednének? Mindenki csak saját magával törődik. Vagy most lehetne másképpen is?

Hazafelé botorkálva beugrott szokásos boltjába, és miközben összeszedegette a dolgokat, Rolandon tűnődött. Tényleg dinoszauruszok lennének, értetlen öregek? Tudta, belül érezte, hogy Rolandnak van igaza. De olyan nehezen emészthető sok minden.

Kifele menet a rendszer érzékelte a kártyajogosultságot. Ez a kényelem. És mi lenne cégvezetőként? Több négyzetméter lakás, ami nem érdekes. A járműhasználati keret magasabb, ami ugyan lehetőséget ad az utazásra, de lényegtelen szempont Lokálpatrióta Eriknél. De egy gondolat vissza-visszatért az esti beszélgetésből. “...minden cégtag együtt lélegzik a céggel... mindenkit felelősség terhel...”.

A rendőrség egy lakossági bejelentésre érkezett. Betörték a Sahinler motívumos kaput, majd két újabb ajtón is át kellett még verekedniük magukat, mire a belső szobába értek, ahol bizarr látványban volt részük. A földön üres üvegek, az ágyon szanaszéjjel heverő bankjegyek, az ágy közepén egy ember, aki láthatóan álmából riadt az ajtó kiszakadására. - Maga most velünk jön! - mondta tiltakozást nem tűrve a rendőrparancsnok. Az akció egy óra alatt véget ért. A szobában semmi sem maradt, ami emlékeztetett volna a törvénybe ütköző cselekedetre.

Másnap sem Dugó, sem Roland nem jött dolgozni. Erik aggódott, de a főnökét sem találta. Az éjszakai műszak csak annyit tudott, hogy holnap lesz elérhető, mert pihen és a munkához az irodában hagyott anyagokat.

Az iroda nem egy nagy helyiség. Két fő dolgozhat benne, de egy ideje csak Dugó dolgozott itt. Innen egy közvetlen ajtó is nyílt a főnök szobájába. Dugó asztalán Erik megtalálta a neki címzett dossziét. A szokásos tevékenységlistán kívül kézzel írt papíron:”Roland és Dugó beszállítást végeznek. Az elosztóba mennek, délutánig ne várd őket.

Erik halkan káromkodott egyet. Tegnap már akart beszélni az elmérgesedett helyzetről, de úgy tűnik elkésett. Hogy mi lesz ennek a vége? Dugó múltjában sok volt a szürke folt. Mindenki kerülte, csak a főnöknek köszönhető, hogy az alkalmazottak eltűrték. Mindig egyedül dolgozott, és most a főnök pont az újjonccal eresztette össze.

“Rendőrségi hírforrásokra támaszkodva bejelentjük, hogy a sajtóban reggel felröppent hír igaz. Az éjszaka folyamán egyik politikusunkat pénzbirtoklásért bíróság elé állították, és lefokozásra ítélték. Egyben a munkaportálon ez az állás újra pályázható. Részletek....”

Erik keresni kezdte a céges mobilt, de az irodában nem volt. Főnöke ajtaját résnyire nyitva találta, gondolta, ott is gyorsan szétnéz. Minden tökéletes rendben, de a mobil sehol. Kifelé indultában a földön, a szönyeg oldalán fura papírdarabra lett figyelmes. Mielőtt gondolkozhatott volna, lehajolt és bambán figyelte, ahogy a papírlapot kihúzva az formát ölt. Egy bankjegy volt, amilyet évek óta nem tartott kezében. Egy percig cikáztak a gondolatai, de nem jutott dűlőre. A kezében lévő bankjegy tiltott dolog volt. Egy csomó kérdés merült fel benne …  de persze azt is gondolhatta volna, hogy a főnök egy keveset megtartott a réi idők emlékére, de … éppen Ő, aki az új kor harcosa?? Az egész kép töredezett volt... Lassan tovább nézelődött az irodában hirtelen kissé idegenként érezve magát. Ritkán járt itt. Az iroda pont elég volt a megbeszélésekhez. Mások végképp nem jutottak be ide. Mindenki ott tevékenykedett, ahova a munkája kötötte.

Ami mindig felkeltette érdeklődését, az Első Magyar Szivarklub Exkluzív tagsági képe a falon. De ezen kívül puritán és célorientált szoba. Szekrény, írósztal, számítógép és más szokásos kellékek. Akaratlanul is valami olyat keresett, ami magyarázatot adhat, hogy ne kelljen rákérdeznie...  De semmi.

Két kusza, fanyar gondolat is lüktetett a fejében. Az egyik, egyfajta csalódás, szomorúság. A másik meg valami ködös értetlenség, hogy mi zajlik itt ma. Elhatározta, hogy elmegy Rolandhoz. Lefele menet összetalálkozott az éjszakai műszak vezetőjével. Tőle újabb részletet tudott meg: reggel Roland időben érkezett, de főnök hazaküldte. Később Főnök és Dugó szóváltásba keveredtek, és Dugó elhajtott. Még annyi kiderült, hogy Dugó valahova kilencre ment.

Már az utcán haladt, de a gondolatai egyre csak az eseményeken jártak. Roland és Dugó miért nem innen indultak? Egyre sürgetőbb lett az érzés, hogy tisztázza a dolgokat. Ha siet, kilenc körül Rolandnál lehet, akinek a lakása nem esett messze.

A rossz gondolatok azonban nem hagyták nyugton, csak növekedtek. Eszébe jutott, hogy még van egy telefonfülke az egyik sarkon. Talán el fog késni, de telefonon idejében elérheti Rolandot. Megkéri, hogy várja meg. Futásnak eredt.

… és persze a telefonfülkéből éppen csak a telefon hiányzott! Erik máris elkésett. Az órájára nézett. 8:55 és még két utca addig. Futott tovább.

Erik a levegőt kapkodva, oldalát fájlalva érkezett a rövid, növényekkel, tujával és virággokkal tarkított utcába. Kellemes környezet. Nem olyan mint az övé, de ugye megtudta Rolandtól, hogy ennek is Ő az oka.

Még jó pár ház következett, de már távolról látta, amikor a céges furgon leállt Roland háza elé. A furgonból Dugó... és a főnök (?) szálltak ki.

Lassított, mert végképp érthetetlenné kezdett lenni a mai nap. Mit művelnek ezek együtt? Leállt gondolkozni. Nekitámaszkodott egy kerítésnek kifújni magát, miközben az agya egyre csak kattogott. Hülyének érezte a helyzetet, mert ha főnök is ott van, akkor túlaggódta a dolgot. Pár perc múlva mégis úgy döntött, csatlakozik a csapathoz…

.. pár lépést tett csak meg, amikor főnököt látta kijönni egyedül a házból. Akaratlanul visszahúzódot, elbújt, amit maga sem értett.

Miután az autó elhajtott, rossz érzése újra visszatért. Ezek bent ketten együtt?

A házba könnyen bejutott, mert semmi nem volt bezárva. Kérdéseire senki sem felelt. A két holttestet a nappaliban találta meg, egy-egy fegyverrel a kezükben, vértócsában. Mint egy western jelenet vége, mintha bárbajt vívtak volna. Erik fejében elhaltak a gondolatok. Csak a csend maradt. Lassan kitámolygott az épületből, de visszalépett egy telefon erejéig, hogy hívja a rendőrséget.

Ettől kezdve minden egybefolyt... Rendőrök, kérdések garmadája. Mondta a vélt válaszokat, papírokat írattak alá, sőt még ujjlenyomatot is vettek tőle, és vért is adott. De... semmi... mintha minden érzés kiveszett volna belőle. Dugót és Rolandot letakarták, majd elszállították őket.

Hetekkel később pár dologra azért fény derült. Főnök eltűnt, de a rendőrség pár egyéb szálat is felgöngyölített az ügyben. Erik, koronatanúként szerepelt, és mint kiderült, pár politikust megmentett a vallomásával, és persze a rendőrség által a főnöki irodában talált bizonyítékokkal. Például a bőrönd, mely tele volt bankjegyekkel. Kiderült hogy a hiányzó bankjegyek más ügyekben játszottak kulcsszerepet, hamisan vádolva az érintetteket.

A félhomályban kuncogás hallatszott, majd kis idő múlva már érződött a szivar illata is. A szürke nyugalomba elnyújtott sípolás szakított bele. Mobil. Nem sokkal később halk, de érces férfi hang szólt a sötétbe.

- Igen, ez nem volt betervezve, sajnos elszúrtam. Igen,.... persze.... úgyis előbb utóbb ez lett volna a “főállásom”. Egyetértek,...

Újra csönd telepedett a szobára, melyet egy sóhajszerű mondat tört meg: ... pénzzel mindent el lehet érni...

Erik nem azonnal ment vissza dolgozni. Számára is meglepő módon végül a gyakornok szavai tették helyre. Lehet, hogy még ő is tud nyitott lenni a világra? Végül pár nap múlva szavazást kért a cégnél...