"Nem tudom megcsinálni."
"Nem vagyok képes rá!"
"Én tényleg nem tudok rajzolni!”
...
Szerinted hányszor hallom ezeket a mondatokat a tanfolyamok előtt? Szeretem, hogy a rajzolás alatt nem beszélhetnek az emberek - a gondolatok meg egy idő után úgyis leállnak, így legalább időt nyerek. Mihez?
A saját felismerésükhöz.
Az újra épített hitükhöz.
...
A nagy dolgok csendben történnek. Nálunk is. Beszélgetünk is. Elmondom, hogy mindig csak az éppen aktuális lépéssel foglalkozz. Semmi másra ne figyelj, csak a ceruzád hegyére. Egy vonal… egy folt… és ahogy az életben is, egymás után szépen lépegetve megtörténnek a csodák. Alkotunk, teremtünk, és csak ámulunk és bámulunk, hogy miket és hogyan.

Az alábbi űrlap kitöltése csupán érdeklődést jelez, bővebb tájékoztatás iránti vágyat fogalmaz meg... semmilyen kötelezettséggel nem jár.