Kiemelt tartalom: piros színnel 

Megjegyzések 

a bv. pszichológia c. tantárggyal kapcsolatban: kék színnel 

A „K” körleten elhelyezett fogva tartottakkal történő beszélgetések alkalmával megtudtam pár dolgot, amit csak egy HIV-pozitív ember érezhet. A fogvatartottak nem voltak olyan közlékenyek, mint ahogy azt reméltem. Sok kérdésemre nem kaptam választ, vagy kitértek a válaszadás elöl. Nagyon bizalmatlanok voltak az elején. A többszöri találkozás ezt az állapotot kissé enyhítette de, fel nem oldotta. 

Szelf reperezentáció 

- az interjú készítője felismeri a bizalmatlanságot. 

Néhány esetet szeretnék bemutatni. A „K” körleten elhelyezett fogvatartottak közül, három főnek nyolc állandó kérdést tettem fel. Volt, aki válaszolt mind a nyolcra volt, aki többet is elmondott magáról, de mindenkinél megállapítható, hogy a betegségükről csak nagyon szűkszavúan beszéltek. A fogvatartottak neveit, kitalált nevekre cseréltem! 

Zárt szociális tér 

- a fogvatartott nem ad ki a szükségesnél több információt 

Röviden bemutatnám a fogva tartottakat. 

Jenő: különösen visszaeső, börtön fokozatú, elkövetett bűncselekménye lopás, iskolai végzettsége érettségi, civil életben rokkantnyugdíjas. 

valószínűleg nehéz fizikai munkát végzett 

János: első bűntényes, előzetes, elkövetett bűncselekménye visszaélés kábítószerrel, iskolai végzettsége tíz osztály, civil életben munkanélküli. 

Ez lehet inkapacitáció, de lehet szelf reprezentáció is. 

Iván: első bűntényes, fegyház fokozatú, elkövetett bűncselekménye emberölés, iskolai végzettsége érettségi, civil életben vállalkozó. 

Jellemző az őrzés-biztonsági és bírósági klasszifikáció, ami nem a fogvatartott tényleges megismerésén alapszik. 

XI. Esettanulmányok: 

Mikor tudta meg, hogy HIV-pozitív? 

Jenő: A Bv. intézetbe kerülésem után végezték el az általános vizsgálatokat, vérvétel stb. Akkor még mindenkit megvizsgáltak, hogy nincs-e valamilyen fertőzése. Én ott tudtam meg. 

Ez valószínűleg traumatikus inkarcerációs sokk. 

János: Én kint tudtam meg, hogy HIV-es vagyok. Kábítószerrel kereskedtem, amit használtam is. Szippantottam, szúrtam is magam. 

A kábítószer-fogyasztás kapcsolata: 

1. a börtönnel 

2. a fertőző betegségekkel 

Iván: Több éve tudtam már, hogy fertőzött lettem. 

Mért került börtönbe? 

Jenő: Lopásért. 

János: Visszaélés kábítószerrel. Kábítószert árultam, és használtam is egyben. 

Iván: Emberölésért. Pénzért öltem bárkit. 

szelf reprezentáció – nem megy ez ilyen könnyen 

Mikor került börtönbe? 

Jenő: Nem sokkal több, mint egy éve. De pontosan 2004. december 22-én. A karácsonyt már bent töltöttem. Rossz volt de már kezdem megszokni, mivel nem most vagyok először börtönbe. 

rekonvikció 

János: 2005. március 03-án. 

Iván: Én már régen itt vagyok. Még 2000. november 17-én kerültem a gyulai börtönbe. 

Mit jelent az Ön számára, hogy HIV-pozitív és fogvatartott egyszerre? 

Jenő: A rosszat a rosszban. Egyrészt itt a börtönben nem élhetek úgy, mint ahogy szeretnék, és tudom, hogy megvannak számlálva a napjaim. De azért látom a végét a börtönéveimnek, mert ez a két év nyolc hónap büntetésem elég gyorsan el fog menni. Itt megtanultam a betegségemmel együtt élni. Tanácsokat kapok a társaimtól, akik már régen ebben a „cipőben” járnak, tapasztalataikat megosztják velem, s így segítenek nekem. De a legjobb az, hogy itt mindenki egyforma. (Mosolyog.) 

uniformizáció, reakció képzés  

János: Nekem nem sokat jelent. Itt tanultam meg magyarul, a betegségemet már régóta tudom. Kint is egyedül voltam, itt is egyedül vagyok. Itt nem piszkálnak, hogy beteg vagyok és azért sem, hogy nem tudok rendesen magyarul. 

stigmatizáció 

Iván: Semmit nem jelent. Tudom, hogy itt kell leélnem az életemet. Amit szó szerint kell érteni. Tudom, hogy huszonhárom évig biztos nem élek már. Ez nem keserít el, mert ha elkeserítene, most felkötném magam.  

szuicid szándék jelzése reakció képzés formájában 

Miért jó a „K” körleten tartózkodni? 

Jenő: Nem bántanak a többiek. Kisebb közösség. Mindenki egyforma. És nézzen körül! Itt mindenünk megvan. Olyan ez, mint egy család. Ismeri mindenki a másikat, néha veszekszünk is egymással. Ha akarom társaságba megyek, ha nem akarok látni senkit bemegyek a zárkámba. 

pszeudo család 

János: Azt főzhetek, amit csak akarok. Igaz, hogy ezért van néha „háború” mert én megfőzöm a nemzeti ételeimet és a többiek nem bírják a szagát. Nem bántanak. Ha beteg vagyok rendesen ellátnak. Kapok gyógyszert, ellátást stb. 

stigmatizáció 

Iván: Nem kell minden nap megvédenem magam, biztosítani a helyemet. Nem mintha nem tudnám megvédeni a kivívott pozíciómat. Nem félek én senkitől. Nyugodt ember vagyok, s itt nem kell idegeskednem. Jó a hely, megvan mindenem, amit ilyen körülmények között megengedhetek magamnak. Jobbak a körülmények, mint otthon Ukrajnában. Ezért nem is akartam otthon letölteni a büntetésem. A barátaim és a szüleim nagyon hiányoznak, na és persze a nő! Az jó lenne ha lenni itt bent is. 

a fogvatartotti szelf a börtönártalmak által érintkezik a börtönközeggel 

depriváció 

Mit csinál a szabadidejében? 

fontos kérdés az inkapacitáció felderítése szempontjából 

Jenő: Tévét nézek. Szeretek gyertyát önteni. A foglalkozásokon részt venni, mert olyankor beszélgetek a többiekkel. A hétköznapokat jobban szeretem, mert azok mozgalmasabbak, több mindent tudok tenni, „nyüzsöghetek”. 

médiaártalom, szimbolikus interakció  

János: Ha jó idő van, kertészkedek, gondozom a teknősöket, nagyon szeretek főzni! 

Iván: Olvasok, tévét nézek, kondizom, hogy jó erőben legyek. Takarítok, mert szeretem a rendet. De nagyon tetszettek az ünnepekre való készülődés, a karácsony. Legalább elfoglaltam magamat. 

inkapacitáció a folytonos gyúrás is 

Milyen a kapcsolattartása? 

jó kérdés a deprivációra 

Jenő: Mióta bent vagyok még nem látogatott senki, de nem is igen szeretném. Csomagot kapok, levelet meg mindig írok, meg kapok is az apámtól és a testvéremtől. Telefonon is rendszeresen beszélünk. 

inzuláció (coping stratégia a fenyegetett identitással szemben) 

János: Én nem tartom senkivel sem a kapcsolatot. Néha a haverok szoktak írni, csomagot küldeni. A rokonaim nincsenek Magyarországon. 

inzuláció  

(az izoláció ez lenne: évente csak 12-szer látogatnak meg) 

(negativizmus lenne: engem nem látogat meg senki) 

Iván: Látogatni anyám, apám, meg a barátaim szoktak. Nem sűrűn de szoktak. Csomag ritkán jön, de itt mindenem meg van, ami kell. Nem terhelem az anyámékat a csomaggal. Sűrűn levelezünk egymással. Nagyon hiányoznak. 

izoláció, depriváció 

Lenne más körleten? 

Jenő: Nem. 

János: Nem. 

Iván: Nem. 

XII. Elemzés: 

Az előző esettanulmány alapján három különböző személyiségű embert ismerhettünk meg.  

Az első Jenő. Édesanyja meghalt, édesapjával a kapcsolata nem mondható jónak. Az anya halála után kezdett el lopni, hogy az iskolában fel tudjon vágni a jó ruhákkal, a különböző technikai eszközökkel. Az iskola után nem ment el dolgozni, mert azt látta, hogy az apja dolgozik, de sosincs pénze. Így ő a könnyű munkát választotta. Egy balesete okozta maradandó károsodása miatt már nem is tudott volna dolgozni, de ezt nem bánta. Rokkantnyugdíja elég kevés volt, hogy abból tengesse az életét, a lopásoknál meg már nem volt annyira ügyes, ez látszik az ítéleteinek a számából is (még két végrehajtásra váró ítélete van, a töltött ítéletén kívül). Elkezdett lopni, hogy fedezze kiadásait. Ezt megelőzően már volt börtönben. Szinte visszajáró, „hazajön” a büntetés-végrehajtási intézetbe. Tudja a szabályokat, ismeri, és jól alkalmazkodik a börtönélethez. Egy igazi konformista emberrel állunk itt szembe. A kinti élet szabályainak nem tud, vagy nem akar megfelelni. Mintha elvesztette volna a realitásérzését. Ezzel magyarázhatjuk a többszöri visszaesést, az újabb bűncselekmények elkövetését. Összegezve a börtönbe való visszaesés azt mutatja, hogy a visszaeső szociológiai értelemben többszörösen hátrányos helyzetű is. Alanyom nem iskolázatlan, de családja instabilis – amely nem teszi lehetővé a szociálpozitív viselkedési minta elsajátítását – azt jelzi, hogy szocializációja sikertelen befejezetlen. Érdeklődési köre a rövid letöltendő börtönbüntetések befolyásolja és így a kinti élet foglalkoztatja. Meghatározott terve nincs, csak a büntetés-végrehajtási intézetből akar kikerülni. A betegségéről beszélni nem akart, mert úgy van vele, hogy amiről nem beszélnek az nincs is. Itt bekapja a gyógyszereit, de nem ezek körül forog az élete. Az egy év alatt még nem voltak testi tünetei a fertőzésnek, a kis megfázásokon, és az éjszakai izzadáson kívül semmi baja sincs. Kíváncsiságom nem hagyott nyugton és megkérdeztem tőle, hogy ha kikerül a börtön falai kívülre, mihez fog kezdeni a betegségével? Jenő válasza nem nyugtatott meg, mert azt mondta, hogy amíg nincs semmi baja, miért menne orvoshoz? Hiába végezte el a gimnáziumot, tudása az idő teltével elillant. Szabadidejében nem olvas könyveket, csak a televíziót nézni, de ott is csak a szappanoperákat részesíti előnybe, és néha beszélget a többi fogvatartottal. Egy kis pihenésnek fogja fel az itt eltöltött időt. Elmondása alapján az édesapjával jó a kapcsolata, de további tájékozódásom szerint nem várja kint senki, az édesapjával csak felületes a kapcsolata.  

áldozattörténet 

csoportnyomás 

inkapacitáció 

ptsd – lehet, hogy ez inkább csak a fogvatartott gondolata 

recidivizmus 

szakmai tévedés, mert minden ember konformista, lásd Milgram és Asch 

alacsony SES 

lehetséges, hogy családon belüli erőszak 

inkapacitáció 

fogvatartotti retribúció, lásd Goffman 

médiaártalom  

A második alanyom János. Iskolai végzettsége tíz osztály, szakképzettséggel nem rendelkezik. Külföldi, a magyar nyelvet alig ismeri. A börtönben tanult meg egész jól magyarul. A civil életben munkanélküli, hajléktalan ember. Elkeseredettségében a kábítószerhez nyúlt és azzal kereskedett. Használni alkalomszerűen használta ezért nem mondhatjuk rá hogy, függő, de nagyban befolyásolta a viselkedését a drog. A börtönben a viselkedésével probléma nincs. Többnyire egyedül van, de ezt magyarázhatjuk a nyelvi nehézséggel is. A családi háttér hiánya kihat János érzelmeire is. Ez nagyon megfigyelhető volt a karácsonyi készülődés alkalmával. Nem tudta mi a lényege az ünnepnek. A szeretet-, és a törődés hiánya befelé fordulóvá tette. Ő úgy érzi, hogy egyedül van a világban, nem kell senkihez igazodni. Előzetes fogvatartott lévén János, azon túl, hogy a letartóztatási sokk, a személyes szabadságától való megfosztottság, illetve az információktól és ingerektől való elzártság, valamint a megszokott élet elvesztése egyaránt érinti, és még a betegsége is befolyásolja a frusztrációs terheltségét jobban, mint az elítélteké. Elég feszült – pedig ezt tagadja – szorongása a tárgyalások közeledtekor fokozódik. Elmondása szerint a tárgyalás hetén nem tud aludni, nyugtalan, ami a pszicho-szomatikus tüneteknek felel meg. Ez idő alatt nagyon fél, indokolatlanul kiabál másokkal és, hogy megnyugtassa magát állandóan főz. Tanulmányaim szerint ez a neurotikus reakciók, amik Jánosnál kialakultak. Beszélgetésünk alatt bizonytalannak éreztem Jánost, nem tudta eldönteni, hogy jól érzi-e magát ezen a körleten. Összegezve az intézet és a körlet rendjében nehezen illeszkedett be. A betegségével már a szabad életben „megbarátkozott”. A gyógyszereket kint is szedte, kezelésekre akkor is eljárt. Tört magyarsággal azt is elmondta, hogy itt kényelmesebb, mert hozzák-viszik az orvoshoz, gyógyszereit kezébe kapja. A körleten jól érzi magát, olyan neki mintha otthon lenne. Válaszán kicsit meghökkentem, de elkezdte mesélni, hogy kint egy kis koszos szobában lakott, nem tudott kertészkedni és nem foglalkozott vele senki úgy, mint a nevelőnő. Utolsó kérdésem az volt, hogy mihez kezd, ha kiszabadul? Kérdésemre nem tudott egyenes választ adni. Azt mondta, hogy nem érti a kérdést, habár egész idő alatt mindent megértett és mindenre válaszolt. Beszélgetésünk után elgondolkoztam azon, hogy mi lesz vele, ha már nem a büntetés-végrehajtási intézet gondoskodik róla?! Itt kiszolgálják, mindene megvan, ha kiszabadul ezek a hotel funkciók, már nem lesznek, egyenes út lesz vissza a börtönbe? Az idő folyamán rájött, hogy van, aki önzetlenül segít neki, így János is nyitottabb lett.  

áldozattörténet, egyéb deviancia 

kábítószer-fogyasztás 

izoláció 

remek példa az inzulációra 

definiált inkarceráció 

inkarceráció 

inkarceráció 

ptsd 

medikalizáció 

áldozattörténet 

szelf reprezentáció kudarca 

hospitalizáció – remek példa 

A harmadik fogvatartott akivel beszélgettem Iván volt. Ő egy igazi nehéz eset volt. Nagyon művelt, tájékozott ember. Tisztában volt a bűncselekményének a felelősségével. Édesanyja rendőr. Nagy törés volt ez a családja számára. Törvénytisztelő családban nőtt fel. Nem voltak gazdagok, de nem is voltak szegények. Letartóztatásakor körülbelül úgy érezte magát, mint akinek leégett a háza. Az édesanyja által megismert világ másik oldalára került. Bár tudta, hogy milyenek az orosz börtönök, de elképzelni sem tudta, hogy milyen a magyar börtön pláne, hogy még HIV-fertőzött is. A múltjában való kutatáskor gondolt arra, hogy betegségét a külföldön, kórházban töltött idő alatt szerezhette meg, mert akkor kapott vérátömlesztést. Mikor megérkezett a tököli börtönbe nem is tudta elhinni, hogy ilyen kultúrált, tiszta és higiénikus helyre került, külön „lakrésszel”. Bekerülésekor azt érezte, hogy mindenki tart tőle, az elkövetett bűncselekménye miatt. Már hatodik éve van bent a börtönbe, ismer mindenkit, aki a körleten van, felügyelőket, nevelőket. Nem agresszív, nem háborodik fel semmin, beletörődött a sorsába. Egyedül a család hiányzik neki. Bár tudja, hogy mellette állnak annak ellenére is, hogy ilyen súlyos bűncselekményt követett el. Már minden rossz cselekedetét megbánta. Sokszor álmodik áldozataival, újra és újra átéli azokat a pillanatokat. Ilyenkor pszichológus vagy lelkész segítségét kéri. A börtön évei alatt megbékélt Istennel is. Az intézetben székelő János atya mindig rendelkezésére áll, hogy átvészelje a rossz napokat. Tudja, hogy élve nem kerül ki a büntetés-végrehajtási intézetből (huszonhárom év fegyház, és HIV-fertőzött), de a családjára számíthat, akik nem hagyták magára a nehéz helyzetben. Iván beletörődött a büntetésébe. Szabadidejében sokat olvas. Igaz könyvtárba nem mehet, de bármilyen könyvre legyen szüksége a nevelő eljuttatja neki. A betegségét elfogadott rossz dolognak tartja, de már megtanult vele együtt élni. A hosszú ítélet miatt nem beszélt sokat a benti életről, ha igen, akkor is csak annyit, amennyi egy kívülálló számára megengedhető. Belső titkokról, az intézet rejtett életéről nem nyilatkozott. Érezhető volt a beszélgetésünk alatt és utána is, hogy felülkerekedik mindenen és mindenkin. Nem élt vissza semmilyen helyzettel, tudja mit szabad és mit nem, a szabályokat minden esetben betartja, és én úgy láttam, hogy mindenkivel be is tartatja. Szereti a rendszerességet, a rendet és a nyugalmat. Nyugodt, kiegyensúlyozott embert láttam magam előtt, aki egy életre rendezkedett be a tököli Büntetés-végrehajtási Intézetbe. 

detrimentalizáció 

retribúció és a bűnözés kapcsolata 

definiált inkarceráció 

detrimentalizáció 

stigmatizáció 

fertőző betegségek és a börtön kapcsolata 

stigmatizáció 

inkapacitáció 

izoláció 

ptsd – kifejezetten jó példa  

szelf reprezentáció 

Mind a három fogvatartott határozottan kijelentette, hogy nem akar más körletre kerülni. Meg is lehet érteni, hogy miért. Egy modern komfortos helyen vannak elhelyezve, tele minden olyan berendezéssel és eszközzel, ami más körleten nincs. (Van, aki a szabad életben sem rendelkezik ilyen körülménnyel!) Nem kell tartani a megbélyegzéstől. Itt tényleg mindenki egyforma. Mindenki megkapja a neki járó orvosi ellátást, a gyógyszereket, kezeléseket. A szabad életben nem minden fogvatartott foglalkozna a betegségével. Nem ez állna a középpontban. Minden fogvatartott különböző személyiségű. Van, aki szeret tájékozott lenni, és ennek érdekében megtesz minden tőle telhetőt. A munkanélküli idő, a szabadidő haszontalan eltöltése, az ingerszegény környezet másfele sem tereli a gondolatokat, mint a betegség felé. A lelki betegség testi tüneteket okozhat. A beszélgetés első felében arra a témára volt célszerű rátérni, amiről szívesen beszélnek, ez pedig egyenként változott. A lényeg mindig egy volt, hogy elfogadjanak, ezáltal kicsit közlékenyebbek legyenek. Két dolgot kellett megerősítenem bennük. Az egyik a szégyen, hogy ne érezzék, hogy szégyenkezniük kell valami miatt. A másik a „vetítés”, vagyis ne akarjanak mást mutatni, egy vélt elvárásnak megfelelni. Ennek érdekében próbáltam minden eszközzel azt kifejezni, hogy az egyetlen érték számomra az őszinteség, a nyíltság.  

institúcionalizáció 

inkapacitáció 

szelf reprezentáció feloldása 

szelf reprezentáció definíciója 

nem indirekt, hanem motiváló módszer a tényfeltárás érdekében 

Alapvető nehézség, hogy a sugalmazás bármiféle elkerülése ebben az esetben nem volt megoldható, mert egy ilyen közegben öltözködésem, látható demográfiai jellemzőim és tevékenységem mind elvárásokként és normatívaként jelentek meg számukra, amelyet tovább nehezített az a körülmény, hogy a nevelővel és a felügyelőkkel látható pozitív munkakapcsolatban voltam. 

a szelf reprezentáció felszólító jellege, kiváló példa 

„Senkiben sem lehet megbízni!” ezt sugalmazták az első pár órában. Ahogy elkezdtük a beszélgetést, és a számukra érdekes témákról ez a helyzet kissé feloldódott, de teljesen elfogadni nem tudtak. 

szelf reprezentáció 

oldás 

A „K” körletet nem lehet összehasonlítani a többi körlettel. Nem lehet megfigyelni a szokásos rab hierarchiát, nincsenek „csicskák” és „menők” csak egyenrangú fogvatartottak. A felügyelők nem kiabálnak, a kötelező feladatokat nem parancsban vagy utasításban adják, hanem kérésben továbbítják a rabok felé, aminek nagyobb foganatja van. A biztonsági szabályokat azonban itt is betartják, s ha bármi probléma lenne a „K” körlet és a biztonsági osztály között lévő zárt láncú kamera megfigyelőn észlelnék és pár percen belül, már ott lennének a biztonsági felügyelők. Az itt élők tudják, hogy semmi értelme nem lenne problémát okozni se maguknak, se a személyi állománynak. 

az informális struktúra ellen hat a humánum 

biztonság 

XIII. Beszélgetés: 

A következő interjúmat olyan személlyel készítettem, akinek az előzetes letartóztatását még nem szüntették meg, így a büntetőeljárás még folyamatban van vele szemben.  

A kérdések összeállításánál fontosnak tartottam azt, hogy választ kapjak a vizsgált személyektől arra, hogy milyen káros hatással van rájuk, valamint hozzátartozóikra az előzetes letartóztatás, a betegségük és az ezzel járó problémák. 

inkarceráció definíció 

Az interjúalany egy kábítószerfüggő, 36 éves, hentes, mészáros, húsipari szakmunkás. Állandó munkahelye és barátnője volt. Édesanyját már 5 éves korában elveszítette. Apja, illetve nevelőanyja nevelte; nem éltek valami fényűzően, de semmiben sem szenvedett hiányt. Ez az első eset, hogy bűncselekmény elkövetésével gyanúsították meg. A beszélgetés kezdetén feszültnek érezte magát, mert folyton az járt a fejében, hogy mi lesz akkor, ha végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, és hogyan fogja elmondani családjának és barátainak a betegségét, őt hogyan fogadják el utána. 

kábítószer, alacsony SES 

áldozattörténet 

double bind 

inkarceráció, ptsd 

Bár megnyugtatni nem tudtam, de beszélgetésünket próbáltam a börtön falak túloldalára terelni. Jóhiszeműsége miatt jutott ide, de főleg magát okolja. Másfél évvel ezelőtt találkozott azzal a személlyel, aki már kábítószer-fogyasztó volt, és a befolyása alá került. A bűncselekmény elkövetése előtt volt egy kapcsolata, aminek szakítás lett a vége, és emiatt kezdte a marihuánát fogyasztani, majd jöttek a keményebb drogok. Szívta, szippantotta, s a végén szúrta magát. Nem törődött a higiéniával, a fertőzés veszélyeivel. Néha beteg volt, néha nem, néha rosszul volt, amit a kábítószer hiányának tudott be. Orvoshoz nem járt, nem kezeltette magát, vért szinte sosem vettek tőle.  

ptsd 

kábítószer és a bűnözés kapcsolata 

drogkarrier 

A börtönbe bekerüléskor három napig nem is tudta felfogni, hogy hová is került. Bezártság-érzete volt, a csend és a tétlenség miatt úgy érezte, megőrül. Volt katona kilenc hónapig, de a katonaságot nem lehet összehasonlítani a börtönnel, mert tudta, hogy a katonaságtól mikor mehet haza. A drog hiánya, a méreganyag ki nem ürülése és fájdalmai alatt írta alá a nyilatkozatot az önkéntes HIV szűrővizsgálaton való részvételről. Ahogy közeledik a tárgyalás időpontja, egyre feszültebbnek érzi magát – volt, hogy igénybe vette pszichológus segítségét. 

ptsd, pánik, inkapacitáció 

elvonás 

inkarceráció 

Elmondása szerint a letartóztatáskor a barátnő elvesztése nagyon rossz volt. Betegségét már elmondta a volt barátnőnek, aki rögtön elvégeztette a HIV szűrést és negatív lett. Ez köszönhető annak, hogy nem éltek együtt, óvszer nélkül soha nem szeretkeztek és a szerencse is közrejátszott. 

depriváció 

std (szexuális úton terjedő betegségek) és a börtön kapcsolata 

Rossz volt számára az az érzés is, hogy hiányoznak a személyes tárgyai, barátai. „Négyen voltunk egy zárkában. Elég tiszta volt, mert olyan emberekkel voltam együtt, akik nagyobb részben szerették a tisztaságot és a rendet. Az volt a rossz a zárkában, hogy ott kellett étkeznünk, ahol a szükségleteinket végeztük el, csak egy függöny választotta el a WC-helyiséget. Rossz volt, hogy nem fürödhettünk minden nap. A problémáimat nem tudtam elmondani senkinek, és emiatt feszült voltam. Folyamatosan fájt a fejem, és másokat is ez a probléma gyötört. Amikor kiderült, hogy beteg vagyok nem is akartam elhinni, mert a fejfájásomon kívül nem fájt semmim, még megfázva sem voltam. Aztán ide kerültem Tökölre hasonló emberek közé, mint amilyen én vagyok. Külön lakrészem lett, orvosi kezeléseket kaptam, és itt tudtam meg végül, hogy milyen ez a betegség, hogyan éljek együtt vele.”  

definiált depriváció 

sorozatos traumatizáció 

Az előző büntetés-végrehajtási intézetben – amikor még nem tudta, hogy beteg – problémái közül sok mindent nem beszélt meg a zárkatársakkal, mert bizalmatlan volt velük szemben. A nevelővel sem beszélte meg problémáit, nem hitt benne, hogy segítene neki a vélt vagy való sérelmeinek kezelésében. Nem bízik már annyira az emberekben sem, mint ezelőtt; úgy érzi, a börtön megváltoztatta.  

szelf reprezentáció, detrimentalizáció 

Tökölön a helyzet megváltozott. Itt mindenki egyforma, mindegy, hogy milyen bűncselekményt követett el, egy a sorsuk. A nevelővel már meg tudja beszélni a problémáit, a kapott tanácsokat, javaslatokat tőle maradéktalanul elfogadja és megfogadja. Fogvatartott társaival csak beszélget, de nem kér tőlük segítséget, tanácsot. 

inzuláció 

Családtagjaival a kapcsolatot még tartja, igaz nem tudják, hogy beteg. Nincs még konkrét jövőképe, mert fél attól, ha elítélik, tervei meghiúsulnak, és ettől biztosan még jobban összeomlik. A családját is megviselte a letartóztatás. Emiatt is lelkiismeret-furdalása van: „Apám, aki hivatásos katona, egészsége megromlott, szívrohamot kapott. A bekerülésem előtt nem volt ilyen beteg, ezt az én előzetes letartóztatásom váltotta ki, és ez rám is hatással van. A betegségemet ezért nem merem elmondani neki, mert félek, hogy abba bele halna.” 

izoláció 

ismét: retribúció és a bűnözés kapcsolata 

Fontosnak tartom itt megemlíteni, hogy a kábítószerek elterjedése egyre nagyobb problémát jelent a büntetés-végrehajtási intézetekben is. Az érintett fogvatartottaknál a pszichikai függőség sokszor olyan erős, hogy eltűnik a cselekedetek kontrollja, emiatt gyakran megjeleni a bűncselekmény elkövetése is. A fizikai függőség a megvonási tünetekben jelenik meg. Ez akkor észlelhető, ha a folyamatos használatot követően csökken a korábbi drogmennyiség. A megvonási tünetek bizonyos mértékig szerfüggők, de közös vonás a szorongás és a vegetatív túlérzékenységi reakciók: remegés, izzadás, görcsök, szívritmuszavar. A drogmennyiség kiesése miatt fellépő hiányállapot következményei lehetnek: észlelési elváltozás, zavartság, hallucinációk, erős szorongás, hangulati ingadozások és esetleges halálfélelmek is. 

kábítószer-fogyasztás és a börtön 

para 

Következő interjú alanyom emberölés bűncselekmény miatt tölti húsz éves szabadságvesztés büntetését a Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézete „K” körletén. Szülei már nem élnek, élettársi kapcsolatban élt, gyermeke nem volt. Sok barátot mondhatott a magáénak. Az éjszakai élet vezéregyénisége volt. Nők, drogok és az illegális üzlet körül forgott a világ. A bűncselekményének elkövetéséről nem akart beszélni, így nem is erőltettem.  

szelf reprezentáció (vagánykodás) 

Nagyon sok nő fordult meg az életében és szerinte valamelyik nő fertőzte meg. Azóta sem tudja ki, de haragszik mindenkire, aki megfordult az ágyában. Egészségesként vonult be a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézetbe, majd leszállították a Szegedi Fegyház és Börtönbe a hosszúítéletes életellenesek közé. Az akkor még kötelező vérvizsgálatból derült ki, hogy HIV pozitív. Az éjszakai életből már tudta, hogy mi az AIDS/HIV, de nem tudta, hogy mivel jár ez. Másnapra már a „K” körleten találta magát, nem is tudja, hogy hogyan került oda a sokkhatás miatt. Más sem zsongott a fejében „AIDS-es vagyok!” Senki sem mondott neki semmit, nem tájékoztatták és olyan gyorsan történt minden. Szerette volna valakivel megbeszélni, de nem tudta, hogy kivel lehet erről a betegségről beszélgetni. Teljesen egyedül érezte magát. Az élettársának nem merte megmondani, igaz már nagyon hosszú ideje nem volt vele szexuális kapcsolata, inkább lelki társak voltak.  

stigmatizáció, reluktancia 

pánik, inzuláció, krízis 

Az első napja a „K” körleten elég nyugodt volt. Nem is gondolta, hogy a „Csillag”-hoz képest ilyen is lehet egy börtön. Nem kiabálnak, nincs rohangálás stb. A nevelő a befogadó beszélgetés alkalmával megkérdezte, mennyit tud a betegségéről? Ekkor jött rá, hogy szinte semmit. Ebben az időben nagyon sokat jött hozzá a pszichológus, mert úgy érezte, nem tud egyedül megbirkózni lelkileg ezzel a problémával. Az élettársa mit sem tudott lelkében dúló harcokról. Nem tudta miért került át élettársa másik börtönbe, miért van másképp a beszélője. Egy televízióban látott riport alkalmával látta a HIV-fertőzöttek részére kialakított körletről szóló riportot. Felismerte a helyiséget, ahova szokott menni látogatáskor a lelki társához. Nagyot csalódott a barátjában, hogy nem mondta el. Ekkor ritkultak a levelek, majd egy látogatás alkalmával megbeszélték a kialakult helyzetet és az óta visszaterelődött a kapcsolatuk az eredeti mederbe. 

ptsd 

izoláció 

„Én és a többi társam csak remélhetjük, hogy megéljük a szabadulásunkat. Ezt a legnehezebb feldolgozni. Meg azt, hogy a hátralevő időből, amit a betegség és nem a bíróság szab meg, mennyit kell a négy fal közt, börtönben eltöltenünk. A nevelőnkkel a viszonyunk nagyon jó, ő a pótmamánk.”  

ptsd 

XIV. Felügyelők: 

figyelem!!! nem fogvatartottakkal készített interjúk!!! 

A „K” körleten szolgáló felügyelőkkel is elbeszélgettem. A HIV-fertőzött fogvatartottak között dolgozni nem veszélyesebb, mint más fogvatartottak között. Nagyon ki kell hangsúlyozni ez nem a felügyelők érdeme! Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a felügyelet rosszul végzi a munkáját!  

Tegyük fel, ha valamelyik fertőzött fogvatartott agresszív lenne a felügyelet, nem tudná hatásosan megvédeni saját magát és az egészségét. Mint ahogy fentebb említettem a vírus akár egy csepp vérrel, más testváladékkal is terjed. Kérdem én a felügyelet egy szál gumibottal, hogyan tudná hatásosan megvédeni magát, például egy harapni akaró, fertőzött fogvatartottal szemben? Sehogy! A körleten lévő fogvatartottak mind jól tápláltak, edzett férfiak. A felügyelők túlhajtottak, kimerültek. Sajnos ezt nem csak a felügyelők tudják, hanem a fogvatartottak is! Mind a két fél próbál alkalmazkodni a másik félhez, egyenlő partnernek tekinteni egymást mind a fogvatartott, s mind a személyi állomány tagja. Barátságról nem beszélhetünk, mivel jogi szabályokat kell itt is betartani. De ha a fogvatartott látja, hogy a felügyelő fáradt, nem szokták feleslegesen zavarni. Az itt elhelyezett betegek nyugodtak, jó körülmények között vannak elhelyezve, nem szívesen mennének másik körletre. Ugyanakkor tudják, hogy halálos kórral vannak megfertőzve. A büntetésnek nincs visszatartó ereje, mert nekik nincs vesztenivalójuk. 

börtönközeg, börtöngépezet, rezsim, börtönrendszer 

A felügyelők állítása szerint a más körleten elhelyezett fogvatartottak között is van fertőző betegségben szenvedő ember, de nem tudják ki, és milyen betegségben szenved. A „K” körleten élőkről tudják. Még mindig jobb egy ismert betegségtől tartani, mint egy ismeretlentől félni! 

Akik fogvatartottakkal közvetlenül foglalkoznak, ki vannak téve a súlyos fertőzéseknek, ezért mindenkinek járna a veszélyességi pótlék, ami köztudottan nem sok, de a semminél mégiscsak több.  

A fogvatartottak és a felügyelet kapcsolata egzisztenciális szorongást okozó hatása miatt javítja a decentrációs készséget, mely a fogva tartottakat arra készteti, hogy az ember kettős természetéből adódóan a jót válassza és ne a rosszat. Az elfogadó kapcsolat csökkenti a paranoiditást és a depressziót. A felügyelettel való kapcsolatnak láthatóan nagy jelentősége van az agresszív magatartás manifesztálódásának elkerülésében.